Kádár Jánosnak első titkársága idején közel hatszáznegyven fényképalbumot ajándékoztak, amelyeket ő haláláig az irodájában őrzött. Hagyatéka 1990 áprilisában a Legújabb Kori Történeti Múzeum birtokába került, ahol védetté nyilvánították, és 5974-90. adattári szám alatt gyűjteményükhöz sorolták. Miután a Legújabb Kori Történeti Múzeum beolvadt a Magyar Nemzeti Múzeumba, az albumok átkerültek a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárába, ahol ma is találhatók.

Feldolgozásuk folyamatban van, eddig az albumok elsődleges rendezése történt meg, tartalmi leírásuk, katalógusuk nincsen. A munkába bekapcsolódott az 1956-os Intézet is. Célunk egy nyilvántartás létrehozása, amelynek alapján az albumokban rejlő gazdag fényképanyag visszakereshetővé válik, és forrásként szolgálhat majd a Kádár-korszakot kutató történésznek. A rendszerező munkát megnehezíti az albumok formai és tartalmi sokfélesége: eltérő méretűek, vannak köztük leporellók, fa díszdobozos, kézműves remekek, albumként összekötött ezüstkeretes, szóló képek, dobozban egymásra helyezett fényképsorozatok.

Egyetlen közös tartalmi jellemzőjük, hogy ajándéknak készültek.

Van köztük sok külföldi, idegen nyelvű album, főként szocialista országokból egy-egy hivatalos látogatás dokumentációjával. Külön csoportot alkotnak ennek magyar megfelelői, az MTI által készített díszdobozos albumok, amelyek szintén hivatalos látogatások képeit tartalmazzák.

A legtöbb nem hivatalos album is látogatások alkalmával készült: vadászaton, óvodákban, gyárakban, vidéki városokban. Sok köztük retrospektív: visszatekint a megye, a város, az üzem „szocialista fejlődésére”, évtizedek történetét sűrítve egy-egy képeskönyvbe.

Más albumok az ajándékozók életét mutatják be a pártvezetőnek, utalva arra, hogy őket személyes viszony fűzi az első titkárhoz. Készítőik láthatóan abban a biztos hiszemben voltak, hogy ő is érdeklődik irántuk, s az ajándék ezt a személyes érdeklődést igyekszik kielégíteni. Az albumokat sokszor feliratokkal, kommentárokkal, rajzokkal, néha versekkel díszítették, hogy kedvesebbé, személyesebbé tegyék – mindez ma értékes forrás a kutatónak. Akad az albumok között képes brigádnapló, gyárak termelési statisztikákat soroló bemutatkozása, benne (egyenként lefotózva és leírva) az üzem összes terméke; kollégiumok, nevelőotthonok életét illusztráló album, sőt egy iskola képes történelmi visszatekintése is az 1945 utáni magyar eseményekre a tanárnő – gyermekek nevében írt – személyes üzenetével. Gyakoriak a különféle szövetségek, egyesületek ajándékai, például egy postásklub elküldte a tagok gyermekeinek mosoly-albumát minden kommentár nélkül, csak a gyermekek keresztnevét írva a képek alá...

Több album feldolgozását nehezíti, hogy egyetlen sornyi információ sincs benne arról, hogy ki, mikor, milyen céllal állította össze, hogy ki és mi látható az egyes képeken. Az MTI által készítetteken kívül egyetlen albumnál sem ismert a fotósok neve.

Válogatásunk képei a hatvanas évekből származnak, tipikusak, ám érdekesebbek az átlagnál. Többnyire amatőrök alkotásai, kompozíciójuk nem tökéletes, kidolgozásuk is hagy némi kívánnivalót maga után. A válogatás mércéjéül nem is a minőség szolgált, hanem az, hogy a fotók és eredeti felirataik mennyire tükrözik az összeállítók szándékát, gondolkodásmódját, hogy mennyire közvetíti az album a kor hangulatát azoknak, akik ma átlapozzák.