„Mit gondolnak, meddig udvariaskodnak ők? Bocsánat a kifejezésért – a mi kis tetű életünkkel, meg országunkkal, meg minden, meddig fognak ők velünk udvariaskodni?” – Kádár János felszólalása az MSZMP PB 1980. január 29-i ülésén.

A szerző a Kádár korszak egyik máig ismeretlen súlyos bel– és külpolitikai válságának történetét tárja fel tanulmányában a közzétett dokumentumok segítségével. A tét nem kevesebb volt, mint, hogy az afganisztáni szovjet beavatkozást követő feszült nemzetközi helyzetben a kelet-közép.európai országok – köztük Magyarország – megőrizhetik-e a hatvanas évek végétől elmélyülő enyhülési folyamat eredményeit, vagy pedig jól fejlődő kapcsolataikat a nyugati világgal szovjet utasításra fel kell áldozniuk a keleti blokk egységes fellépése érdekében. Az MSZMP PB 1980. január 29-i drámai hangulatú ülésén a testület fennállása óta először fordult elő, hogy a párt legfőbb operatív vezető szervében a többség szembe helyezkedett az aktuális szovjet állásponttal és az azt közvetítő kádári akarattal. (A témára vonatkozó napirendi pont teljes szó szerinti jegyzőkönyvét közli az Évkönyvben megjelenő tanulmány.)

Kádár erősen feldúlt lelkiállapotról tanúskodó, meglehetősen zavaros és káromkodásokkal sűrűn teletűzdelt felszólalása majd egy évtizeddel későbbi politikai bukásának időszakát előlegezte meg. Kádár Jánosnak ekkor még sikerült győztesen kikerülni a válságos helyzetből mind belpolitikai téren, mind pedig a nemzetközi politika színpadán. Az afganisztáni szovjet beavatkozás, illetve az a megaláztatás, melyet annak következményeként Kádárnak ekkor el kellett viselnie, paradox módon végül mégis azt eredményezte, hogy ország nemzetközi pozíciói ezt követően nemhogy romlottak volna, hanem ellenkezőleg, jelentősen javultak. Hogy mindez milyen diplomáciai manőverek következtében vált lehetségessé, kiderül a szerző tanulmányából és a közreadott dokumentumokból.