A dolgozat a szociológiában elterjedt, a narratív interjúk szöveghű lejegyzetelési módja mellett tör lándzsát. A szóbeli források keletkezésének, az interjús helyzetnek taglalását követően egy konkrét példa segítségével a szóbeliből írásbelivé lett forrás felhasználásának problematikusságát igyekszik bemutatni. Az elbeszélt források többnyire írásos formában kerülnek az olvasó elé. Bár éppen a XX. századi technikai fejlődésnek köszönhetik létüket, a hangszalagok és cd-felvételek hasznosítására sokkal kisebb mértékben kerül sor. Az ok kézenfekvő: mivel a történészi munka elsősorban írásos produktumokban jelenik meg, az elemzett forrásokat is célszerű írásos dokumentumokból választani.

A leírás során azonban a hangzó anyag változáson mehet keresztül, ennek mértéke függ a szöveg érthetőségétől, a leíró(k) koncentrációjától, de a szerkesztési elvtől is. El kell dönteni, hogy a szöveghűség vagy az olvashatóság domináljon a legépelt szövegben. Ráadásul, ha az interjúalanynak is van beleszólása a végleges, írott változat elfogadásába, szinte biztosra vehető, hogy a szöveg egy része kicserélődik. A publikálásnál – a hagyományos elvárásokhoz igazodva – még inkább fontossá válik a közérthetőség, hiszen a cél az interjúk (és a történetek) megismertetése a szélesebb közönséggel. Így aztán az eredetihez képest más szövegminőség keletkezik, amely egyfelől segíti a befogadást, másrészről torzító hatású, mivel a szubjektív történeteket elmesélő interjúalanyokról – a szóhasználatuk megváltoztatásával, gondolatfűzésük megszakításával stb. – más kép alakulhat ki az olvasóban.

A tanulmány második felében a nyers szöveg és a módosítások következtében előálló új szövegváltozatokat hasonlítja össze a szerző. A szövegek Kelen Béla, kommunista politikustól származnak, és ugyanazt a rövid eseménysort mesélik el.

A második világháború utáni felszabadulásról szóló rövid elbeszélés első dokumentált verziója 1960-ban, a Párttörténeti Intézet felkérésére készült, szerkesztett mása 1961-ben látott napvilágot. A hatvanas évek közepén – Végh József és Zsitvai István feljegyzéseivel kiegészítve – ugyanez a történet megjelent A Szabadság hajnalán című visszaemlékezés-kötetben, végül 1987-ben az Oral History Archívum megbízásából készült interjúban Murányi Gábor kérdéseire Kelen Béla újra felelevenítette élete egyik meghatározó eseményét.