(részlet)

Véleményem szerint a bolgár levéltárakban fellelhető Sztálin-iratok közül a legérdekesebbek azok a jegyzetek és feljegyzések, amelyek a Kremlben, vagy Sztálin dácsáján, Kuncevón megszervezett titkos találkozókról készültek. Csak a legfontosabbakat emelem ki: az 1945. január 28-i és augusztus 29-i találkozó, 1946. június 6–7-i, 1948. február 10-i és december 6–7-i, végül az 1949. január 6–9-i és április 13-i tárgyalások. A kézzel írott feljegyzések sajnos sok esetben olvashatatlanok, vagy jól kell ismerni megfejtésükhöz a jegyzetelők stílusát és kézírását. Ezért ezeket az iratokat mindig eredetiben érdemes vizsgálni.

A legértékesebb hiteles forrásnak azokat a jegyzeteket tekinthetjük, amelyeket Trajcso Kosztov, a párt politikai titkára készített gyorsírással a találkozók alatt. A halálos ítéletet kiszabó Kosztov-per után személyes feljegyzéseinek egy részét az Állambiztonsági Szolgálat őrizte. Csak a nyolcvanas évek végén adták át a párt levéltárának, ahol egy külön gyűjteményben helyezték el (265. számú fond). A gyorsírással írt füzetek közül az eddig megfejtetlenek még mindig ott találhatók. Várhatóan ezek újabb adalékokkal szolgálnak majd Sztálinról. Meg kell említeni, hogy a gyorsírásos feljegyzések kiegészítik és módosítják azokat az információkat, amiket Milovan Ðilas és Edward Kardelj visszaemlékezései, valamint Tito életrajzírója, Vladimir Dedier könyvei alapján gyakran idéznek az utóbbi időben.

Az iratok fontos részletekkel szolgálnak Sztálin személyiségének megrajzolásához. A Kreml falai között vagy a kuncevói házban, a bizalmasok zárt körében tett megjegyzések mentesek a rituális ideológiai frázisoktól, és a hagyományos európai reálpolitika szigorú pragmatizmusáról árulkodnak. Innen nézve Sztálin sokkal közelebb állt Churchill birodalmi stílusához, mint Truman globális felelősségérzetéhez. Ez lehet az eredete a hidegháború korszakára oly jellemző kölcsönös félreértéseknek. Sztálin ideológiai álláspontját jól összegzi és példázza az, amit az 1948. február 10-i kremlbeli találkozón mondott a bolgár és a jugoszláv delegáció előtt a görög polgárháborúval kapcsolatban: „Nem kell megijedniük az erkölcsi elkötelezettségre utaló categoricus imperativusoktól. Nincs ilyen categoricus imperativusunk. A probléma lényege az erőegyensúly. Ha valaki erősnek érzi magát, harcoljon. Ha nem, térjen ki a harc elől.”(1)

(1)CDA, F. 146 B, f. 2. op. 19. a. é.; F. 147 B, f. 2. op. 62. a. é.