|
A Sztálint érintő lengyel források egyik legbecsesebbike a lengyel alkotmány előzetes vázlatának orosz nyelvű másolata Sztálin kézírásos korrekcióival. Bierut jegyzetei mutatják, hogy Sztálin az alkotmány legkorábbi előkészületeitől fogva belefolyt a munkába. Bierut egyik (valószínűleg 1950. novemberi) jegyzetében található egy rövidítés: PSR, ami annyit tesz, hogy Lengyel Szocialista Köztársaság. Ez szerepelt Lengyelország hivatalos megnevezéseként. Azon a találkozón Bierut egy másik kérdést is feltett Sztálinnak: „őrizzük meg a régi címert”, a fehér sast? Az állam hivatalos megnevezése végül is Lengyel Népköztársaság (Polska Rzeczpospolita Ludowa) lett, és nagyon valószínű, hogy Sztálin döntött abban is, hogy ne változtassanak a hagyományos lengyel címeren.
1951 őszén megmutatták Sztálinnak az alkotmány végső változatát, amelyen még körülbelül ötven változtatást tett. Bierut kézzel átírta lengyelre Sztálin módosításait, és hivatalosan mint az ő javításait vezették be a lengyel alkotmányba. Csak néhányan tudták a felső vezetésből, hogy ki is volt az igazi szerző.
Sztálin legtöbb korrekciója a politikai frazeológiát érintette, gyakran odaillesztette a „nemzeti” jelzőt, vagy csak kisebb szerkesztési megjegyzéseket tett. Csak két nagyobb horderejű változtatást eszközölt. A harmadik paragrafusban azt a megállapítást, miszerint a Lengyel Népköztársaság megszünteti a kizsákmányoláson alapuló társadalmi viszonyokat, azzal a jövőbe mutató állítással cserélte fel, hogy a Lengyel Népköztársaság felszámolja a munkások és parasztok kizsákmányolásából élő társadalmi osztályokat. A magántulajdon védelmével foglalkozó 11. paragrafusban a „magán” szót (csasztnaja szobsztvennoszt) „személyes”-re (licsnaja) javította át. Az eset érdekessége, hogy a lengyel jogászok számára ez utóbbi javítás sok fejtörést okozott, mivel egészen új elméleti konstrukciókat kellett kitalálniuk csak azért, hogy igazolják és megmagyarázzák ezt az újfajta tulajdont. Ez a változtatás ugyanakkor valószínűleg a sztálini beavatkozás egyik legmaradandóbb emléke is: csak nemrégiben, 1997-ben vezették be ismételten a magántulajdon fogalmát a lengyel alkotmányba.
Sztálin változtatásai nem érintettek lényegi pontokat, és nem voltak közvetlen hatással a lengyel belpolitikára, de a puszta tény, hogy belejavított a lengyel alkotmányba, magában is szimbolikus jelentőségű.
A fentiekben bemutatott kevés levéltári anyag rámutat ugyan Sztálin személyes befolyásának mértékére a lengyel belpolitikában, mégsem elegendő lengyel politikájának a rekonstruálásához.(1)
(1)A háború utáni szovjet–lengyel kapcsolatokkal foglalkozó orosz levéltári források ígéretesebbnek tűnnek. A nemrégiben megjelentVosztocsnaja Jevropa v Dokumentah Rosszijszkih Arhivovban sok más jelentős irat mellett négy szovjet–lengyel találkozóról készült jegyzőkönyv is található (lásd 1. számú táblázat). Vosztocsnaja Jevropa v Dokumentah Rosszijszkih Arhivov 1944–1953. 1. köt. 1944–1948. Szerk. Galina P. Murasko és mások. Moszkva–Novoszibirszk, 1997, Szibirszkij Hronograf. |