Rainer M. János
A „hatvanas évek” Magyarországon.
(Politika)történeti közelítések
A „hatvanas évek” politikatörténeti eseményei – elsősorban a nyugat-európaiak és az amerikaiak –, az 1968-ban kulmináló társadalmi mozgalmak, konfliktusok, összecsapások, a „campusok forradalma” mára sokat veszített jelentőségéből. A nyugat-európai és amerikai egyetemek neomarxista mozgalmai, Castro-, Mao- vagy Guevara-kultusza, a marxizmus akkori „reneszánsza” csak vásári kavargás, színes zárókép egy súlyos történet, a kommunizmus története végén. Tanulmányom fő kérdése, hogy a „hatvanas évek” történetén belül milyen sajátos helyet foglalnak el az időszak magyarországi történései. Kiindulópontom a periodizáció kérdése (mettől meddig tartanak a „hatvanas évek”), illetve hogy egyáltalán megkülönböztethetők-e „hatvanas évek” Magyarországon? A negyvenes évek végén kialakult, majd az ötvenesek elején berendezkedett klasszikus sztálini politikai rendszer továbbra is meghatározta mindazt, ami Magyarországon történt. A másik nagy rendező erő az 1956-os forradalom tapasztalata volt. Ha a „hatvanas években” a politikában nem történtek is olyan jól látható, nagy átrendeződésekkel és megrázkódtatásokkal járó változások, mint korábban, a magyar „hatvanas évek” megértésének kulcsa továbbra is a politikai rendszer. A hazai „hatvanas évek” a szovjet típusú rendszer magyarországi változatának, sőt az egész térségnek leghosszabb, legsikeresebb, a rendszeren valóban tartós lenyomatot hagyó korrekciós- és reformperiódusa volt.
|
|
|
|
|
|
|