Pécsi Vera beadványt intézett az Adatvédelmi Biztoshoz a levéltárak - szerinte nagyon magas - reprográfiai díjtételeivel kapcsolatosan.

Az alábbiakban először Pécsi Vera beadványát olvashatja, majd az adatvédelmi biztos válaszát.

Az 1956-os Intézet támogatja az Adatvédelmi Biztos ajánlását.

Tisztelt Adatvédelmi Biztos Úr!

A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (továbbiakban: Avtv.) 24. §-a alapján kérem, hogy foglaljon állást az alábbi ügyben.

A magyar levéltárakban rendszeresen kutató állampolgárként úgy vélem, hogy a Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: MOL) és az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára (ÁBSZTL) jelenleg érvényes "reprográfiai díjtételei" nem felelnek meg az adatvédelmi és levéltári törvény szellemének, megnehezítik a közérdekű adatokhoz való hozzáférést, és ezáltal a kutatómunkát. Példaként említeném, hogy a leggyakrabban kért, A4-es méretű, eredetileg többnyire gépelt iratok másolási díja - jelenleg oldalanként 80-85 Ft (áfával) - irreálisan magas, többszöröse a valódi másolási költségeknek (az önköltségnek) és ez jelentősen megnehezíti a kutatást.

(A MOL és az ÁBSZTL jelenleg érvényes reprográfiai díjainak listái megtekinthetők az intézmények honlapjain: http://www.mol.gov.hu/bal_menusor/hasznalat/kutatas/szolgaltatasok_es_dijak.html és http://www.abtl.hu/index_h_start.html /Kutatószolgálat menüpont alatt/. Az általam eddig írtak és a továbbiak is elsősorban az 1945 után keletkeztetett iratanyag kutatásával és másolásával kapcsolatos problémákra vonatkoznak, mivel jelenleg e téren vannak személyes tapasztalataim.)

Az ÁBSZTL esetében, az előírt összeg befizetése után, olyan másolatot kap az ügyfél, aminek olvashatóságát és további használhatóságát (pl. digitalizálását, szövegfelismerő szoftver alkalmazását stb.) felettébb megnehezíti, vagy teljesen lehetetlenné teszi, hogy a levéltár olyan papírt használ, melyen hatalmas, színes betűkkel, szinte az egész oldalt betöltően szerepel a levéltár neve. Amennyiben a kutató saját fényképezőgépével kíván másolatot készíteni az iratokról - a MOL-ban ezt szerencsére megteheti - fél napra 2000 Ft-ot köteles fizetni, pedig ez a levéltárnak semmilyen ráfordítást nem jelent.

A személyes adatok védelméről és közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 20. § (3) szerint az adatokat tartalmazó dokumentumról vagy dokumentumrészről, annak tárolási módjától függetlenül az igénylő másolatot kaphat. Az adatot kezelő szerv kizárólag a másolat készítéséért - legfeljebb az azzal kapcsolatban felmerült költség mértékéig terjedően - állapíthat meg költségtérítést, amelynek összegét az igénylő kérésére előre közölni kell.

A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény (Ltv.) szabályai több helyen is utalnak arra, hogy az Avtv. mögöttesen alkalmazandó törvényként funkcionál, egyfajta "lex genaralis - lex specialis" viszony áll fenn a kettő között. Ilyen kapcsolatot jelent például az Ltv.  29. § (1) bekezdése, amely szerint a kutatási vagy a tájékoztatási kérelem részleges vagy teljes megtagadása esetén a kérelmező bírósághoz fordulhat az Avtv. szabályai alapján. Közérdekű adatigénylés esetén, a kért másolási költség indokolatlanul magas voltának mérséklését lehet kérni bíróságtól. Ad analogiam, a levéltári törvény vonatkozásában is lehetséges ez a megoldás.

A MOL-ra, mint általános levéltárra, kizárólag az Ltv. rendelkezései vonatkoznak. Az állambiztonsági levéltár, mint szaklevéltár, speciális szabályozás alá esik. Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára létrehozásáról szóló 2003. évi III. törvény 4. § (1) bekezdése alapján a tudományos kutató a levéltárban kezelt iratokat bizonyos törvényi korlátok között megismerheti, és az Avtv. szerint használhatja azokat. Álláspontom szerint e jogszabályi kapcsolatokra tekintettel az Avtv. 20.§ (3) bekezdésében rögzített elv vonatkozik a levéltári anyagokra is.
 
Maga az Ltv. is tartalmaz iránymutatást a 22. § (1) bekezdésében, miszerint a kutatásra kiadott levéltári anyagokról mindenki a saját költségén másolatot készíttethet. A 25 §. (3) szerint, ha a levéltári anyag fizikai állapota miatt nem bocsátható a kérelmező rendelkezésére, a közlevéltár - saját költségére - másolat készítésével teljesíti a kérelmet, ha a másolat készítése nem jár az eredeti levéltári anyag további megrongálódásának vagy megsemmisülésének veszélyével, illetőleg nem jár a szokványos másolatkészítési díj ötszörösét meghaladó költséggel. Az utóbbi esetben azonban, ha a kérelmező a többletköltséget megfizeti, a közlevéltár köteles másolat készítésére. Ezen túlmenően egyik hivatkozott törvény, illetve azok végrehajtási rendelete sem tartalmaz irányadó szabályokat a másolási költségekkel kapcsolatban. Ennek az eredménye, hogy gyakorlatilag a mindenkori adatkezelőn múlik a díj meghatározása.

A valódi költségeket többszörösen meghaladó reprográfiai díjak kiszabásának indokaként a levéltár alkalmazottai arra hivatkoznak, hogy az intézmény működtetéséhez szükséges összeget az állami költségvetés nem biztosítja számukra, ezért kénytelenek más bevételi forrásokat keresni. Ilyen forrás például a reprográfiai díjaknak az önköltséget többszörösen meghaladó mértéke. Ezt az érvet, és erre hivatkozva a magas másolási díjakat több okból is vitathatónak, sőt, kifejezetten károsnak tartom. Egyrészt, amennyiben ezen intézmények működtetéséhez az állami költségvetésen felül, további "állampolgári" hozzájárulásra van szükség, akkor ezt nevezzék a nevén, fogalmazzák meg az önkéntes állampolgári, intézményi hozzájárulás módját és lehetőségeit, azt ne reprográfiai díjként, a másolási költségek ellenértékeként szedjék be. Másrészt, a költségeket messze meghaladó másolási díjak éppen a a többnyire szintén nem megfelelő mértékű költségvetési "támogatásban" részesülő egyetemisták, oktatók, aktív és nyugdíjas kutatók munkáját teszik aránytalanul időigényessé (jegyzetelés) és költségessé.

Az Alkotmánybíróság 34/1994 (VI.24.) határozatában kimondta, hogy "az Alkotmány 70/G. §-a a tudományos élet szabadságának tiszteletben tartása és támogatása kimondásával, és annak deklarálásával, hogy tudományos igazságok kérdésében állást foglalni csak maga a tudomány lehet kompetens, nemcsak alapvető jogállami és alkotmányos értéket nyilvánít ki, hanem szubjektív jogként fogalmazza meg a tudományos alkotás szabadságát, továbbá a tudományos ismeretek megszerzésének - magának a kutatásnak - és tanításának szabadságát, mint az ún. kommunikációs alapjogok egyik aspektusát. (...) Minden tudomány alapvető célja az igazság keresése, a megismerés, a tudomány épülése. Az államnak tudományos igazságok kérdésében semlegesnek kell lennie, viszont alkotmányos követelményként feltétlenül garantálnia kell, hogy a tudomány művelői a tudományos kutatások és a tudományos ismeretek terjesztésének szabadságjogát - alkotmányos keretek között - gyakorolhassák. (...) Mindannyiszor, amikor a történelem során az állam a tudomány szabadságát politikai, ideológiai, vallási vagy egyéb korlátozásnak vetette alá, az az egész társadalom fejlődésének béklyójává vált. Történelmi tapasztalaton nyugvó igazság, hogy a tudomány szabadsága a haladás alapvető biztosítéka, és az az egyéni autonómiával is szorosan összefügg. A tudományos tételek, megállapítások és igazságok szabad keresése, továbbá a tudományos eszmék és nézetek szabad áramlása, így az egész társadalom, az emberiség, fejlődésének alapfeltétele és az individuum szabad kibontakozásának is egyik biztosítéka".

Összefoglalva: Álláspontom szerint a MOL és az ÁBSZTL jelenleg érvényes reprográfiai díjai alkalmasak arra, hogy az Alkotmányban biztosított kutatás szabadságához fűződő jogot gyakorlati szinten korlátozzák. Az említett levéltárak - és feltehetőleg a nem említett állami, önkormányzati levéltárak többsége is - közpénzből működtetett közintézmények, a tárolt dokumentumok túlnyomó része közintézmények által keletkeztetett közirat, amelyek többnyire közérdekű, közérdeklődésre számot tartó adatokat tartalmaznak. Ezért különösen indokolatlannak tartom, hogy a többnyire szintén közpénzből dotált kutató, egyetemi, vagy középiskolai oktató, a fizetéssel nem rendelkező egyetemi hallgató, vagy a történelem iránt érdeklődő olvasó a tényleges költség többszörösét fizesse a reprodukcióért. Egészen kirívónak és a törvények szellemével ellentétesnek tartom a digitális fényképezőgépek használatáért fizetendő "napidíjat".

Az Avtv. 25. (1) értelmében az adatvédelmi biztos figyelemmel kíséri a közérdekű adatok érvényesülésének feltételeit. Javaslatot tesz az adatkezelést, a közérdekű adatok és a közérdekből nyilvános adatok nyilvánosságát érintő jogszabályok megalkotására, illetve módosítására, véleményezi az ilyen jogszabályok tervezetét. Ezért kérem, vizsgálja meg a kutatási szabadság gyakorlati megnehezítését jelentő levéltári másolási gyakorlatot, és foglaljon állást  a reprográfiai díjak mértékével kapcsolatban.

Budapest, 2009. július 5.

Pécsi Vera
       1053 Bp. Fejér György u. 8. V. 2.
       Tel.: 3177-816; 30/9306841
       E-mail: pecsivera@gmail.com

-----------------------------

Adatvédelmi Biztos Hivatala       
        Ügyszám: ABI-1121-3/2010/K
        2079/K/2009-3.
Ügyintéző: dr. Kerekes Zsuzsa
   

Pécsi Vera részére
pecsivera@gmail.com

Tisztelt Pécsi Vera!

Ön a hozzám érkezett beadványában azt kifogásolja, hogy a levéltárak jelenleg érvényes reprográfiai díjtételei nem felelnek meg az adatvédelmi és a levéltári törvény szellemének, megnehezítik a közérdekű adatokhoz való hozzáférést, és ezáltal a kutatómunkát. Az ügyben álláspontom a következő:

A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről 1995. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Ltv.) 1. §-a értelmében a törvény célja annak biztosítása, hogy
a) a közfeladatot ellátó szervek irattári anyaga - ügyviteli és levéltári érdekekre, valamint a közérdekű adatok nyilvánosságának elvére tekintettel - szakszerűen kezelt és rendszerezett, jól használható forrásanyaggá váljék;
...
c) a levéltári anyag használata során a közérdekű adatok megismerését és a tudományos kutatás szabadságát garantáló alkotmányos alapjogok érvényesítése a személyiséghez és a személyes adatokhoz fűződő alkotmányos alapjogok védelmével együtt valósuljon meg.

Az Ltv. indokolása szerint a magyar levéltári anyag mind tartalmi, mind pedig mennyiségi szempontból meghatározó része a közfeladatot ellátó szervek irattári anyagából származik. Az irattári anyag eredeti rendeltetése szerint a létrehozó szerv tevékenységét dokumentálja, annak működéséhez, ügyvitelének ellátásához szolgáltat adatokat, információkat. A közfeladatot ellátó szervek irattári anyagának ugyanakkor - a közérdekű adatok nyilvánosságának követelményéből adódóan - közérdekű információforrásként is funkcionálnia kell, s ez a funkció folyamatos, az irattári anyag maradandó értékű részét illetően soha nem szűnik meg.
Az Ltv.-ben megtestesülő jogalkotói szándék az Alkotmánybíróság 34/1994. (VI. 24.) AB határozatán alapul, mely kimondja, hogy "koherens kapcsolat áll fenn az információszabadság és a tudományos megismerés, a tudományos kutatás és tanítás szabadsága között. Az információk megszerezhetősége, megismerhetősége gyakran - különösen a levéltári anyagok és dokumentumok körében - kutatások, többnyire tudományos kutatások keretében történik meg, így az Alkotmány a szabad információszerzés garantálásával közvetve már az ebbe beletartozó tudományos megismerés szabadságát is biztosítja, és védelemben részesíti."
A közérdekű adatok tehát a levéltárba kerülésük után is megőrzik e minőségüket.

Tekintettel arra, hogy mind a Magyar Országos Levéltár, mind az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára közfeladatot ellátó szerv, a kezelésükben lévő közérdekű adatokra a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) rendelkezései vonatkoznak. Az Avtv. nem teszi lehetővé, hogy az adatkezelő a közérdekű adatnak minősülő dokumentumok másolásáért díjat állapítson meg. A törvény kimondja, hogy az adatokat tartalmazó dokumentumról vagy dokumentumrészről, annak tárolási módjától függetlenül az igénylő másolatot kaphat. Az adatot kezelő szerv kizárólag a másolat készítéséért - legfeljebb az azzal kapcsolatban felmerült költség mértékéig terjedően - állapíthat meg költségtérítést. /Avtv. 20. § (3) bekezdés/ A másolatkészítés az Avtv. által előírt feladat, nem vállalkozási jellegű tevékenység. A költségtérítés ezért nem tartalmazhat nyereségelemet.

Álláspontomat mind a Magyar Országos Levéltárnak, mind az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának megküldtem. Kértem, hogy eddigi gyakorlatukat vizsgálják felül, és készítsenek új szabályzatot a hatályos jogszabályi előírásoknak megfelelően.

Budapest, 2010. március 22.

                                                              Üdvözlettel:

                                                 Dr. Jóri András, adatvédelmi biztos