|
 |
Mesz János "Tuskólábú", "Falábú Jancsi" (1931-1956) |
|
|
|
|
|
Pécsett született 1931-ben, tizenkétgyermekes családban. Édesapja kőműves volt, 1942-44 között ismeretlen okból internálták. Édesanyja alkalmi munkát vállalt. Valószínűleg menhelyen nevelkedett (mint Ottó testvére), Virágkertésznél kezdett el dolgozni, majd Ottóval Pécsett bányászként helyezkedett el, később visszajött Budapestre, a RÖKK Gépgyárba. Miután barátnője Szentendrén a Dunába fulladt, egyre többet italozott. Nem vették vissza a pécsi bányába, hogy a bátyjával dolgozhasson. Ezután mindketten a csillaghegyi téglagyárban helyezkedtek el. A szentendrei HÉV elütötte, levágta az egyik lábát. Megnősült. A HÉV-en történő rendbontásért nyolc hónapra ítélték. A forradalom idején a VIII. kerületi Koszorú utcában lakott.
Október 23-án csatlakozott a tüntetőkhöz, testvére a Bástya mozi előtt látta ittasan hadonászva. A Corvin közi felkelők között részt vett a harcokban. Többeknek beszélt később arról, hogy mennyi harckocsit lőtt ki. "Engem még a golyó sem fog" - mondta. Gyakorlatilag ő volt a corvinisták tüzérségének parancsnoka, s e szerepét a fegyverszünet idején "hivatalosan" is megerősítették. A katonai vezetőkkel folytatott tárgyalások idején a legradikálisabb álláspontot képviselte. Nemzetőrségi igazolványokat testvérének (aki eközben lakásában egy szovjet katonát bújtatott) és más illetéktelen ismerőseinek is szerzett. Több fényképen, a forradalmi időkből származó filmen látható, emiatt és a rendkívül "rámenős" stílusa miatt a "pesti srácok" egyik legjellegzetesebb figurája lett. "...Nem volt egy bizalomgerjesztő alak a 'Falábú' [...], de nagy tüzér volt" - emlékezett vissza egy fegyvertársa.
November 4-én is a nehézfegyverekhez beosztott felkelőket irányította, és bátran harcolt, azonban súlyosan megsebesült, és november 19-én meghalt.
Forrás: Mesz Ottó TH V-151333 - Mátéffy-OHA. |
|
|
|
|
|
|
|
|
