Tamási Áron: TISZTA BESZÉD

Nagy idők tanúi vagyunk.

Látjuk, hogy a társadalmi intézmények keretei meglazulnak, vagy éppen felbomlanak. A politikai, gazdasági és szellemi intézmények keretei egyaránt. Nem külső erők bomlasztó következménye ez. Egyszerűen és határozottan arra int, hogy a keretek közötti tartalom hamis volt. Hamis olyan értelemben, hogy a nemzeti hagyományok szellemének nem felelt meg, s idegen volt a népi tömegösztön számára is, mely a kor vajúdása között az emberi tenyészet és a nemzeti lét virágzása felé igyekszik tájékozódni.

A magyarság új tartalmat gyújt a keretek közé.

Ugyan fontos a forma is, amelyben ezt meg akarja tenni, de a formánál lényegesebb a tartalom. Az eszményi törekvés mégis az, hogy a forma és a tartalom egységbe olvadjanak. Ahol és amikor ez megtörténik, valóban nemzeti intézményről beszélhetünk.

Formai szempontból kérdés, hogy a számtalan apró és nagyobb keret, mely társadalmunkban manapság mutatkozik, helyénvaló-e? és vajon helyes-e a több vagy a sok pártkeret? Én azt hiszem, hogy nem helyes. De ez a válaszom nem kíván ítélkezés lenni. Természetes jelenségnek tartom. Csupán azt a felfogásomat akarom ezzel kifejezni, hogy napról napra nagyobb egységek felé kell törekednünk. Ezt a véleményemet kívántam jelezni tegnapi írásomban is, amikor azt mondottam, hogy a parasztkérdés dolgában a súlypontot nem abban látom, hogy a parasztságnak két pártja van. Hanem abban, hogy a két pártnak van egy közös anyagi és szellemi érdekképviselete, a Parasztszövetség.

Szeretném, ha a Kisgazdapárt és a Petőfi Párt a legtisztább buzgalommal fogna össze abban, hogy a Parasztszövetség keretét megtöltse a legjobb tartalommal. Ennek a tartalomnak elvi és politikai természetéről a legközelebbi írásomban szeretnék szólni.

Új Magyarország, 1956. november 3.