Velvárt Richárd: HALOTTAK NAPJÁN - AZ IFJÚ HŐSÖKHÖZ

Temetünk. In memoriam. Hősöket temetünk ma, egy nép, egy nemzet, egy világ hőseit. Tegnap még itt hallatszott csengő gyermek-kacajotok, a téren, beleitta magát az emberek fülébe és mosolyt varázsolt ajkukra. És ma... Isten, ki vagy! Ma őket temetjük! Oh, ti tizenötévesek, kik a fegyver súlyától meg-megroggyanó térdekkel indultatok a harcba. A ti utolsó harcotokba. Oh még hány csatát kellett volna megvívnotok, az iskolapadok agyonkarcolt deszkáin. A tudás várát kellett volna bevennetek és ti a szabadság várát vettétek be ... nekünk.

Mindent tudtok már ti, kócosfejű, hamvasarcú hősök. Tudjátok azt, hogy nem ömlött véretek hiába és tudjátok azt, hogy halálotok árán született újjá egy nemzet.

Oh milyen szörnyű kontraszt. Élet - halál! A Ti halálotok a mi életünk. Jöjj vissza hozzánk, könyörgöm térj vissza Te, aki elszánt tizenhatéves arcod minden gyűlöletével dobtad a benzines kannát a Rákóczi úti orosz tankokra, hogy aztán gyilkos golyótól találva ess el. Tekints ránk Petőfi, vajon nem ez a te „ifjú sereged”. Nézz ránk Ady Endre, vajon nem ez a te ifjúságod?

Testvéreim, ti drága kismagyarok, ti alig játszott, alig élt gyermekek, hálás a nemzet. Oh mennyi okos, mennyi megfontolt tapasztalt magyar veszett el az úton, amíg idáig jutottunk. Mennyi ártatlan magyar sínylődött rabságban, amíg ti jöttetek! Csak egy leheletre érkeztetek hozzánk és már tovább is ragadott a „nagy kaszás”. Csak egy leheletre és tavaszt hoztatok októberben! Cháron, a túlvilági révész tiszteleg előttetek, hisz ilyen sereget még ő sem látott. A rövidnadrágos hősök serege! Köszönünk mindent, ti drága ifjú hősök! És bocsássatok meg nekünk, kikért meghaltatok, de nem ígérgetünk. Hisz nincs is mit ígérnünk. A testvéreink haltak meg és ki tud könny nélkül gondolni a testvére halálára. Minden halott a sírba magával viszi az örömeit, de a fájdalmait itt hagyja nekünk.

Édes testvéreim, hadd simogassam meg, gondolatban mégegyszer szélfútta, esőáztatta hajatok, és hadd szorítsam meg többé nem szorító kezetek. Érzitek? Egy nemzet szorítása ez, mint férfi, a férfival. És majd ha „ott fennt”, a hősök iskolájának kapuja előtt megálltok egy percre és kezetek tétován teszitek a kilincsre, ne féljetek: egy nemzet írta mindegyiktek bizonyítványába, könnybetűkkel, Felsőbb osztályba léphet!