|
Czájlik Péter: November 4-e, életem legnehezebb napja
November 4-én hajnalban, életem egyik legnehezebb napja többféle szempontból. A Statisztikai Hivatal és a Széna tér között voltam kint az utcán, amikor az aknaeső elindult. Berohantam a Statisztikai Hivatalba, volt, aki azt mondta, hogy azonnal hazamegy, többen azonnal elindultak, hogy a többieket behozzák, behívják, mert egyik éjszaka ez aludt otthon, a másik éjszaka az aludt otthon. Én meg hazarohantam azért, mert két napja nem voltam otthon, tiszta fehérneműért és egyebeket. Az első élményem az volt otthon, hogy a bátyám sírva verte a cserépkályhát, sírt és őrjöngött...
November 4-én hajnalban azt érezte az ember, hogy a kényelmét és a gatyáját féltő budai polgárság hirtelen elfelejtette, hogy mi történt az elmúlt napokban. Tisztelet a kivételnek, mert azért volt nagyon sok ember, aki végig, amíg mi bent voltunk a Statisztikai Hivatalban, addig így-úgy segített, de azért sajnos általában az volt a tapasztalat, hogy egy bizonyos társadalmi réteg, jó úri magyar réteg ugyanolyan pillanatok alatt alkalmazkodott az állapothoz, mint ahogy 45-ben alkalmazkodott, akár egyetértett, kár nem. Ezeket nem véletlenül nem telepítették ki.
Annyi szerencsém volt, hogy a tank még elég messze volt ahhoz, hogy elérjem a Káplár utcát. A Káplár utcában volt egy telek, akkor még romos volt ott, ahol a belügyi háznak az L-alakja van.
|
