|
Talán mint egy hős, ez kapott meg benne
Volt köztünk egy idősebb lány, aki mondta, hogy gyere Klári, menjünk, nézzünk körül, és átmentünk a Tompa utca 10-be, ahol a Bárány Jancsiék voltak és én akkor láttam meg először a Jancsit, hogy ott intézkedik és dirigál és parancsolgat, akkor figyeltem fel rá. Ez lehet, hogy október 25-én volt. Akkor figyeltem fel rá, nem tudom, mi tetszett meg benne, mert se öltözve nem úgy volt, se nem olyan volt, akire. a mostani eszemmel... Talán mint egy hős, ez kapott meg benne. Nem volt előtte nekem fiútársaságom, annyira magasra néztem benne, ő volt az egyetlen, az első férfi az életemben, akire fel tudtam nézni. Nem voltam fiús természetű, nem is engedtek a szüleim randevúzni, már a 14-15 éves lánynak sem, én nagyon kis maradi lány voltam.
Utána, emlékszem, rettentő hideg, esős, kegyetlenül rossz idők voltak azokban a napokban, annyira, hogy ezek a szerencsétlen fiúk dideregtek, fagyoskodtak és fáztak, és akkor volt az, hogy szétszóródtak, és minden házba mentek és a házakból az emberek hívták be őket egy-egy levesre, teára, valamire. Hogy alakult, mint alakult, a Jancsi hozzánk került. Tehát valószínű, hogy én hívtam, gondolom, hogy nem pont mihozzánk került volna, de tudom, hogy többen jöttek, mert több lakásba mentek be, a Jancsi hozzánk jött.
|
