|
Ágyúval lőni
A szovjetek jöttek, mint a güzü, végig a Práter utcán, roham-, páncélautók, harckocsik, nem foglalkoztunk azzal, hogy ki áll ott, hol állnak, mint állnak. Azzal foglalkoztunk, hogy fogd meg azt a palackot, és amikor közelebb jön, vágd oda, dobd oda, én majd rálövök a géppisztollyal, tüzet fog, kiég a kocsi. Ezzel foglalkoztunk, nem azzal, hogy ki van mellettem, ki nincs. Egyetlen egy alkalom volt, amikor szóltam, egy fiatal csoport volt a Guttmann áruháznál, a Dohány utcában, meg a Rákóczi útról bekanyarodva, rövid jó kis kanyar, ott le volt állítva egy 85-ös kis ágyú és onnan akartak lőni. Az egyik kint állt a Körúton, hogy egy rohamkocsi, ilyen kis harckocsi, egy jóval kisebb kis ágyúval, akkor mondtam nekik, hogy gyerekek, így nem lehet lőni, el ne süsd azt az ágyút, mert úgy agyonvág, hogy arról kódulsz. Ugyanis a kövön simán le volt téve a láb. Mondom, ki kell venni a kockakövet, lesüllyeszteni a lábat, ott van mellette egy láncon a szög, azt nyomd le, hogy kösd le a lábát. De nekik erre már nem volt idejük. Fiatal srácok voltak, lehettek olyan 17–18 éves srácok. És ahogy mondtam nekik, én ott is hagytam őket, mentem tovább a dolgomra. Ezek elsütötték az ágyút, és az ágyú felrepült, elkezdett kalimpálni és a Guttmann áruháznak be a kirakatába. Még az volt a szerencse, hogy tényleg nem vágott agyon egyetlen gyereket sem.
|
