THE INSTITUTE FOR THE HISTORY OF THE 1956 HUNGARIAN REVOLUTION - WWW.REV.HU
BUDAPESTI FELKELŐ CSOPORTOK - INTERJÚ
INTERJÚ  < vissza 

Minden kapu be volt zárva

Én, ha tudom, hogy ennek nincs vége, bejönnek az oroszok november 4-én és itt lövöldöznek, akkor fogom magam és az egész családomat, és elmegyünk, mert itt szétlövik egymást. Akkor, először is egy öcsémet megmentettem volna, egy öcsém megmaradt volna, de olyan senki nem volt, aki ezt mondta volna, egyetlen embertől nem hallottam, hogy még ennek lesz valami folytatása, agyon is ütötték volna, hogy "kár itt örülni előre".

Ott mindenki örült kicsitől, nagytól, fiataltól öregig. Ez volt benne a jellemtelenség, hogy amikor visszajöttek az oroszok, bujkáltunk, és el kellett menni, előtte meleg teát, kajákat hoztak ki az emberek a házakból, üvöltöttek, szerettek, ölelgettek bennünket.

Amikor menekültünk, szétlőttek bennünket, amikor csúsztunk át a vonalon, minden kapu be volt zárva, nem tudtunk bemenni sehová. Lefeküdtem én, meg a Pintér Laci, a földre, mert az utcán harckocsi fordult be, és mondom, csináljunk úgy, mintha halottak lennénk. Jött a harckocsi az Angyal utca és a Tűzoltó utca sarkán, nem látott semmit, visszafordult. Nem tudtunk egy kapu alá sem bemenni, minden kapu be volt zárva. Ilyenek voltak a magyar emberek.

Ezért mondtam, ki merem jelenteni most is, hogy nem bántam meg, hogy ebben a dologban részt vettem, de az életben többé emberért egy mozdulatot a kezemmel nem teszek, mert a világ leghálátlanabb dolga az emberekkel való foglalkozás. Nem hálálják meg az emberek, hogy az ember az életét adta azért, hogy esetleg őneki, meg másnak jobb legyen. Amikor a kapukat előttünk bezárták, nem tudtunk hová menekülni, azt mondtam, ez nem is igaz... Sírva fakadtam, hogy ilyen ember a világon nincsen. Előtte még két nappal meleg teát, kaját, mindent hoztak, és amikor jöttek az oroszok, nem tudtunk, hová meneküljünk, kapuba bújtunk, mert lőttek, és nem engedtek be sehová. A környéken egy kapu nem volt nyitva a Tűzoltó utca sarkán, a Tompa utcában, Angyal utcában, amerre akartunk menni a Vágóhíd utca felé, egy sem volt nyitva, hogy valahová bebújjunk. A harckocsik meg jobbra-balra mentek-jöttek. Ezért mondom, hogy ez egy jellemtelen dolog.

Az eredeti interjút Eörsi László készítette 1991-ben.
Szerkesztette Eörsi László, Topits Judit.

Copyright © 2007 Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítványimpresszum
BUDAPESTI FELKELŐ CSOPORTOK - INTERJÚ