 |
Pákh Tibor (1924) |
|
|
|
|
|
Komáromban született polgári családban. Apja ügyvéd-mezőgazdász, az FKgP megyei elnöke, többször képviselőjelöltje, anyja zongoraművész volt. 1942-ben szülővárosában érettségizett, majd beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karára. Egyetemi tanulmányait megszakítva bevonult katonának, 1945-ben szovjet fogságba esett, és csak 1948 őszén tért vissza Magyarországra. 1949-ben jogi doktori oklevelet szerzett. Gazdálkodni próbált a család birtokán, de hamarosan kuláklistára tették. Később műszaki fordítóként a Csepel Autógyárban helyezkedett el. 1954-ben ügyvédjelölt lett, de 1955-ben törölték a kamara tagjai sorából.
1956. október 23-án részt vett a tüntetésen. 25-én a Kossuth téri sortűzben megsebesült, november közepéig kórházi ápolásra szorult. 1957-ben munkahelyén megtagadta a magyar kérdés ENSZ-beli tárgyalása ellen a Kádár-kormány által szervezett tiltakozó nyilatkozat aláírását, emiatt elbocsátották. Ezt követően az Erőműtervező Vállalatnál dolgozott fordítóként. 1960-ban a szovjet-magyar kapcsolatokat elemző tanulmányáért, illetve angolul fogalmazott, a forradalomról szóló írásai és a forradalomban játszott szerepük miatt kivégzett fiatalkorúak névsorának összeállítása miatt katonai bíróság tizenöt év börtönbüntetésre ítélte. A börtönben 1966-tól több alkalommal éhségsztrájkot folytatott, részint, hogy ügyét polgári bíróság tárgyalja újra, részint tiltakozásul az elítélteket sújtó jogsérelmek ellen. A börtönkórházban elektro- és inzulinsokkal, továbbá gyógyszeres kezeléssel próbálták akciója abbahagyására kényszeríteni. 1971-ben polgári elmegyógyintézetben elmebeteggé nyilvánították, szabadlábra helyezték, de rendőri felügyelet alatt maradt.
Továbbra is fordítóként dolgozott. Rendszeresen részt vett az ellenzéki megmozdulásokon, emiatt többször letartóztatták, utoljára 1988. október 23-án. 1980-ban Lengyelországban csatlakozott a Podkowa Lesna-i katolikus templomban tartott, a NOWA független kiadó munkatársai letartóztatása ellen tiltakozó böjthöz. 1981 októberében, újabb lengyelországi útját megakadályozandó, elvették az útlevelét. Tiltakozásul éhségsztrájkba kezdett az Egyetemi templomban, válaszul a rendőrség az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetbe szállította, ahol kényszergyógykezelték, mesterségesen táplálták. 1982-ben a pszichiátriai visszaélések ellen küzdő Charles Durand svájci professzor Budapesten megvizsgálta és a magyar szakvéleménnyel szemben épelméjűnek nyilvánította. 1982 őszén újabb tiltakozását ismét kényszergyógykezelés követte. 1986-ban, nyugat-európai útja után a határon a magával hozott, többségében idegen nyelvű, vallásos tárgyú könyveit elkobozták, és öt évre bevonták az útlevelét.
1992-ben New York állam Nassau megyei jogászkamarája tiszteletbeli taggá választotta, Podkowa Lesna díszpolgári címmel tüntette ki.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Pákh Tibor: "Kádár letagadott bennünket"
Letartóztatás (1960)