 |
Wittner Mária (1937) |
|
|
|
|
|
Budapesten született, apját nem ismerte, anyja dajkaságba adta. Kétévesen karmelita zárdába került. 1948-ban ismerte meg anyját, aki rövid idő múlva állami gondozásba adta. Gimnáziumi tanulmányait félbehagyva gyors- és gépíróként helyezkedett el Szolnokon, majd a Kunhegyesi Járási Tanácson. 1955-ben fia született, fél évvel ezután Budapestre költözött. Alkalmi munkákból élt.
1956. október 23-án részt vett a tüntetésen, a Rádió ostroma során csatlakozott a felkelőkhöz. Október 24-én a Corvin közben megismerkedett Havrila Béláné Sticker Katalinnal, akivel a következő napokban a sebesültek ellátásában segítettek. Később a Vajdahunyad utcai csoport tagja, társaival 30-án a fegyverszerzés céljából elfoglalta a X. kerületi rendőrkapitányság épületét. A november 4-ei szovjet invázió során az Üllői úton aknarepeszektől megsebesült, a Péterfy Sándor Utcai Kórházban ápolták. November 9-én megpróbálta elhagyni az országot, de letartóztatták. A kihallgatás után elengedték, újból disszidált, néhány hetet Ausztriában töltött. Hazajövetele után segédmunkásként dolgozott. 1957. július 16-án letartóztatták, 1958. július 23-án halálra ítélték. Ítéletét másodfokon 1959. február 24-én életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták. 1970. március 25-én szabadult.
Először varrodában, majd takarítónőként dolgozott. 1980-tól rokkantnyugdíjas. A rendszerváltozás óta aktívan részt vesz több ötvenhatos veteránszervezet munkájában.
Kitüntetése: a Magyar Köztársaság Nagykeresztje (1991)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Wittner Mária: "Lelkiismeret-furdalásom van, hogy életben maradtam"
Az október 23-i eseményekről, a Rákosi-rendszerről (1956) - (Hungarian)
