 |
Kósa Katalin (1943) |
|
|
|
|
|
Újpesten született. Anyja szövőnő, majd raktáros volt. Apja, Kósa Pál asztalos, 1956-ban az Újpesti Nemzeti Bizottság tagja és a forradalmi bizottság elnöke volt. A forradalom leverése után részt vett a szovjetekkel szembeni fegyveres ellenállásban. 1956. november 12-én letartóztatták. 1959. március 15-én első fokon halálra ítélték, amit július 28-án a Legfelsőbb Bíróság jogerőre emelt. 1959. augusztus 5-én kivégezték.
1957-ben, az általános iskola befejezése után sehol sem tanulhatott tovább. Rokoni segítséggel a vízműveknél kertészként tudott elhelyezkedni. 1959-ben felvették a Könyves Kálmán Gimnázium esti tagozatára. 1961. május 30-án Fekete József, anyja második férje adoptálta. Érettségi után műszaki technikumot végzett, majd gyakorlati ismereteket tanított egy általános iskolában, és elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem műszaki oktatói szakát. A rendszerváltozás után rövid ideig a Függetlenségi Párt tagja volt, majd belépett a POFOSZ-ba, és az 56-os Szövetség budapesti elnökségének is tagja lett.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Kósa Katalin: "Ha valami tabu, akkor azt az emberek lassan eltemetik"