Ebben az összeállításban Donáth Ferencre (1913–1986) emlékezünk, születésének 100. évfordulóján.
|
1930-tól jogi tanulmányokat folytatott a Pázmány Péter Tudományegyetemen, 1932-ben bekapcsolódott az egyetemen működő illegális kommunista diákmozgalomba. 1934-ben belépett a KMP-be. Jelen volt az 1936-os Debreceni Diétán, 1937-ben bekapcsolódott a Márciusi Front szervezésébe, közvetlen kapcsolatba került a KMP Külföldi Bizottságával, 1939-ben részt vett az NPP megalakulását kimondó makói összejövetelen. 1940 tavaszán őrizetbe vették, majd szabadulását követően, 1940 őszén munkaszolgálatra hívták be. Innen 1942 tavaszán szerelték le tüdővérzése miatt. Fontos szerepet játszott az illegális kommunista párt újjászervezésében, tagja lett a Békepárt, majd a kommunista párt vezetőségének. 1945 elején a Szabadság munkatársa volt, majd februártól a Nagy Imre vezetése alatt álló földreform-előkészítő bizottság tagjaként dolgozott. Később az Országos Földbirtokrendező Tanács elnökhelyetteseként a reform végrehajtását irányította. A Földművelésügyi Minisztérium politikai államtitkára volt 1945 és 1948 között. 1948 januárjától az MDP KV titkárságának vezetője. 1951. február 15-én letartóztatták, és tizenöt évi börtönbüntetésre ítélték. 1954 júliusában szabadult. A Közgazdaság-tudományi Intézet igazgatóhelyetteseként dolgozott, és csak 1956 késő tavaszán tért vissza a politikai életbe. Jelen volt a Nagy Imre 60. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségen. Felszólalt a Petőfi Kör gazdaságpolitikai vitáján. 1956. október 23-án éjszaka távollétében az MDP KV titkárává választották, de október 24-én lemondott, mert nem értett egyet az eseményeket ellenforradalomnak minősítő értékeléssel. Losonczy Gézával együtt nagy szerepe volt abban, hogy Nagy Imre néhány nap hezitálás után megváltoztatta álláspontját. Október 28-a után bekapcsolódott a konszolidációs folyamatot elősegítő tárgyalásokba. November 1-jén az MDP helyett megalakult MSZMP Intéző Bizottságának tagja lett. November 4-én Nagy Imrével együtt szövegezte meg a szovjet támadást megbélyegző kiáltványt, majd a jugoszláv követségen kért és kapott menedékjogot. November végén őt is Snagovba internálták. 1958 júniusában, a Nagy Imre-per másodrendű vádlottjaként tizenkét évi börtönbüntetésre ítélték, 1960 áprilisában egyéni kegyelemmel szabadult. A hatvanas években a közélettől visszavonultan élt, figyelmét agrártörténeti és agrárgazdasági kérdések vizsgálatának szentelte. A hetvenes évek végén azonban a formálódó politikai ellenzék vezető egyénisége lett. Az elsők között írta alá 1979-ben a Charta '77 csehszlovákiai polgárjogi mozgalom bebörtönzött tagjaival szolidaritást vállaló nyilatkozatot, elvállalta a Bibó-emlékkönyv szerkesztőbizottságának elnöki tisztét, támogatta a független sajtó megteremtése érdekében tett erőfeszítéseket. Döntő fontosságú szerepe volt a különböző szellemi és politikai irányok mentén szerveződő ellenzéki csoportok közötti párbeszéd megteremtésében, az 1985-ös Monori Tanácskozás megszervezésében.
|
|
| Donáth Ferenc életrajzi adatai Összeállította: ifj. Donáth Ferenc és Valuch Tibor In: Donáth Ferenc: A Márciusi Fronttól Monorig. Tanulmányok, vázlatok, emlékezések. Századvég Kiadó–MTA Közgazdaságtudományi Intézet, 1992, 311–314. o.
|
|