 |
|
 |
|
 |
161. Domokos Pál Péter (1901-1992), Etnográfus, népzenekutató. 1926-tól a kolozsvári Tanítóképző Főiskola tanára, 1940-1944 között igazgatója. 1944-től Budapesten élt. 1945-1949 között a Népjóléti Minisztérium munkatársa, majd gimnáziumi tanár. |
|
|
[nyilvános] »30« 1986. 15 ív, Balogh Júlia. |
 |
 |
 |
 |
162. Donáth László (1955.12.05.), Evangélikus lelkész. 1988-tól a csillaghegyi gyülekezet lelkésze. 1994-től országgyűlési képviselő. Édesapja, Donáth Ferenc (1913-1986), jogász, politikus, 1956-ban Nagy Imre közvetlen munkatársa. 1956 novemberében a családot Romániába internálták. 1958-ban Donáth Ferencet tizenkét év börtönbüntetésre ítélték, 1960-ban szabadult.[GY] |
|
|
[kutatható] »631« 1994-1995. 5 ív, Javorniczky István. |
 |
 |
 |
 |
163. Dosztál Béla (1923), Közgazdász. 1950-ben Kistarcsán, 1951-1953 között Recsken internált. 1956-ban a székesfehérvári Nemzeti Bizottság Ideiglenes Intéző Bizottságának titkára, a Vörösmarty Rádió stúdiójának beindítója. Tizenkét év börtönbüntetésre ítélték. 1964-es szabadulása után munkás, statisztikus. |
|
|
[nyilvános] »423« 1992. 3 ív, Bánkúti Emese. |
 |
 |
 |
 |
164. Dózsa Ernő (1923), Katonatiszt, kőműves, villanyszerelő. 1950-ben izgatásért elítélték. 1956-ban Nagykereki község nemzetőrparancsnoka. 1958-ban egy év börtönbüntetésre ítélték. |
|
|
[nyilvános] »337« 1991. 3 ív, Valuch Tibor. |
 |
 |
 |
 |
165. Drecin József (1929), Esztergályos, közgazdász. 1952-től az Országos Tervhivatal munkatársa, 1970-től elnökhelyettese. 1980-tól művelődésügyi miniszterhelyettes. |
|
|
[kutatható] »2121« 1983. 13 ív, Hegedűs István,
Bakonyi Éva. |
 |
 |
 |
 |
166. Drobny Heinrich (1935), Román gépészmérnök. 1956-ban egyik szervezője a temesvári egyetemisták október 30-án rendezett gyűlésének. Hat év börtönbüntetésre ítélték. 1962-ben szabadult. Jelenleg a Temes megyei tanács alelnöke. |
|
|
[nyilvános] »632« 1995. 12 ív, Bodó Zoltán. |
 |
 |
 |
 |
167. Dubay Miklós (1928), Orvos. 1956-ban a Berettyóújfalui Járási Forradalmi Bizottmány elnöke. Hét év börtönbüntetésre ítélték. A Korányi Kórházban Bibó István kezelőorvosa volt. |
|
|
[kutatható] »421« 1992. 4 ív, Valuch Tibor. |
 |
 |
 |
 |
168. Dudás Józsefné Horváth Aranka (1910), Tanítónő. 1948-ban egy év börtönbüntetésre ítélték. Férjére, az 1957-ben kivégzett Dudás Józsefre, a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány megalakítójára emlékezik.* |
|
|
[nyilvános] »112« 1989. 5, Burillák Attila,
Körösényi András. |
 |
 |
 |
 |
169. Duka Zólyomi Norbert (1908-1989), Jogász, orvostörténész, zenetanár, antifasiszta politikus. A csehszlovákiai magyar Liberális Párt egyik vezetője. 1946-ban nemzetiségi politikai tevékenysége miatt elítélték, 1949-ig volt börtönben, majd 1953-ig bányászként dolgozott. |
|
|
[kutatható] »37« 1986. 6 ív, Bába Iván. |
 |
 |
 |
 |
170. Dunajszki András (1929), Gépészmérnök. 1954-től az MDP KV ipari osztályán politikai munkatárs. 1957-től a Ganz-Mávag különböző gyáregységeiben igazgató, majd 1977-től vezérigazgató. |
|
|
[kutatható] »2044« 1982. 5 ív, Nagy Ilona,
Petőcz György. |
 |
 |
 |
 |
171. Dusóczky Tamás (1931), Számítógép-szakember. 1953-ban osztályidegen származása miatt kizárták az egyetemről. Versenyszerűen kerékpározott. A forradalom alatt sebesülteket mentett. 1956 decemberében elhagyta az országot, Svájcban telepedett le. Az IBM és a Control Data vezető munkatársa volt, majd 1970-ben önálló számítástechnikai vállalatot alapított. A hetvenes évek elejétől rendszeresen látogatott haza. A kelencvenes évek elején szőlőbirtokot vásárolt Tokaj-Hegyalján, azóta bortermeléssel és kereskedelemmel foglalkozik. |
|
|
[kutatható] »741« 2001. 9 ív+melléklet, Kőrösi Zsuzsanna. |
 |
 |
 |
 |
172. Dzitko Zdzislaw (1935), Lengyel mérnök. 1956-ban a műegyetem Hess András téri kollégiumában működő forradalmi bizottság tagja, illetve nemzetőrként részt vett a november 4-e utáni ellenállás szervezésében.* |
|
|
[nyilvános] »619« 1993. 1 ív, Tischler János. |
 |
 |
 |
 |
173. E. F. (), - |
|
|
[zárt] »21« 1986. 15 ív és melléklet, Kozák Gyula. |
 |
 |
 |
 |
174. Ebinger Endre (1932), Fizika-matematika szakos tanár. 1956-ban a Mosonmagyaróvári Forradalmi Nemzeti Tanács tagjává választották. 1957 márciusában letartóztatták. Kistarcsára internálták, 1958 februárjában 6 év szabadságvesztésre ítélték. 1960-as szabaduláa után segédmunkás, majd vegyipari szakmunkás volt. 1963-92 között fizikusként dolgozott. |
|
|
[nyilvános] »199« 1989. 7 ív és melléklet, Molnár Adrienne. |
|
 |
 |
 |
 |
175. Egei Sándor (1922), Artista, tanár. Szemtanúja volt a kiskunfélegyházi és budapesti 1956-os eseményeknek. Jelenleg Németországban él, a Veszprém Megyei 1956-os Szövetség szponzora. |
|
|
[nyilvános] »344« 1991. 4 ív+mell., Ferenczy Erika. |
 |
 |
 |
 |
176. Egri György (1922), Újságíró. 1940-től részt vett a szociáldemokrata mozgalomban. 1946 után szociáldemokrata ifjúsági vezető, a SZIM főtitkára. A Népszava és a Világosság munkatársa, néhány hónapig az Agrimpex Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója. 1950-1953 között recski rab. 1956-ban Dudás József lapjánál, a Magyar Függetlenségnél dolgozott. 1958-1981 között Torontóban lapszerkesztő. |
|
|
[nyilvános] »213« 1987. 4 ív, Nagy Csaba. |
 |
 |
 |
 |
177. Egri Sándorné (1919), Tisztviselő. 1956 októberében és novemberében élelmet, szállást adott és tolmácsolt a Tompa utcai felkelőknek. 1958-ban tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. |
|
|
[nyilvános] »288« 1991. 10 ív, Kőhegyi Kálmán. |
 |
 |
 |
 |
178. Elek Mihály (1936), Költő. 1956-ban a Kilián laktanyában alakult Kossuth fegyveres csoport vezetője. 1957-ben öt hónapra Tökölre internálták. |
|
|
[nyilvános] »365« 1991. 4 ív, Eörsi László. |
 |
 |
 |
 |
179. Ember Judit (1935-2007), Filmrendező. 1944-ben szüleivel együtt Kunhegyesre, majd Szolnokra deportálták. A Lenin Intézetben tanult, ahonnan 1954-ben nézetei miatt kizárták. A Szabad Ifjúságnál, majd az Egyesült Izzóban dolgozott. 1956 őszén szemtanúja volt a budapesti eseményeknek. 1959-ben magyar-történelem szakon végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Tanított, majd 1964 |
|
|
[kutatható] »837« 2006. 12 ív, Lugossy István. |
 |
 |
 |
 |
180. Emericzy Kálmán (1915-1996), Tisztviselő, jogász. 1952-ben jogi diplomát szerzett, de kinevezését - morális okokból - visszautasította. 1956-ban a politikai foglyok kiszabadításának kezdeményezője, vezetője. 1958-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban szabadult, 1975-ös nyugdíjazásáig tisztviselőként dolgozott. |
|
|
[nyilvános] »517« 1993. 3 ív, Kőrösi Zsuzsanna.
|
|
 |
 |
 |