a  b  c  d  e   f  g  h  i  j  k  l  m  n  o  p  q  r  s  t  u  v  w  x  y  z  
keresés
...
KISLEXIKON - FOGALMAK, ESEMÉNYEK, INTÉZMÉNYEK:[41/230]
41. Egyesült Nemzetek Szervezete, Közgyűlés , A Közgyűlés az ENSZ egyik legfelsőbb és legfontosabb szerve, amely valamennyi tagországot magába foglalja - ez az ENSZ "parlamentje". Minden tagállamnak egy szavazata van, egy ország legfeljebb öt állandó és öt pótküldöttet delegálhat. A Közgyűlés évente egy rendes ülésszakot tart, de rendkívüli ülésszak is összehívható. Ilyen rendkívüli ülésszakot tartottak 1956 őszén a szuezi válság, valamint a magyar forradalom vérbefojtásának ügyében. A Közgyűlés határozatait a jelen levő és szavazó tagok egyszerű szavazattöbbségével hozza, a fontos ügyekben (például új tagállam felvétele) kétharmados többség szükséges. A BT-vel ellentétben nem hozhat a tagokra kötelezően érvényes határozatokat, mindössze ajánlásokat tehet.
42. Egyetemi Forradalmi Diákbizottság, 1956. október 25-én - zömmel bölcsészhallgatókból - alakult meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pesti Barnabás utcai épületében Pozsár István tanársegéd vezetésével. A spontán létrejött diákbizottságot a későbbiekben - Pozsár mellett - Varga János, az ELTE Történettudományi Karának dékánhelyettese, Molnár József tanársegéd, valamint Mérei Ferenc irányította. November 3-án a budapesti diákparlament ülésén újjáválasztották a bizottságot. Ez a műegyetemisták után a legnagyobb budapesti fegyveres egyetemista erő - a mintegy 250-300 fős bölcsész-nemzetőrség - felett rendelkezett. A november 4-i szovjet intervenció megindulásakor a diákbizottság a fegyveres harc ellen foglalt állást, egyidejűleg illegalitásba vonult. Tagjai közül sokan emigráltak, az itthon maradottak többségét 1957 tavaszáig letartóztatták, és hosszabb-rövidebb időtartamú börtönbüntetésre ítélték.
43. Egyetemi Színpad, 1957-ben az ELTE bölcsészkarának Pesti Barnabás utcai épületében kialakított színjátszóhely. Társulata az egyetem öntevékeny csoportjaiból alakult.
44. egypártrendszer, A kommunista hatalomgyakorlás szovjet típusa, amikor formailag egy párt - a kommunista párt -, valójában annak néhány vezetője irányítja az országot oly módon, hogy a politikai és a gazdasági szféra minden területét teljes ellenőrzése alatt tartja. A polgári demokráciától eltérően az országot érintő mindennemű döntés nem a kormányüléseken vagy a parlamentben születik, hanem a kommunista párt központi vezetésében. A parlament és a kormány másod- vagy harmadrangú szerepet játszik, tevékenysége mindössze arra korlátozódik, hogy a pártközpontban meghozott döntéseket közzétegye és végrehajtsa. A kommunista egypártrendszer egyik változata az úgynevezett áltöbbpártrendszer, amikor a kommunista párt mellett más pártok is léteznek, ezek azonban a kommunista párt csatlósai, amelyek elfogadják annak vezető szerepét, és politikai tevékenységük jórészt csak a puszta létükre korlátozódik. Egypártrendszer állt fenn például a Szovjetunióban, Magyarországon, Romániában és Albániában, áltöbbpártrendszer Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban, Bulgáriában és Csehszlovákiában.
45. ellenforradalom, "A politikai hatalom jellegében beálló reakciós fordulat, illetve az ezt célzó megmozdulás. Hátterében mindig a társadalmi haladás feltartóztatásában érdekelt osztályok és társadalmi rétegek érdeke áll. Klasszikus formája, amikor a történelmileg haladóbb társadalmi-gazdasági rendszert képviselő osztály államhatalmát döntik meg a megelőző társadalmi formáció visszaállítása céljából (például a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság leverése), vagy erre tesznek kísérletet (például az oroszországi ellenforradalmárok 1918-1921 között). (Forrás: Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Szerk.: Vass Henrik. Második, javított és bővített kiadás. Budapest, 1976. 151-152. l.)
46. Elnöki Tanács, A szovjet Legfelső Tanács mintájára hozták létre Magyarországon 1949-ben, a köztársasági elnöki intézmény helyett. Az Elnöki Tanács a korábban a mindenkori köztársasági elnököt megillető jogok mellett az évente négyszer ülésező országgyűlés szünetei közötti időszakokban többé-kevésbé az országgyűlés funkcióját is átvette, s bár például törvényeket nem hozhatott, de törvényerejű rendeleteket igen. Az Elnöki Tanács tagjait az országgyűlési választások után az új parlament választotta (rendszerint újjá). Vezetője az Elnöki Tanács elnöke, aki a fentebb felsorolt jogkörökből következően meglehetősen széles jogosítványokkal rendelkezett. Az Elnöki Tanács elnöke általában tagja volt az MDP/MSZMP vezető testületeinek is.
47. első Kádár-beszéd, 1956. november 11., A Kossuth rádió 1956. november 4-ét követően november 11-én közvetítette Kádár első (a felkelés résztvevőinek amnesztiát ígérő) beszédét, amely teljes terjedelemben megjelent a másnapi Népszabadságban.
48. Eötvös Kollégium, Az Eötvös Kollégium 1895-ben alakult meg Eötvös Loránd javaslatára a francia École Normale Supérieure mintájára. Tagjai egyetemi tanulmányaikon túl a kollégiumban (is) dolgozó kiváló tanárok vezetése alatt kisebb csoportokban folytattak további elméleti tanulmányokat és gyakorlatokat. A férőhelyek harmadát ingyenes helyként a tehetséges, de szegényebb hallgatók számára tartották fenn. 1949-ben felszámolták a kollégiumot. 1956-ban a régi hagyományok alapján újjászervezték a kollégiumot.
49. építő katonák, Lásd Katonai Műszaki Kisegítő Alakulatok.
50. fegyverszüneti tárgyalások a Parlamentben, 1956. november 3., 1956. november 3-án délben a Parlamentben tárgyalás kezdődött a szovjet csapatkivonás részleteiről, a szovjet hősi emlékművek megóvásáról, a csapatok ünnepélyes búcsúztatásáról. A magyar delegáció vezetője Maléter Pál vezérőrnagy, a szovjeté Malinyin tábornok volt. Megállapodtak, hogy a megbeszélést a tököli szovjet parancsnokságon folytatják 22 órakor.
51. fehér könyvek, 1957-ben jelentetett meg a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben címmel egy propagandasorozatot, amellyel annak igazolására törekedtek, hogy 1956. október-novemberben ellenforradalom zajlott Magyarországon. A köteteket angol és francia nyelven is kiadták. A zömmel névtelenül közreadott brossúra-sorozatot a vidéki eseményeket bemutató fehér könyvek tették teljessé.
52. fordítóiroda, 1959 elejétől működött a váci börtönben a fordítóiroda, ahol olyan gazdasági, politikai stb. írásokat fordíttattak az elítéltekkel, amelyek csak a kevés kiválasztotthoz jutottak el. A fordítók közös zárkában laktak, az általánoshoz képest jobb viszonyok között. Az ismertebb ötvenhatosok közül a fordítóirodán dolgozott Bibó István, Göncz Árpád, Donáth Ferenc, Haraszti Sándor, Vásárhelyi Miklós, Nagy Elek, Földvári Rudolf, a katonatisztek: Zólomy László, Radó György, Kovács István, Márton András, Váradi Gyula.
53. Forradalmi Ifjúsági Szövetség (FISZ), Ilyen elnevezéssel vélhetően több, egymástól különböző szervezet is alakult a forradalom idején (Szolnokon október 29-én Forradalmi Ifjúsági Szövetség, Jászberényben november 1-jén Szabadságharcos Forradalmi Ifjúsági Szövetség stb.). A szövegben hivatkozott szervezet vélhetően azonos azzal, amit október legvégén vagy november első napjaiban kommunista kezdeményezésre alakítottak Budapesten. Az eddig feltárt dokumentumok szerint ennek egyik célja lett volna, hogy a megújuló kommunista mozgalom is rendelkezzen ifjúsági (fegyveres) szervezettel, de elképzelhető, hogy a szervezettel a dezinformáció, a fegyveresekről információk szerzése volt a cél.
54. Forradalmi Karhatalmi Bizottság, A forradalom győzelmével bejelentették a gyűlölt és rettegett ÁVH feloszlatását, és a konszolidáció érdekében megkezdődött egy új fegyveres szervezet létrehozása. A honvédség, a rendőrség, a felkelők és egyéb civil fegyveres egységek képviselőiből 1956. október 30-án a Budapesti Rendőr-főkapitányságon megalakult a Forradalmi Karhatalmi Bizottság, amely a tervek szerint a új kormány felállásáig működött volna. Fő feladata a nemzetőrség megszervezése, ennélfogva a belső béke megteremtése, a rend fenntartása volt. Parancsnokául Király Béla honvéd-tábornokot, helyetteséül Kopácsi Sándort választották. Legfőbb szerve a 10 fős Operatív Bizottság volt.
55. forradalmi tanács/bizottmány, nemzeti tanács/bizottmány, 1956. október 26-ától szerte az országban megalakultak a települések közigazgatásának irányítására a forradalmi tanácsok (nemzeti tanácsok, nemzeti bizottságok, nemzeti forradalmi bizottságok stb.). Ezek a testületek általában a helyi megmozdulás, tüntetés során megtartott választások eredményeképpen alakultak, létrejöttüket elsősorban a helyi forradalom legitimálta, majd október 28-án megkapták Nagy Imre és a kormány elismerését is. A tanácsok alapvetően három feladatot tűztek maguk elé: érvényre juttatni a forradalom legfőbb célkitűzéseit; fenntartani a településen a közrendet és a közbiztonságot, megakadályozni minden fegyveres összetűzést (ennek érdekében hozták létre a nemzetőrséget); biztosítani a lakosság ügyeinek intézését, a közügyek szakszerű továbbvitelét. Létrejöttük és működésük révén országosan összeomlott a tanácsrendszer, a helyi igazgatást ezek a nép által választott, valódi helyhatóságként működő testületek vették át. Leváltották a régi, hitelüket vesztett vezetőket; intézkedtek az ÁVH-sok és egyes helyi hatalmasságok védőőrizetbe vételéről (vagy letartóztatásáról); begyűjtötték a kádereknél lévő fegyvereket; felügyelték a nemzetőrséget; szakbizottságokat hoztak létre a közellátás biztosítása érdekében. A forradalmi tanácsok egy része november 4-én feloszlott, de legtöbbjük csak átalakult, és tovább irányította a települést. A Kádár-kormány november 10-én hozott rendelete visszaállította a tanácsrendszert és annak október 23-a előtt hivatalban volt funkcionáriusait visszahelyezte hivatalukba, de a forradalmi helyhatóságokat csak december közepétől tudta ténylegesen kiszorítani a hatalomból, és sok helyütt 1957 márciusáig ott maradtak a nép által választott képviselők a tanácsokban.
56. Fő utca, Lásd Gyorskocsi utca.
57. frakció, Egy párton belüli csoport, amely a párt általános politikai irányvonalával vagy a párt politikájának bizonyos kérdéseivel nem teljesen ért egyet, és ezért a párton belül külön álláspontot képvisel. A kommunista párt esetében - Lenin nyomán - a lehető legszigorúbban tiltották a frakciózást, kifelé ugyanis egységet és erőt kellett mutatni. Lenin megítélése szerint a frakció puszta léte is megbontja a kommunista párt elvi és szerkezeti egységét, aláássa a pártfegyelmet, gátolja a pártot céljainak megvalósításában, megbénítja a párt irányíthatóságát, radikálisan csökkenti ütőképességét és hatékonyságát. A frakciózás ennélfogva olyan súlyos vád volt, amely akár halálos ítéletet is jelenthetett a megvádolt számára (attól függetlenül, hogy elkövette-e azt vagy sem).
58. Függetlenség, Dudás József napilapjának első száma 1956. október 30-án jelent meg. Nagy feltűnést keltett első oldali szalagcíme: "Nem ismerjük el a jelenlegi kormányt!"
59. görög emigránsok, A görög polgárháború (1944-1949) alatt és után kb. 120 ezer főt, elsősorban gyermekeket, nőket, sebesülteket, később pedig a Görög Demokratikus Hadsereg partizánjait menekítették külföldre a görög kommunista vezetők és a kelet-közép-európai szocialista országok közötti titkos megállapodás alapján. Magyarországra első csoportjuk 1948-ban érkezett. A görög menekülteket, akik foglalkozásukat tekintve földművesek és szakképzetlen munkások voltak, zárt közösségekben telepítették le: a Kőbányai úti Dohánygyár és az e célból felépített Görögfalva (1952-től Beloiannisz) voltak a legnépesebb kolóniák. Később a lakótelepek ún. görög házaiban laktak. Az ötvenes években számuk 6-9 ezer fő volt. Az izoláltsággal egyfelől jelenlétüket próbálták leplezni, másfelől a GKP helyi vezetősége így tarthatta őket szoros megfigyelés alatt. Sokan közülük magyarul sem vagy csak alig tanultak meg, a magyar valóságba nem tagozódtak be. 1953-ban a GKP tagjait (a menekültek kb. 20%-át) beléptették az MDP-be. Érdekképviseleti szervük, a Magyarországon Élő Politikai Emigránsok Szervezete alapszabálya alapján egyaránt tartozott a magyar és a görög párt felügyelete alá. Előbb a hatvanas, majd a hetvenes években újraindult repatriálási hullámok után a magyarországi görögök száma ma kb. háromezer főre tehető.
60. gyorsított eljárás, 1957. január 15-én hirdették ki a gyorsított büntető eljárás szabályozásáról szóló 1957: 4. számú törvényerejű rendeletet. Ennek a speciális büntető intézménynek lett volna feladata az "ellenforradalmi bűncselekményekkel" vádoltak gyors és szigorú megbüntetése. A rendelet értelemszerűen az ítélkezés gyorsítását volt hivatva biztosítani, ennek érdekében tette lehetővé például a vádlott vádirat nélküli bíróság elé állítását. A törvényerejű rendelet 5. §-ának rendelkezése szerint a "gyorsított eljárásban elbírált bűntettek büntetése halál", amit azonban a bíróság az enyhítő körülményeket figyelembe véve mérsékelhet. A rendelet mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, noha lehetővé tette a tizennyolcadik életévüket betöltött fiatalok halálos ítéletének végrehajtását is, amit egy 1950-ben hozott törvény tiltott, így azt az 1957: 34. számú tvr. - amely elrendelte a népbíróságok felállítását - 1957. június 15-én hatályon kívül helyezte.
előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 következő
Copyright © 2004 Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítványimpresszum