 |
|
|
|
|
61. Gyorskocsi utca, A forradalom előtt a Gyorskocsi utcában (Fő utcában) működött az államvédelem vizsgálati osztálya, ugyanitt volt az ávó börtöne, és itt működött a kiemelt ügyekben eljáró különleges bíróság. A forradalom leverését követően a rendőrségen belül létrehozott politikai nyomozó főosztály örökölte meg az épületet. Itt tartották fogva a legfontosabb elítélteket, itt folytak az ő kihallgatásaik, és a bírósági tárgyalások is - ugyanúgy, mint 1956 előtt.
|
|
|
|
|
|
62. Győri Nemzeti Tanács, 1956. október 26-án a győri megyei tanács elnöke, elfogadva a tüntetők követeléseit, velük Budapestre utazott, hogy pontjaikat a kormány elé terjesszék. A helyi pártvezetés első vonala ugyanekkor Csehszlovákiába menekült. Ebben a helyzetben alakult meg a Városházán a nemzeti tanács, amely Szigethy Attila országgyűlési képviselőt választotta elnökének. A tanács kezdettől megyei jogkörrel intézkedett. Első felhívásában bejelentette, hogy a megye területén feloszlottnak nyilvánítja az ÁVH-t, egyben felszólított minden közösséget, hogy önnön irányítására alakítsa meg a maga forradalmi tanácsát. Október 28-án ultimátumban szólították föl a kormányt a fegyveres harc azonnali befejezésére. A Győri Nemzeti Tanács hívta össze az október 30-án megtartott dunántúli értekezletet, ahol sor került a Dunántúli Nemzeti Tanács megalakítására. A Győri Nemzeti Tanács november 4-én, a szovjet agressziót követően beszüntette tevékenységét. |
|
|
|
|
|
63. határnyitás, 1989. szeptember 11., 1989 nyarán keletnémetek ezrei próbáltak meg Magyarországon keresztül Ausztriába, illetve Nyugat-Németországba menni. Az NDK-ba visszatérni nem hajlandó emberek számára a magyar kormány több tábort állított föl, majd előzetes tárgyalások után szeptember 11-én egy napra megnyitva a magyar-osztrák határt, lehetővé tette számukra, hogy Ausztriába távozzanak.
|
|
|
|
|
|
64. határsáv, Az államhatár honi oldalán húzódó, az ország belseje felé terjedő terület, ahol különleges igazgatási szabályok érvényesülnek. A határsávba való ki- és beutazást, az ott-tartózkodást korlátozták vagy engedélyhez kötötték. Magyarországon a nemzetközi helyzet kiéleződése miatt a nyugati és déli határon a határsávot nyomsávval, szögesdróttal, műszaki akadályokkal (műszaki határzár), jelzőkerítéssel és aknamezőkkel látták el. |
|
|
|
|
|
65. Hazafias Népfront (HNF), 1954 elején kezdeményezte Nagy Imre miniszterelnök a népfront újjászervezését, annak érdekében, hogy politizálási lehetőséget biztosítson a pártonkívülieknek. A HNF Nagy Imre elképzelései szerinti megalapítása fontos lépés lett volna egy korlátozott pluralizmus irányában. Vele szemben Rákosi a régi, formális, csak a választások idején mozgósítandó népfrontot kívánta visszaállítani. A népfrontot előkészítő párton belüli tárgyalások során Rákosi fokozatosan érvényre tudta juttatni saját elképzeléseit, Nagy Imre tervezete lényegében már 1954 nyarára hajótörést szenvedett. A HNF első kongresszusa 1954. október 23-án ült össze Budapesten. A politikai beszámolót Darvas József népművelési miniszter tartotta. Az alakuló ülésen felszólalt Nagy Imre is. A szervezet elnöke Nagy helyett Szabó Pál író, főtitkára azonban a miniszterelnök veje, Jánosi Ferenc lett. A HNF nem tudott érdemi politikai tevékenységet kifejteni.
|
|
|
|
|
|
66. Hazánk, A Hazánk a Demokrata Néppárt 1945. október 18-a és 1949. január 28-a között megjelenő hetilapja volt. (1956. november 4-étől Győrött ugyanezzel a címmel jelent meg egy független napilap 1956. december közepéig.)
|
|
|
|
|
|
67. házimunkás a börtönben, A börtönben a házimunkás takarította a cellák előtti folyosót (az ún. trepnit), és osztotta az ételt a raboknak. A viszonylag nagyobb mozgásszabadság miatt népszerű feladatkör volt.
|
|
|
|
|
|
68. háztáji gazdaság, A termelőszövetkezeti tagok jövedelemkiegészítő gazdasága, amely magába foglalta a személyes használatú háztáji földet és az egyéni tulajdonú állatállományt. A háztáji gazdaság méretét az egyes termelőszövetkezetek alapszabályai rögzítették - betartva a törvényi előírásokat. A háztáji földek területe általában 1/2-3/4 hold lehetett és eleinte az állatállomány összetételét is meghatározták. A szocialista agrárpolitika erősen korlátozta alkalmazásukat, létesítésüket, kizárólag kisegítő szerepet, a családok önellátását szánta a háztáji gazdaságoknak, fennmaradásukat csak ideiglenesnek képzelték. Ennek ellenére a háztáji gazdaságok a paraszti munka fő színterei lettek, a paraszti jövedelem több mint fele még az 1960-as években is a háztáji gazdaságokból származott, és az önellátáson túl jelentős szerepük volt az árutermelésben is. 1989 után a háztáji gazdaságok jogilag az önkormányzatok hatáskörébe kerültek, az 1992. évi I. tc. pedig már nem határozta meg a háztáji gazdaságok földterületének nagyságát. |
|
|
|
|
|
69. Hétfői Hírlap, A Hétfői Hírlap első száma 1956. október elején a Hazafias Népfront lapjaként jelent meg. Szerkesztője Boldizsár Iván volt. Az első szám vezércikkében Boldizsár a Nagy Imre-kormány 1953-1954-es reformtevékenységét állította példának, sajtószabadságot, valódi népfrontpolitikát sürgetett.
|
|
|
|
|
|
70. hidegháború, A II. világháború után kialakult sajátos politikai helyzet elnevezése. Jellemzője a két szuperhatalom, a Szovjetunió és az USA, ill. szövetségi rendszerük és/vagy befolyási övezetük tartósan feszült szembenállása, amely nem változott nyílt fegyveres harccá. A hidegháború alatt folyamatos volt a fegyverkezési verseny, a gazdasági kapcsolatok korlátozottak voltak, a tudományos kapcsolat szünetelt, a diplomáciai kapcsolat - bár nem szűnt meg - a lehető legszűkebb volt a szemben állók között. A két hatalmi rendszer között folyamatos propagandaháború zajlott. A hidegháború egyes fázisait enyhülési időszakok választották el. Ekkor születtek pl. a nukleáris fegyverkezést korlátozó egyezmények. A hidegháború végét - vasfüggöny leomlása Kelet-Közép-Európában - a sorra megszűnő kommunista politikai rendszerek és a Szovjetunió felbomlása (1991) jelentette. |
|
|
|
|
|
71. Honvédelmi Bizottmány, 1956. október 31-én a Honvédelmi Minisztériumban összegyűltek a hadsereg helyőrségeinek, laktanyáinak, intézeteinek választott képviselői, hogy megfosszák befolyásuktól a sztálinista tábornokokat, és megválasszák a honvédség forradalmi bizottságát. A 21 fős bizottmány - amely Király Béla tábornokot választotta elnökévé - követelte, hogy a szovjetek hagyják el az egész ország területét, illetve mondják fel a Varsói Szerződést. |
|
|
|
|
|
72. Hruscsov titkos beszéde, Lásd SZKP XX. kongresszusa.
|
|
|
|
|
|
73. Hungaricus, Fekete Sándor Hungaricus álnéven írt tanulmánya a szovjet típusú kommunizmusról és az ötvenhatos forradalomról. A Nyugatra kicsempészett munka ezen a címen terjedt el, nagy hatást gyakorolva elsősorban a nyugati baloldali értelmiségre. Magyarországon, magyar szerző tollából a Hungaricus volt az első jelentős írás, amely a szovjet típusú szocializmus történeti, ideológiai és szociológiai elemzését elvégezte. A szerzőt 1959-ben kilencévi börtönbüntetéssel sújtották, 1963-ban amnesztiával szabadult.
|
|
|
|
|
|
74. Igazság, Obersovszky Gyula szerkesztésében az első forradalmi újság (első száma 1956. október 25-én jelent meg), amely nyíltan forradalomnak nevezte az október 23-a óta történteket.
|
|
|
|
|
|
75. Így történt, 1957-ben a forradalom idején forgatott filmek felhasználásával, a történteket ellenforradalomként bemutató dokumentumfilm. Rendezője Kolonits Ilona volt.
|
|
|
|
|
|
76. internálás, A közrend szempontjából veszélyesnek minősített személyek bírósági ítélet nélküli fogva tartása. Az első világháború idején például Franciaországban a Központi Hatalmak francia terüelten tartózkodó állampolgárait internálták. A kommunista országokban az internálás elterjedt büntetési forma volt. A világháborút követően, kezdetben és eredetileg a háborús és népellenes bűnösök gyors és nagy tömegű fogva tartásának biztosítása érdekében állítottak fel internálótáborokat. A kommunista hatalomátvételt követően ezekben a mind szélesebb körben ellenségnek minősített csoportokat (kulákok, szociáldemokraták, osztályidegenek, klerikálisok stb.) őrizték 1953-ig, amikor Nagy Imre feloszlatta az internálótáborokat. 1956-ban a december 13-án kihirdetett, 1956: 31. számú törvényerejű rendelettel szabályozták az internálást, amit kezdetben az ügyész rendelt el, de az 1957: 1. tvr. már az internálás elrendelését is az azt amúgy is végrehajtó rendőrség fennhatósága alá utalta. Időtartama hat hónap volt, amelyet azonban újabb fél évre meg lehetett hosszabbítani. 1960-ban a részleges amnesztiát elrendelő 1960: 10 számú tvr. szüntette meg e jogintézményt. |
|
|
|
|
|
77. Irodalmi Ujság, A Magyar Írók Szövetségének hetilapja 1950 és 1956 között. A kommunista irodalom és kultúra propagálására hozták létre. Főleg kisebb terjedelmű szépirodalmi műveket, kritikákat, publicisztikai, irodalompolitikai és esztétikai cikkeket közölt, a Rákosi-időszak elvárásainak megfelelően. Fennállásának folyamán szerkesztőbizottsága többször változott. 1955-től kezdve szerkesztőségében az akkor már megbuktatott miniszterelnök, Nagy Imre hívei kerültek túlsúlyba, akik az Irodalmi Újságot a rendszer keretein belüli szükséges reformok szószólójává tették, így a lap jelentős szerepet vállalt a forradalomhoz vezető úton. Az 1956-os forradalom idején különszámban tett hitet a forradalom eszméi és a Nagy Imre-kormány politikája mellett. 1956. november 4. után szerkesztőinek egy része Nyugatra emigrált. Ők és a már korábban Nyugatra távozott neves magyar írók, költők és publicisták továbbra is megjelentették az Irodalmi Újságot, mint a magyar írók kéthetenként megjelenő lapját, amely őrizte a forradalom emlékét és képviselte annak eszmeiségét. Az első "emigrációs" szám 1957. március 15-én jelent meg Londonban, majd a szerkesztőség 1962-ben Párizsba költözött. A lap utolsó száma 1989-ben látott napvilágot. Az Irodalmi Újság az egyik legnagyobb hatású és legszínvonalasabb magyar emigrációs sajtótermék volt. |
|
|
|
|
|
78. írók tiltakozása, Az ENSZ Közgyűlésének 1957. január 9-i ülése döntött egy bizottság felállításáról, amelynek feladata a Magyarországon történtek kivizsgálása volt. 1957 júniusában készült el a bizottság jelentése, amelyet 1957 szeptemberében terveztek a Közgyűlés elé vinni. Kádárék egyfelől propagandakiadványokkal és tendenciózus filmekkel, másfelől központilag irányított tiltakozó akciókkal készültek a magyar kérdés vitájára. Az ENSZ-jelentés ellen tiltakozó nagygyűlések és üzemi kollektívák mellett tiltakozó leveleket írattak és írattak alá a magyar tudomány és irodalom jeleseivel. Egyebek mellett a Népszabadság 1957. szeptember 5-i és az Élet és Irodalom 1957. szeptember 13-i száma közölte a magyar írók nyilatkozatát (A magyar írók tiltakozása az ENSZ ötös-bizottsági jelentés közgyűlési tárgyalása ellen). A nyilatkozatot több mint kétszáz író írta alá. Magyarországon az írókat egyebek mellett azzal vették rá a tiltakozó ív aláírására, hogy ebben az esetben letartóztatott társaik enyhébb ítéletre számíthatnak, illetve a bebörtönzötteket hamarabb szabadon fogják engedni, másfelől azzal fenyegették őket, hogy ha nem írják alá a tiltakozást, további letartóztatások lesznek. A nyilatkozatot több neves író mégsem írta alá (Jékely Zoltán, Kálnoky László, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Nemes Nagy Ágnes, Ottlik Géza, Szabó Magda, Szentkuthy Miklós stb.).
|
|
|
|
|
|
79. Jalta, 1945. február 4-12-én Churchill, Roosevelt és Sztálin részvételével csúcstalálkozót tartottak Jaltában. Megegyezés született arról, hogy az európai háború befejeződését követő három hónapon belül a Szovjetunió hadba lép Japán ellen; megállapodtak a lengyel kérdésekről; és úgy határoztak, hogy a legyőzött kelet-európai államokban koalíciós kormányokat alakítanak a demokratikus pártok bevonásával. A közvéleményben - tévesen - az a meggyőződés terjedt el, hogy a nagyhatalmak Jaltában határozták el Európa (és Németország) kettéosztását (ez a "jaltai paktum").
|
|
|
|
|
|
80. Jugoszláv Kommunisták Szövetsége (JKSZ), Elődje az 1919-ben alakult és 1921-től 1941-ig illegalitásban működő Jugoszlávia Kommunista Pártja. Ennek vezetője a második világháború alatti jugoszláv fegyveres ellenállás vezetője, Joszip Broz Tito volt, aki 1945-ben pártja élén állva magához ragadta a hatalmat Jugoszláviában, és egy totális, sztálini típusú, egypárt rendszerű kommunista diktatúrát valósított meg. 1948-ban a Szovjetunió vezette kelet-európai kommunista országok tömbje szakított Jugoszláviával és kizárta a táborból, mivel Tito nem volt hajlandó mindenben alávetni magát Sztálin akaratának és partneri, egyenrangú viszonyra tartott igényt. Jugoszlávia Kommunista Pártját 1952-ben Jugoszláv Kommunisták Szövetségére keresztelték át - vezetője Tito maradt -, ami formai szakítást jelentett a szovjet típusú kommunista pártszervezéssel. A JKSZ taglétszáma 800-850 ezer fő között mozgott, központi lapja pedig a Borba (Harc) volt. |
|
|
|
|
|
|