a  b  c  d  e  f  g  h  i  j  k  l  m  n  o  p  q  r  s  t  u  v  w  x  y  z  
keresés
...
KISLEXIKON - FOGALMAK, ESEMÉNYEK, INTÉZMÉNYEK:[201/230]
201. Szocialista Internacionálé, A Szocialista Internacionálé a szocialista és a szociáldemokrata pártokat egyesítő nemzetközi szervezet. 1951-ben alapították Frankfurt-am-Mainban. Tagjai elsősorban a nyugat-európai szocialista és szociáldemokrata pártok, valamint a kelet-európai - magyar, román, lengyel, bolgár stb. - emigráns szocialista, ill. szociáldemokrata politikusok voltak. A Szocialista Internacionálé határozottan elvetette a kommunista pártokkal való együttműködés minden formáját. Taglétszáma 1960-ban 10,7 millió fő volt, székhelye Brüsszel és London.
202. SZOT, Lásd Szakszervezetek Országos Tanácsa.
203. szovjet (jelentése tanács) , A szovjetek eredetileg államhatalmi-népképviseleti szervek az orosz cári hatalom 1917-es felbomlása után, amelyek közigazgatási funkciókat töltöttek be. Kezdetben nem feltétlenül álltak a Lenin vezette bolsevik (kommunista) párt oldalán. Személyi összetételüktől függően voltak munkás-, paraszt- és katonatanácsok. Az 1917. novemberi bolsevik hatalomátvétel után a szovjetek egyre inkább a bürokratikus, teljesen hierarchizált kommunista központi hatalom végrehajtó szerveivé váltak, alulról építkező, önigazgató és önkormányzati jellegüket egyszer s mindenkorra elveszítették. Az 1956-os magyar forradalom idején alakult munkástanácsok ugyanilyen önigazgató-néphatalmi szervként jöttek létre és működtek.
204. szovjet kivonulás Budapestről, Nagy Imre 1956. október 28-i bejelentéseit, a meghirdetett tűzszünetet követően október 30-31-én a szovjetek kivonultak Budapestről, de letáboroztak a város közvetlen közelében. Főparancsnokságukat ekkor tették át Tökölre.
205. szovjet polgárháború, 1917-ben több ezer magyar hadifogoly vett részt az októberi forradalomban. A szovjet hatalomátvétel után a hadifoglyok visszanyerték személyes szabadságukat, belőlük internacionalista katonai alakulatokat szerveztek, amelyek a vörösök oldalán vettek részt a polgárháborúban. A mintegy százezer magyar hadifogolyból lett vöröskatonából harmincezren vesztették életüket.
206. szovjetizálás (szovjetesítés), A Szovjetunióban meghonosított és bevezetett, a SZU sajátosságainak megfelelően kialakult kommunista rendszer "exportálása" a közép- és kelet-európai országokba a II. világháború után. A szovjetizálás azt is jelentette, hogy semmibe véve egy adott ország - pl. Magyarország - hagyományait, kultúráját, gazdasági fejlettségét stb., egy teljesen idegen rendszert erőltettek rá. A szovjet rendszer jellemző vonásai, amelyeket a kelet-európai kommunista államokba is átültettek: egy párt, a kommunista párt abszolút diktatúrája - ez vezeti és irányítja az országot; a párt vezérének személyi kultusza és mindenhatósága; az önigazgatás felszámolása, a politikai élet és a gazdaság teljes központosítása (pl. egy központi bank, központi tervgazdálkodás, öt- vagy hatéves tervek) oly módon, hogy minden egy helyre, a kommunista párt bürokráciája alá van rendelve. A közélet és a kultúra egységesítése pl. egy írószövetség, egy ifjúsági szervezet, egy szakszervezet; az alulról jövő kezdeményezések és szerveződések betiltása; felülről létrehozott és ellenőrzött társadalmi szervezetek megalakítása, amelyek kizárólagos feladata a rendszer saját eszközökkel való szolgálata; a nehézipar mindenáron való fejlesztése; koncepciós politikai és gazdasági perek; a nemzeti sajátosságok felszámolása a kötelező internacionalizmus nevében; a kommunista és munkásmozgalmi ünnepek kötelezően tömeges megünneplése; a társadalom magánéletének, privátszférájának elvétele; a mezőgazdaság területén az erőszakos kollektivizálás, vagyis a parasztok termelőszövetkezetekbe való kényszerítése, a be nem lépők, ill. a gazdag parasztok zaklatása és bebörtönzése; állandó ellenségkeresés; terror, az emberek megfélemlítése; a politikai rendőrség (az állambiztonság) mindenható jelenléte; a rendszer bárminemű kritikusaival szembeni kegyetlen megtorlás. A korábbi politikai rendszer teljes körű tagadása és elitjének, uralkodó osztályainak üldözése; a nem kommunista hagyományok felszámolása; a kötelező munkaversenyek; a termelésben a mennyiség előtérbe állítása a minőség helyett; a kommunista ideológia, a marxizmus-leninizmus kötelezővé tétele, bármilyen tudományos (történeti, irodalmi stb.) alkotás csak ennek szellemében születhetett stb.
207. Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa, Az SZKP 1956 februárjában tartott XX. kongresszusának legnagyobb eseménye Hruscsov titkos, zárt ajtók mögött elmondott beszéde volt, amelyben úgy leplezte le (félig-meddig) a sztálinizmus bűneit, hogy azokért kizárólag a már halott diktátort, Sztálint tette felelőssé. Hruscsov a kongresszus plénumán is fontos bejelentéseket tett: kijelentette, hogy a két tábor hosszú távon is élhet békésen egymás mellett, nem szükségszerű a harmadik világháború kitörése; hogy a szocializmus békés úton is győzhet; valamint hogy a szovjet úttól eltérő modellek is lehetségesek. A titkos beszéd (talán éppen Hruscsov közreműködésével) napokon belül eljutott Nyugatra is. Magyarországon Rákosi rövid tájékoztatóban ismertette ezt az MDP KV márciusi ülésén, kijelentve, hogy az MDP már addig is a XX. kongresszus szellemében dolgozott. Bár a teljes szöveg csak a Kádár-rendszer bukásakor jelent meg nyomtatásban, Hruscsov beszéde Lengyelországon és a nyugati országokon keresztül mégis elterjedt. Magyarországon és Lengyelországban a beszéd nyomán erjedés indult meg az uralmon levő pártban és a társadalomban egyaránt, az emberek egyre nyíltabban követelték saját kommunista vezetőik felelősségre vonását.
208. Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB), A SZEB a második világháborúban győztes nagyhatalmak által a volt hitleri Németországgal szövetséges országok mindegyikében felállított, a fegyverszüneti szerződés végrehajtásának és a békeszerződés megkötéséhez szükséges feltételek megteremtésének az ellenőrzésére hivatott nemzetközi testület. A SZEB elnöke az adott ország területén a katonai hadműveleteket irányító állam képviselője volt, Magyarországon Vorosilov marsall. Magyarországon a szovjet misszió mellett csekélyebb befolyással és létszámmal brit, amerikai, csehszlovák és jugoszláv kirendeltségek működtek. Magyarországon a SZEB a legfelsőbb politikai és gazdasági döntéshozó szerv szerepét is betöltötte, és közvetve segítette az MKP hatalomra jutását is.
209. Sztálin (Dunai) Vasmű, Magyarország egyik legnagyobb nehézipari létesítménye, az erőltetett, értelmetlen és gazdaságtalan nehéziparosítás egyik példaképe. 1950-ben - az első ötéves terv keretében - a harmadik világháborúra való katonai fegyverkezés sztálini parancsára kezdték építeni Dunapentelén, amelyet hamarosan Sztálinvárosnak neveztek el (egészen 1961-ig, amikor a település a Dunaújváros nevet kapta). Maga a vasmű is a szovjet diktátor nevét vette fel.
210. Sztálin-szobor, Mikus Sándor alkotását, Sztálin bronzszobrát 1951. december 21-én (Sztálin 72. születésnapján) avatták fel a Dózsa György úton, a felvonulási téren, amelynek kialakításához a Regnum Marianum-templomot lebontották. A hivatalos tömegdemonstrációk alkalmával a párt- és állami vezetők a szobor talapzatáról köszöntötték a felvonulókat. 1956. október 23-án a tüntetők a szobrot a csizmánál lángvágóval vágták el, csak így sikerült ledönteni.
211. sztrájk vége, Miután Nagy Imre 1956. november 1-jén teljesítette a forradalom utolsó, általánosan hangoztatott követelését, és bejelentette az ország semlegességét, egyben Magyarország kilépését a szovjet katonai-politikai tömbből, a Varsói Szerződésből, a munkástanácsok és más forradalmi szervezetek állást foglaltak a munka november 5-i, hétfői felvétele mellett. Számos helyen azonnal megkezdődtek az előkészületek, hogy november 5-én fennakadás nélkül indulhasson meg a termelés.
212. szuezi válság, Miután Nasszer egyiptomi elnök 1956 nyarán államosította - és ezzel egyiptomi fennhatóság alá vonta - a Szuezi-csatornát, Nagy-Britannia és Franciaország elhatározta, hogy ha kell, katonai erővel szerzi vissza az ellenőrzést a fontos vízi út felett. Csatlakozott hozzájuk Izrael, amely saját pozícióit kívánta erősíteni a térségben, illetve területhez akart jutni. 1956. október 22-én a három ország titokban megegyezett abban, hogy legkésőbb egy hét múlva megindítják a fegyveres támadást. Az izraeli-angol-francia agresszió súlyos konfliktust idézett elő a nyugati hatalmak táborában (az Amerikai Egyesült Államok nehezményezte szövetségesei lépését), és elfordította a politikusok, valamint a világ közvéleményének figyelmét Magyarországról. Az ENSZ közgyűlésének napirendjén egyszerre szerepelt Magyarország és a szuezi válság, így a két esemény megítélése sajátos alku tárgya lett a nagyhatalmak között. Magyarországon általánosan elterjedt vélemény volt, hogy a második intervencióban részt vevő szovjet katonákat úgy igazították el, hogy Egyiptom védelmében harcolnak a Szuezi-csatornánál, ennek azonban máig nem került elő érdemi bizonyítéka, sőt cáfolják ezt a feltárt források.
213. tanácsapparátus, Magyarországon 1950-ben felszámolták az addigi önkormányzatokat, és helyükre - szovjet minta nyomán - felálították a tanácsokat. A helyi tanácsok nem voltak önállóak, hanem a Belügyminisztérium, majd 1954-től a Minisztertanács Tanácsi Hivatala alá voltak rendelve. Fő feladatuk az volt, hogy a központi államigazgatási szervek által megszabott feladatokat helyi szinten végrehajtassák A tanácsokon kiépített bürokratikus szerv, az apparátus nem kötődött ahhoz a településhez, ahol a tanács működött (még akkor sem, ha az apparátus tagjai ott laktak), hanem létében és személyében szintén a központi szervektől függött, mindent megtett a felülről jövő utasítások végrehajtásáért.
214. társutas, Társutasnak nevezték azokat az értelmiségieket és más pártbeli politikusokat, akik rokonszenveztek a kommunista eszmékkel, és bizonyos esetekben a kommunisták mellett léptek fel.
215. TIB, Lásd Történelmi Igazságtétel Bizottsága.
216. Tököl, Az 1956. október 28-án meghirdetett fegyverszünet után a tököli katonai repülőtéren rendezte be főhadiszállását a Budapestről (átmenetileg kivonuló) szovjet Különleges Hadtest parancsnoksága és politikai osztálya. 1956. november 3-án este itt került volna sor a Malinyin hadseregtábornok vezette szovjet és a Maléter Pál, Erdei Ferenc, Kovács István, valamint Szücs Miklós vezette magyar delegációk tárgyalásának második fordulójára, ám Szerov tábornok letartóztatta a magyar küldöttséget.
217. Történelmi Igazságtétel Bizottsága (TIB), A TIB-et 1988 tavaszán alakították meg Hegedűs B. András lakásán egykori 56-osok azzal a céllal, hogy kiharcolják a kommunista rendszer elítéltjeinek - elsősorban az 1956-os megtorlás áldozatainak - jogi, erkölcsi és történelmi rehabilitációját. Alapító elnöke Vásárhelyi Miklós volt. A TIB szervezte meg 1989-ben Nagy Imre és mártírtársai újratemetését. Jelenlegi elnöke Regéczy-Nagy László.
218. Új Ember, Katolikus hetilap. A második világháború után, 1945. augusztus 9-én jelent meg első száma. Az Actio Catholica adta ki, első szerkesztője Pénzes Balduin volt. Az 1956-os forradalmat követő félévi betiltástól eltekintve folyamatosan, hétről hétre megjelenő újság a magyar katolikus egyház egyik legfontosabb kommunikációs eszköze. Rendszeres tájékoztatást nyújt a világegyház és a helyi egyház eseményeiről, a főbb pápai megnyilatkozásokról. Tudósít a társadalom, a közélet, a kultúra keresztény szempontból fontos eseményeiről.
219. úttörőmozgalom, 1946-ban, az ifjúság egységes nevelése jegyében alapított mozgalom 7-14 éves gyermekek számára. Az 1946 folyamán felszámolt több száz gyermek- és ifjúsági egyesület, szervezet helyét átvette néhány központi irányítású szervezet, pl. az úttörőmozgalmat vezető Magyar Úttörők Szövetsége (MUSZ). A cserkészmozgalom sok motívumát felhasználták (pl. felépítése: őrs, raj, csapat, az egyenruha, táborozások, próbák stb.), de az úttörőmozgalmat teljesen a kommunista ideológia hatotta át. Az úttörőmozgalom feladata volt, hogy tagjait "a párt iránti szeretetre és hűségre, proletár nemzetköziségre" nevelje. A Magyar Úttörők Szövetsége lapokat is kiadott: Pajtás, Tábortűz, Kisdobos, Dörmögő Dömötör, Úttörővezető.
220. üzemi bizottság, 1944-1945-ben, amikor sok üzem gazdátlanná vált, illetve súlyosan megrongálódott, üzemi bizottságok vették át az irányítást, ők gondoskodtak a romok eltakarításáról, a termelés megindításáról. Az üzemi bizottságok kezdetben egyidejűleg gyakoroltak munkaadói és szakszervezeti jogokat. Működésüket 1945 júniusában szabályozták, az üzemi bizottságok jogai továbbra is jelentős mértékben korlátozták a magántulajdont. 1945. július közepén országos konferenciát tartottak.
előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 következő
Copyright © 2004 Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítványimpresszum