 |
|
|
|
|
181. Rajk-per, Az ÁVH 1949 májusában tartóztatta le Rajk Lászlót, akit 1949 szeptemberében halálra ítéltek, és kivégeztek. Rajk és társai ellen őrizetbe vételüket követően Magyarországon addig példátlan sajtókampány kezdődött, amely, ha lehet, csak fokozódott a bírósági tárgyalás megindulásával. A Vasas-székházban külföldi újságírók jelenlétében megtartott nyílt tárgyalásról élő közvetítést adott a rádió. Rajk és társai az ellenük felhozott valamennyi vádpontban elismerték bűnösségüket, és bíráikkal minden lényeges kérdésben egyetértve vádolták magukat. A Rajk-per koncepciójában - amelyet a magyar és a szovjet államvédelem, valamint a pártvezetés közösen dolgozott ki - számos érdek keveredett. Célja a magyar társadalom további, még teljesebb megfélemlítése, a hidegháborús pszichózis erősítése, a Jugoszlávia ellen hozott szankciók igazolása volt, de belejátszottak a legfelső magyar pártvezetés személyi ellentétei is. A per forgatókönyvét szovjet segítséggel Rákosi Mátyás, Péter Gábor, Farkas Mihály és Kádár János dolgozta ki, utóbbi kettő bírta rá Rajkot vallomásának megtételére. Rákosi Mátyás saját személyes érdemének tulajdonította a "Rajk-banda" leleplezését. A per elfogadása és az ítéletek helyeslése a kommunista hűség próbaköve lett. A Rajk-per (szerkesztett) anyagát még 1949-ben megjelentette a Szikra kiadó (Rajk László és társai a népbíróság előtt). A Rajk-perben tanúvallomásra kényszerítetteket további perekben ítélték el, amelyek megint számos újabb koncepciós pert generáltak.
|
|
|
|
|
|
182. Rajk-temetés, 1956. október 6., 1956. október 6-án került sor Rajk László és a vele együtt kivégzett Pálffy György, Szőnyi Tibor és Szalai András ünnepélyes temetésére a Kerepesi úti temetőben. A temetésen beszédet mondott Münnich Ferenc, Apró Antal, Orbán László, Janza Károly és Szász Béla. A rendezvényen jelen volt a politikai közéletből száműzött Nagy Imre. A résztvevő mintegy kétszázezres tömeg nem annyira a kivégzetteket gyászolta, mint inkább a törvénytelenségekért felelős kommunista hatalom ellen tüntetett. Mivel Rákosi, és általában a legfelső pártvezetés szerepe Rajkék elítéltetésében mindenki számára nyilvánvaló volt, a kényszeredett - és a nemzeti múlt iránt tökéletes süketséget mutatóan az aradi vértanúk gyásznapjára időzített - ünnepélyes újratemetés kiteljesítette a hatalom erkölcsi és politikai válságát.
|
|
|
|
|
|
183. Recsk, 1950-1953-ban működött az ÁVH fennhatósága alatt a recski kényszermunkatábor, ahol bírósági ítélet nélkül tartottak fogva politikai foglyokat, elsőként szociáldemokratákat. A tábor létszáma 1200 fő körül mozgott, becslések szerint a foglyoknak mintegy tíz százaléka belehalt a kínzásokba és a rossz bánásmódba. Miután 1951-ben egy kisebb csoportnak sikerült megszöknie, a Szabad Európa Rádió beszámolt a tábor létéről. 1953 nyarán, miután Nagy Imre megszüntette az internálást, feloszlott a tábor. A rabok egy része kiszabadult, másokat bíróság elé állították, és az ítélet után az ország valamelyik börtönében folytatták büntetésük letöltését. Miután 1953 novemberében az utolsó rabok is elhagyták a tábort, a barakkokban 1953-1954 telén honvédségi raktár működött, majd teljesen felszámolták a tábort. A különböző magyar büntetés-végrehajtási intézmények közül a recski tábor volt a szovjet lágereket legpontosabban másoló, a kegyetlenségéről leginkább hírhedt. Az egykori tábor helyén 1990-ben emlékművet emeltek, majd 1996-ban történelmi emlékparkot létesítettek.
|
|
|
|
|
|
184. rendőrségi felügyelet (ref), Az ötvenhatos, általában a politikai elítélteket szabadulásuk után rendőrhatósági felügyelet alá helyezték. Ez részint korlátozta őket szabad mozgásukban (a nap meghatározott szakjaiban, szórakozóhelyek látogatásában, illetve lakóhelyük elhagyásában), másfelől azt jelentette, hogy előre meghatározott időben, heti rendszerességgel jelentkezniük kellett a rendőrségen. A refet 1956 után elvétve önálló büntetési formaként is alkalmazták, elsősorban elítéltek családtagjaival, hozzátartozóival szemben. A rendőrségi felügyelet intézményét - jóllehet egyre csökkenő mértékben - a forradalmat követően is alkalmazták azokkal szemben, akiket ellenségként tartott nyilván a rendszer.
|
|
|
|
|
|
185. Renner-ügy, A bécsi Magyar Forradalmi Tanács - amelynek Renner Péter volt az egyik vezetője - állandó kapcsolatot tervezett kiépíteni a Magyarországon továbbra is ellenállni akarók, valamint az emigráció között, annak érdekében, hogy segítsenek külföldre juttatni azokat, akiket Magyarországon letartóztatás fenyeget, illetve hogy röplapokkal, rádió adó-vevővel, stencilgéppel, valamint lehetőség szerint fegyverrel lássák el azokat, akik nem adták fel a reményt. Szabó Miklós révén a politikai nyomozó főosztály kezdettől tudott Rennerék terveiről, így került sor a futárok, majd Renner letartóztatására és perbe fogására azokkal, akikkel itthon felvette a kapcsolatot.
|
|
|
|
|
|
186. repülő egyetem, A Hétfői Szabadegyetem 1978-1985 között olyan témákról szervezett előadásokat, amelyek (a téma vagy az előadó személye miatt) tabunak, tiltottnak minősültek.
|
|
|
|
|
|
187. sárga csikó, Sárga csikónak nevezték, ha valakit jogerős bírói ítélete után új eljárásban ismét elítéltek (mint például a Baross téri felkelők parancsnokát, Nickelsburg Lászlót, akit először 1957-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek, majd 1961-ben a Legfelsőbb Bíróság Vida Ferenc vezette népbírósági tanácsa halálra ítélte, és kivégezték).
|
|
|
|
|
|
188. Sarló, 1928-ban alakult magyar ifjúsági mozgalom Csehszlovákiában. 1930-tól pozsonyi központtal önálló társadalmi mozgalomként működött. Egyik legismertebb vezetője Balogh Edgár volt. A szociográfia eszközeivel próbálták meg feltárni a szlovákiai és kárpátaljai magyar falusi társadalom életét. A szervezet vezetői 1931-ben a kommunista mozgalomhoz csatlakoztak, a mozgalom a harmincas évek közepére lényegében elhalt.
|
|
|
|
|
|
189. SAS-behívó, Névre szóló katonai behívóparancs a második világháborúban Magyarországon a nem tényleges állományúak számára. A posta expresszküldeményként kezelte, címzettje köteles volt 48 órán belül bevonulni a kijelölt helyre. Nevét az első szavak: "Sürgős, azonnal siess" kezdőbetűinek összeolvasásából kapta.
|
|
|
|
|
|
190. Soli Deo Gloria, A Soli Deo Gloria református diákszövetség volt Magyarországon 1921-1950 között. Országszerte működtetett internátusokat és konviktusokat, tehetséges, de szegény sorsú gyerekek tanulmányait segítő alapítványokat, diákmenzákat. Balatonszárszói üdülőtelepén nyaranta olvasótáborokat, előadás-sorozatokat és konferenciákat szervezett, ezek közül legismertebb az 1943. évi. A rendszerváltozás után református diákmozgalom néven alakult újjá.
|
|
|
|
|
|
191. statárium, Rögtönítélő bíráskodás, amelynek során bizonyos - előre meghatározott - cselekmények ellen gyorsított eljárással igen súlyos, gyakran halálos ítéleteket hoznak s azokat rövid időn belül végrehajtják. A statárium alapvető célja az elrettentés. Csak rendkívüli helyzetekben szokták alkalmazni, az állam biztonságát vagy társadalmi rendjét súlyosan fenyegető külső vagy belső veszély esetén. |
|
|
|
|
|
192. Szabad Európa Rádió (SZER), Az Amerikai Egyesült Államok támogatásával 1951. május 1-jétől Münchenben működő rádióadó. Műsorait a szovjet blokk nyelvein sugározta. A magyar nyelvű adások Dessewffy Gyula vezetésével 1951. október 6-án indultak. A rádió célja a vasfüggöny mögött élő népek függetlenségi harcának segítése, támogatása politikai, gazdasági, társadalmi és szórakoztató műsorokkal, amelyek pontos, tárgyilagos tájékoztatást adtak Közép-Európa népei számára a keleti és a nyugati világ eseményeiről. Ellentmondásos szerepet játszott az 1956-os forradalom idején azzal, hogy mindvégig támadta Nagy Imrét, és hogy felelőtlenül katonai segítséget ígérve további kitartásra biztatta november 4-e után is a fegyveres harcosokat. A SZER magyar osztálya 1993. október 31-ig működött Münchenben.
|
|
|
|
|
|
193. Szabad Nép, 1942. február 1-jén indult az illegális KMP lapjaként. 1945 februárjától az MKP, 1948 júniusától az MDP központi napilapja. Főszerkesztője 1948-ig Révai József, utána Horváth Márton volt. Példányszáma 1953-ban meghaladta a 700 ezret. 1953-ig újságírói gárdáját az abszolút lojalitás jellemezte a párt vezetése iránt, szerkesztőségébe csak a sztálini rendszert vakon szolgáló kommunista-sztálinista újságírók kerülhettek be. A lap szerkesztőségében 1954 derekán többségbe kerültek a Nagy Imre politikáját támogató újságírók (Kende Péter, Kornai János, Lőcsei Pál, Méray Tibor) - noha éppen a Szabad Nép indította meg 1954 novemberében a támadást a Nagy Imre-vonal és a pártellenzéki írók és újságírók ellen -, ezért a miniszterelnök félreállítása után több tisztogatási akcióra került sor, ám a lapot nem sikerült ismét a pártvezetés akaratának feltétel nélkül engedelmes szolgájává tenni. A Szabad Nép utolsó száma 1956. október 29-én jelent meg, majd átadta helyét a Népszabadságnak.
|
|
|
|
|
|
194. szabadulás kedvezménnyel, Jó magaviselet és megfelelő munkavégzés alapján az elítéltek hátralevő büntetésének bizonyos hányadát (negyedét, harmadát vagy a felét) el lehetett engedni. Ez volt a fél-, harmad- vagy negyedkedvezmény.
|
|
|
|
|
|
195. szakérettségi, 1948 őszétől 1955-ig az Oktatási Minisztérium szakérettségi tanfolyamokat szervezett. Ez az előbb egy-, majd kétéves bentlakásos tanfolyam a középiskolát nem végzett munkás- és parasztfiatalok számára tette lehetővé, hogy két középiskolai tantárgyból érettségi vizsgát tegyenek, majd az ezeknek megfelelő főiskolai vagy egyetemi szakon folytassák tovább tanulmányaikat. A szakérettségi tanfolyamok túlfeszített tempója, gyorstalpaló jellege hamarosan az oktatás színvonalának a rovására ment.
|
|
|
|
|
|
196. Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT), A SZOT az 1948-tól kommunista vezetés alatt álló egységes szakszervezet irányító testülete volt. Megalakítása betetőzte az ágazati és egyéb szakszervezetek felszámolását, biztosította a kommunista párt kizárólagos befolyását. A SZOT elsődleges feladata az volt, hogy végrehajtassa az ötéves terveket, munkaversenyeket szervezzen, biztosítsa a kitűzött célok és termelési eredmények elérését. Felépítése ugyanolyan központosított és hierarchizált volt, mint a kommunista párté. A párt utasításainak szolgai végrehajtója volt. A SZOT egyik legfőbb irányítója Gáspár Sándor volt, aki rövid megszakítással 1952-től a rendszer bukásáig állt az élén. 1956. október 25-én a SZOT tárgyalt a forradalmi szervezetekkel (Írószövetség, Egyetemi Forradalmi Diákbizottság), és tárgyalásaik alapján kibontakozási javaslatot tettek közzé a Népszava október 26-i számában, amelynek terjesztését az MDP vezetőségének sikerült megakadályoznia. Október 28-a után Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) néven alakult újjá, vezetője Gáspár Sándor maradt. Az MSZOSZ november 4-e után nem rögtön és nem feltétel nélkül állt Kádár mellé: egy ideig támogatta a többpártrendszert, a szakszervezet függetlenségét, de szemben állt a munkástanácsokkal, és több alkalommal felszólalt a sztrájk ellen.
|
|
|
|
|
|
197. Szakszervezeti Ifjúmunkás és Tanoncmozgalom (SZIT), A Szakszervezeti Ifjúmunkás és Tanoncmozgalmat 1945 elején a Szakszervezeti Tanács Ifjúsági Titkársága kezdte el szervezni a munkásfiatalok szakmai-érdekvédelmi rétegszervezeteként. Célja a baloldali befolyás erősítése, az ifjúmunkások egységes szervezetbe tömörítése és a munkásegység hangsúlyozása volt. 1949-ben a taglétszám meghaladta a száznyolcvanezret.
|
|
|
|
|
|
198. Széna téri csoport, 1956. október 26-27-én alakult meg a Széna téri fegyveres csoport, amelynek bázisa kezdetben a metróépítkezés munkásszállója, később a Maros utcai államvédelmi objektum volt. Parancsnokuk Szabó János (Szabó bácsi) volt. Budán a Széna tériek voltak a legnagyobb fegyveres egység. Számos államvédelmi tisztet tartóztattak le, őket a Maros utcai épület pincéjében tartották fogva. Egy napig az ő őrizetükben volt Marosán György. A Széna téri csoport alárendeltségébe tartozó bányászbrigád november 2-án fegyverekért indult Ausztriába, de csak Szombathelyig jutottak, ahol november 4-én hajnalban a szovjetek letartóztatták őket. A Széna téri bázison maradtak november 4-ét követően kemény harcokat vívtak a szovjet csapatokkal, majd amikor a Széna teret már nem tudták tartani, Hűvösvölgy-Solymár irányába vonultak vissza.
|
|
|
|
|
|
199. SZER, Lásd Szabad Európa Rádió. |
|
|
|
|
|
200. SZIT, Lásd Szakszervezeti Ifjúmunkás és Tanoncmozgalom.
|
|
|
|
|
|
|