 |
|
|
|
|
161. Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ), A népi kollégiumok 1946. június 8-án alakult központi szerve. A tehetséges paraszt- és munkásfiatalok közép- és felsőfokú bentlakásos tanulásának biztosítására alapított intézmények 1939-1949 között működtek Magyarországon. Az első népi kollégiumot Györffy István hozta létre Bolyai Kollégium elnevezéssel főiskolán vagy egyetemen tanuló parasztfiatalok részére. A népi kollégiumok belső életük alakításában a protestáns kollégiumi hagyományok, a népi írók mozgalma és a munkásmozgalom ösztönzéséből merítettek, és ezek alapján alakították ki demokratikus önkormányzatuk szabályait, amelyek autonómiát és kollektív vezetést biztosítottak. A népi kollégiumi mozgalom 1945. január 20-a után szélesedett ki, és vált politikusabbá az MKP és az NPP támogatásával. A kollégisták részt vettek a Madisz megszervezésében, és miniszteri megbízottakként segítették a földreform végrehajtását. A népi kollégiumok tagjait a közösségi önkormányzat elveire, tudatos önképzésre, önálló, kritikus gondolkodásra, kulturális és honismereti munkára nevelték. Az MDP 1948. szeptember 19-én hozott határozata parasztromantikával, anarchizmussal és nacionalizmussal vádolta meg a szervezetet. A kommunista hatalom részéről mind több bírálat érte őket független gondolkodásuk miatt, ennek nyomán a kollégiumi mozgalom demokratizmusa, a kollégisták politikai aktivitása teret vesztett, és előkészületek történtek az állami kollégiumokkal való egyesítésükre. A Rajk-perrel összefüggésben 1949. július 10-én felszámolták a szövetség rendszerét, a kollégiumokat államosították. 1956-ban a forradalom előtt megkezdődött a NÉKOSZ rehabilitációja.
|
|
|
|
|
|
162. Népszabadság, Az MSZMP országos napilapjának első száma 1956. november 2-án jelent meg, felelős szerkesztője Haraszti Sándor volt. November 4-ét követően - némi hezitálás után - Kádárék megtartották az új címet, és a Népszabadság maradt a párt központi napilapja. Az MSZMP IKB (KB) jelölte ki szerkesztőjét, és irányította a szerkesztőbizottság munkáját. A lap jogelődjének tekintette a forradalom idején megszűnt Szabad Népet.
|
|
|
|
|
|
163. Népszava, A Népszava 1877-től jelent meg, 1880-tól a szociáldemokrata párt központi lapja volt. A két világháború között a magyar munkásmozgalom egyetlen legálisan megjelenő napilapja volt. Magyarország német megszállása után betiltották, csak 1945-től jelenhetett meg újra. A párt 1948. évi beolvasztása után a Szakszervezetek Országos Tanácsának központi napilapja lett. Az 1956-os forradalom idején ismét az újjáalakult Szociáldemokrata Párt lapjaként jelent meg. November 4-e után 1958-ig Népakarat címen jelent meg, ismét a szakszervezetek lapjaként.
|
|
|
|
|
|
164. NKVD, Narodnüj Komisszariat Vnutrennüh Del, a KGB (Komityet Goszudarsztvennoj Bezopasztnosztyi, államvédelmi bizottság) elődje.
|
|
|
|
|
|
165. nőtüntetés, 1956. december 4-ére (a második szovjet katonai invázió első hófordulójára) emlékeztetve Gáli József, Obersovszky Gyula és Eörsi István szervezte meg a nők tüntetését a Hősök terére. A több ezer, gyászruhás nő a Hősök terére vonult, ahol megkoszorúzták az ismeretlen katona sírját. Ennek mintájára az elkövetkező napokban számos vidéki városban került sor hasonló tüntetésre.
|
|
|
|
|
|
166. nyugdíj csökkentése, A Minisztertanács MT 17/1975. sz. határozata szerint elvesztette munkaviszonyának folyamatosságát az, akinek munkaviszonyában öt évet meghaladó megszakítás volt. E határozat értelmében az öt évnél hosszabb időt börtönben töltött ötvenhatosok nyugdíjának megállapításakor csak a szabadulásukat követően munkaviszonyban eltöltött időt vették figyelembe, így csak egészen minimális nyugdíjra voltak jogosultak.
|
|
|
|
|
|
167. Országos Béketanács, 1949. június 18-án indult el Magyarországon a Megvédjük a békét! elnevezésű mozgalom, ennek országos tanácsa 1950. november 4-én alakult Országos Béketanáccsá. A mozgalom integrálta a papi békemozgalmat is. A következő évben megjelent nemzetközi békefelhívásokat jószerivel az egész magyar társadalom aláírta. A magyar békemozgalmat az Országos Béketanács határozatai alapján a Hazafias Népfront helyi bizottságai, illetve a szakszervezetek szervezték. Az Országos Béketanács két ülése között a tagjaiból választott elnökség állt a mozgalom élén. Az 1980-as években mindinkább elveszítette politikai jelentőségét.
|
|
|
|
|
|
168. Országos Munkástanács, 1956. november 21-ére a KMT összehívta az ország valamennyi munkástanácsát, hogy megalakítsák az Országos Munkástanácsot. Az ülés színhelyéül kijelölt Nemzeti Sportcsarnokba a szovjet páncélosok nem engedték be a küldötteket, nem sikerült az ülést a MÉMOSZ Dózsa György úti székházában sem megtartani. Végül a KMT székhelyén, az Akácfa utcában tárgyaltak a KMT képviselőivel azok a küldöttek, akik oda eljutottak. Az ülésen - tekintettel arra, hogy azon csak viszonylag kevés munkástanács tudta képviseltetni magát - nem alakították meg az Országos Munkástanácsot. A küldöttek egyetértettek abban, hogy az országos szervezet létrehozásáig a KMT járjon el a vidéki munkástanácsok képviseletében is.
|
|
|
|
|
|
169. Országos Tervhivatal (OT), 1947-ben hozták létre. Az első hároméves terv idoszakában (1947-1949) jelentős szerepet töltött be a magyar gazdaság szovjet mintára történő átalakításában (magát a hivatalt is szovjet példa nyomán hozták létre). Tevékenysége az 1950-es évek elejétől a gazdaság egészére irányult. Feladata a távlati és az operatív gazdasági tervjavaslatok kidolgozása, és az aktuális ötéves terv végrehajtásának ellenőrzése volt. Elnökét az Országgyűlés választotta, és az elnök tagja volt a kormánynak is. |
|
|
|
|
|
170. osztályidegen, "A dolgozó osztályoktól idegen, velük szemben álló". A negyvenes évek végétől 1962-ig érvényben lévő gyakorlat szerint osztályidegennek minősítették - az 1938. évi foglalkozás és vagyoni helyzet alapján - a volt földbirtokosokat, arisztokratákat, a gyár- és üzemtulajdonosokat, a vagyonukból élőket; a háborús bűnösöket, a politikai bűncselekmények vádjával elítélteket; a kuláknak tekintetteket; a volt csendőröket, a korábban hivatalos politikai vagy magasabb állami funkciót betöltő személyeket; a volt rendőrség, katonaság át nem igazolt tagjait; azokat az üzlet- és műhelytulajdonosokat, kereskedőket, akik a felszabadulás után huzamosabb ideig két vagy annál több alkalmazottat foglalkoztattak, illetve a rendszerrel nem együtt,űködő egyházi személyeket. 1957-ben egy MSZMP határozat értelmében az "ellenforradalomban" történt részvételük miatt elítéltekre is kiterjesztették ezt a minősítést. Az osztályidegennek, illetve az osztályidegen származásúnak minősítettek nem tölthettek be bizonyos munkaköröket, vezető beosztásokat, kizárták őket a továbbtanulásból. A büntetőeljárások során is súlyosbító körülménynek számított ez a bélyeg. |
|
|
|
|
|
171. pártapparátus, Az apparátus szó eredetileg társadalmi, politikai érdeket képviselő végrehajtó szervezetet jelentett. Pejoratív értelemben azonban a szocialista államok kommunista, ill. szocialista állampártjainak piramisszerűen kiépülő pártszervezetét értették rajta, amelynek tagjai feltétlen hűséggel vállalták a párt hivatalos képviseletét és utasításainak végrehajtását. |
|
|
|
|
|
172. pártfúzió, 1948 júniusában az MKP magába olvasztotta az addigra jelentősen meggyengített és megtizedelt Szociáldemokrata Pártot. Az új párt a kommunisták programját fogadta el. Az 1948. június 12-14-én tartott alakuló kongresszuson Szakasits Árpád lett az egységes munkáspárt, az MDP elnöke, a tényleges hatalom azonban a főtitkár, Rákosi Mátyás kezében volt. Az egyesülést követő tagrevízió során újabb szociáldemokrata tömegeket zártak ki a pártból, sokukat hamarosan Recskre internálták. Az egységes (kommunista) munkáspárt megalakítása a kommunista diktatúra kiépítésének fontos állomása volt.
|
|
|
|
|
|
173. pártkongresszus, Általában a kommunista párt kongresszusa, a kongresszus a párt legfelsőbb szerve, amely rendszerint ötévente ül össze. Ezen - a Központi Bizottság beszámolója alapján - értékelik az előző időszakban végzett tevékenységet, és meghatározzák a következő időszak feladatait, valamint a párt politikájának általános irányvonalát. A pártkongresszus küldötteit az ország minden településén, nagyüzemekben, gyárakban, intézményekben stb. működő pártalapszervezetek választják meg, és a küldöttek listáját a Központi Bizottság hagyja jóvá. A pártkongresszus az értékelésen és a feladat-meghatározáson túl szükség esetén módosíthatja a párt szervezeti szabályzatát, és megválasztja a Központi Bizottságot, amely még a kongresszus ideje alatt szavazással jelöli ki a Politikai Bizottság és a Titkárság tagjait, ill. a párt főtitkárát, és annak helyettesét. A pártkongresszuson a legjelentősebb beszámolót a párt vezetője tartja. |
|
|
|
|
|
174. Petőfi Kör, A Petőfi Kör 1955 márciusában a DISZ vitaklubjaként alakult, titkára Tánczos Gábor lett. Az SZKP XX. kongresszusa után a reformer pártellenzék fontos fóruma lett, a kör mind szabadabb és egyre kritikusabb vitáin terítékre kerültek a legfontosabb kérdések, ezzel döntő szerepet játszott a forradalmi erjedésben. 1956. május végén alakult meg a kör elnöksége: Tánczos Gábornak Hegedős [B.] András, Nagy Balázs és Pécsi Kálmán lettek a helyettesei, a tágabb vezetőséghez tartozott: Bohó Róbert, Csatári Dániel, Fekete Ferenc, Győrffy Sándor, Kázmér Sándor, Máté György, Pataki Ferenc és Sánta Ferenc. A vitákon elhangzottak a sajtó tudósítása nélkül is mindenhova eljutottak az országban, a hírek mindenütt a reformokat, az újat akarókat bátorították. Az 1956. június 27-én tartott sajtóvitán elhangzottak miatt az MDP KV határozatban ítélte el a Petőfi Kör pártellenesnek minősített megnyilvánulásait, országos kampány indult a kör és a pártellenzékiek ellen, a kör működését átmenetileg felfüggesztették, csak szeptemberben folytatódhattak az estek. A Petőfi Kör utolsó nyilvános vitáját (orvosvita) 1956. október 23-án a Gólyavárban tartotta, a vitának a Rádió ostromáról érkező mind kézzelfoghatóbb hírek vetettek véget.
|
|
|
|
|
|
175. Petőfi laktanya, 1956. november 4., November 4-én reggel riadóztatták a Petőfi laktanyában a 8. gépesített ezredet, amely rövid tűzharcot vívott a Budaörsi úton a belváros felé haladó szovjet egységgel. A tűzharcot követően a szovjetek mintegy egy órán át lőtték a laktanyát.
|
|
|
|
|
|
176. Pofosz, Lásd Magyar Politikai Foglyok Szövetsége.
|
|
|
|
|
|
177. politikai tisztek, A magyar honvédségben szovjet mintára, 1949-ben meghonosított beosztás a parancsok politikai ellenőrzésére. Az 1949. február 19-től munkába állt politikai tisztek a nevelőtiszti intézmény megszüntetése után a szovjet komisszárok jogkörét vették át, és 1953-ig az alakulatok társparancsnokai voltak, a hadsereg pártirányításának és pártellenőrzésének végrehajtóiként működtek. 1957 után a politikai tisztekből a parancsnok politikai helyettesei, ill. politikai munkások lettek. |
|
|
|
|
|
178. Poznan, 1956. június 28-án a lengyelországi Poznan munkásai tömegesen vonultak az utcára az életszínvonal rohamos romlása ellen tiltakozva. Amikor a hatalom képviselői nem hallgatták meg követeléseiket, a jelszavak radikalizálódtak, az addig gazdasági jellegűek politikaiakkal egészültek ki. A tüntetők elfoglaltak számos középületet. A lengyel államvédelem épületének védői tüzet nyitottak rájuk, mire a felkelők fegyvereket szereztek, és ostrom alá vették az épületet. Rokossowski szovjet marsall, lengyel nemzetvédelmi miniszter tízezer katonát, közel négyszáz harckocsit, sőt repülőket is bevetett a felkelők, valamint a fegyvertelen tömeg ellen. Az összecsapásokban több mint hetven ember halt meg, csaknem ezren megsebesültek.
|
|
|
|
|
|
179. proletárdiktatúra, A kommunista ideológia szerint átmeneti kormányzati rendszer a "kommunizmusba való átmeneti korszak idején" , amely a munkásosztály hatalmát valósítja meg, vagyis a "többség diktatúrája" . A proletárdiktatúra továbbfejlesztve a "szocialista népi egységet" végül "egyetemes össznépi állammá" válik. A valóságban a dolgozó tömegekre hivatkozó szűk réteget képviselő kommunista pártelit hatalmát jelenti. Jellemzője a parlamenti demokrácia felszámolása, a törvényhozói és végrehajtói hatalom összevonása, a termelőeszközök erőszakos kisajátítása, a tömegek megfélemlítése. |
|
|
|
|
|
180. pufajkások, 1956. október 28-án Nagy Imre bejelentette az Államvédelmi Hatóság felszámolását, a honvédség és a rendőrség csatlakozott a forradalomhoz, így november 4-e után Kádár (a szovjeteken kívül) nem rendelkezett fegyveres erővel. Tömegek ellen is bevethető támadó, valamint önvédelmi céllal állították fel november végétől a különböző kádárista karhatalmi egységeket, először volt pártfunkcionáriusokból és ávósokból. A köznyelv ezek tagjait szovjet típusú kabátjukról pufajkásoknak nevezte. Még december folyamán megszerveződtek a honvéd és a belügyi karhatalmi egységek is. A pufajkások döntő szerepet játszottak a forradalmi nemzet ellenállásának letörésében: tömeges razziákat rendeztek, ők hajtották végre az őrizetbe vételeket (amelyeknek e korai időszakban szinte feltétlen velejárója volt a lefogottak bántalmazása), ők vették át a szovjetektől a fontosabb középületek őrzését.
|
|
|
|
|
|
|