 |
|
|
|
|
101. Kossuth Kör, A Petőfi Kör mintájára megalakított debreceni Kossuth Kör megszervezésére az SZKP XX. kongresszusát követően került sor Tánczos Gábor felkérésére. Szervezői Für Lajos és Irinyi Károly történészek, valamint Kiss Ferenc és Koczogh Ákos irodalmárok voltak. A kör 1956. október 13-án tartotta első nyilvános rendezvényét. Az est vendégei Losonczy Géza, Benjámin László és Csatári Dániel voltak. Az október 27-ére kitűzött vitára Nagy Imrét tervezték meghívni. A kör vezetősége október 25-én kiadott közleményében üdvözölte az egyetemisták megmozdulását, és támogatásáról biztosította a megfogalmazott követeléseket.
|
|
|
|
|
|
102. Kossuth téri vérengzés, 1956. október 25-én a kijárási tilalom feloldása után az emberek ellepték az utcákat. Próbálták a szovjet katonákat meggyőzni ügyük igazáról. Késő délelőtt az Astoriától kiindulva egyre nagyobb tüntető tömeg indult a Parlamenthez, tiltakozva a felkelők fasisztának bélyegzése ellen, követelve Gerő leváltását. Nem sokkal dél előtt a szovjet katonákkal fraternizáló többezres tömeg megérkezett (részben magyar zászlókkal fellobogózott szovjet harckocsikon) a Kossuth térre. Kis idő elteltével gyilkos sortűz zúdult a tüntetőkre. A lövöldözésbe bekapcsolódtak a téren álló szovjet harckocsik. A tüzelést vagy a Parlament körüli épületekben elhelyezett magyar biztonsági erők, vagy a felkelőkkel barátkozó szovjet katonák láttán megrémült szovjet tábornokok, esetleg maga Szerov tábornok indította el. A vérengzés mintegy nyolcvan halálos és több száz sebesült áldozatot követelt. Budapesten ez volt a legtöbb áldozatot követelő sortűz. A Kádár-korban az "ellenforradalmárokat" tették felelőssé a téren történtekért, akik a hivatalos verzió szerint "provokatív céllal" nyitottak tüzet a tüntetőkre.
|
|
|
|
|
|
103. Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST), A KGST a Szovjetunió vezetése alatt és nyomására 1949. január 25-én Moszkvában megalakított gazdasági együttműködési szervezet. Tagjai a szocialista országok: Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Laosz és Albánia (1961-ig), majd az NDK, megfigyelői státusban Mongólia, Kuba, Vietnam, Korea, Laosz és Mozambik voltak. Legfőbb szerve a Tanács és annak Legfelsőbb Bizottsága volt. A kölcsönös segély jelszava a szovjet dominanciájú politikai szándékok érvényre juttatását jelentette. Hozzájárult az értékarányok felbomlásához, és ezáltal utat engedett ahhoz, hogy ezek az országok egymás rovására akartak kedvezőbb lehetőségekhez jutni. A belső ellentmondásokkal terhelt KGST a piacgazdaság kibontakozása, a tagországokban megvalósult rendszerváltás miatt válságba került, és a tagállamok 1991. június 28-án Budapesten aláírták a felszámolásról szóló jegyzőkönyvet.
|
|
|
|
|
|
104. Kreml, Az orosz cárok palotaegyüttese Moszkvában. 1917, a bolsevik hatalomátvétel után a szovjet kommunisták a fővárost Szentpétervárról Moszkvába helyezték át. A szovjet párt és állami vezetők - elsősorban Sztálin - a Kremlben rendezték be hivatalaikat, sőt ott is laktak. A Kreml - ahol több ortodox templom is található - Sztálin 1953-as haláláig teljesen zárt volt, a nagyközönség előtt csak ezután nyitották meg. A Kreml ugyanolyan szimbolikus meghatározása a Szovjetunió legfelső vezető szerveinek vagy személyi vezetőinek, mint az USA-ban az amerikai elnökök rezidenciája, a Fehér Ház. |
|
|
|
|
|
105. kulák (orosz szó, jelentése zsírosparaszt vagy nagyparaszt), A Szovjetunióban az 1920-as évek végén kezdődött erőszakos és kényszerű szövetkezetesítést durva kampány kísérte a gazdag parasztokkal - a kulákokkal - szemben, akik általában nem akartak belépni a kolhozokba. A kulák meghatározás - ami eredetileg módosabb vagy gazdag parasztot jelentett - egyre szélesedő fogalomkörébe a csak töredékföldekkel rendelkező, de ahhoz ragaszkodó parasztok is bekerültek. Magyarországon a szövetkezetesítési kampány 1948-as kezdete után ugyancsak előtérbe került a kulákok elleni harc, amely azt hirdette, hogy a kulák a kapitalista rendszer csökevénye, aki jelentős magántulajdona miatt eleve ellenséges az új társadalmi berendezkedéssel szemben. Csakúgy, mint a Szovjetunióban, a kulák fogalma Magyarországon is teljesen parttalanná vált. |
|
|
|
|
|
106. Külügyminisztérium elfoglalása, 1956. november 2-án Szeifert Tibor fegyvereseivel ávósok után kutatva rövid időre elfoglalta a Külügyminisztérium épületét, ahol rövid lövöldözésre is sor került. Király Béla személyes fellépésére a fegyveresek eltávoztak az épületből, Szeifertet egy időre őrizetbe vették. Az üggyel kapcsolatban sokan Dudás Józsefet tartották felelősnek, akinek az aláírása szerepelt Szeifert kinevezési okmányán.
|
|
|
|
|
|
107. Lenin Intézet, A Lenin Intézetet az ELTE Bölcsészettudományi Karának Orosz Intézetéből hozta létre 1952. április 30-án a Minisztertanács 1010/1952. sz. határozata. Felügyeletét az egyetem rektora látta el, élén igazgató állt dékáni jogkörrel. A Lenin Intézet - amely 1954 szeptemberében önállósult, kivált a bölcsészettudományi karból, ekkortól önálló felsőoktatási intézményként, egyetemi jelleggel működött - feladata volt magas színvonalú marxista-leninista ideológiai képzettséggel rendelkező és az orosz nyelvet jól ismerő egyetemi oktatók, valamint ideológiai területen dolgozó funkcionáriusok, valamint középiskolai orosz nyelv és irodalom szakos tanárok képzése volt. 1956. október 23-án a Lenin Intézet diákjai is részt vettek a tüntetésen. Az 1957. évi 36. sz. törvényerejű rendelet 1957. szeptember 1-i hatállyal önállóságát megszüntette, és beolvasztotta a bölcsészettudományi karba.
|
|
|
|
|
|
108. Lenin-fiúk, A köznyelv Lenin-fiúknak nevezte a Tanácsköztársaság idején a Cseka mintájára megszervezett karhatalmi különítményt, amelynek parancsnoka Cserny József volt. A Tanácsköztársaság vezetőségének szociáldemokrata tagjai nyomására 1919. május közepén a szervezetet hivatalosan feloszlatták, ettől kezdve a Belügyi Népbiztosság osztályaként működött tovább. A Tanácsköztársaság bukása után tagjainak egy részét elfogták, Cserny Józsefet tizenhárom társával együtt halálra ítélték, és kivégezték.
|
|
|
|
|
|
109. levente, A Trianoni béke korlátozta a magyar honvédség létszámát, ezért annak érdekében, hogy az ország védelméhez, sőt egy esetleges revízióhoz is elegendő képzett katona álljon rendelkezésre, az 1921. évi, testnevelésről szóló törvény (LIII. tc.) kötelezővé tette a 12-21 éves kor közötti fiúk testnevelési (egyben katonai) képzésben való részesítését. Az oktatók többnyire tanárok, tanítók (egyben tartalékos tisztek) voltak. 1938-ban a fiúk számára kötelezővé tették a leventefoglalkozásokat. A második világháború utolsó éveiben a leventéket kisegítő katonai szolgálatra is igénybe vették, sokukat képezték ki front mögötti szabotázscselekményekre. 1945-ben miniszterelnöki rendelettel feloszlatták a mozgalmat.
|
|
|
|
|
|
110. Ludovika Akadémia, A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiát (Ludoviceum), az első magyar katonai tisztképző intézményt 1808-ban alapították (1808. évi VII. tc.). Nevét I. Ferenc feleségéről, Mária Ludovikáról kapta, aki a létrehozandó intézet javára felajánlotta ötvenezer forint értékű koronázási ajándékát. Az épület alapkövét 1830-ban József nádor tette le, 1831-1839 között Pollack Mihály tervei alapján készült el. 1872. november 1-jén nyitották meg Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia néven. 1897-ben négy évfolyamos főiskolává alakult, elvégzői hadnagyi rangfokozatban kerültek a honvédséghez. Szálasiék 1944 végén előbb Kőszegre, majd onnan Németországba telepítették. Szálasi bukása után újjászervezésére nem került sor, az épületben 1958-ig a Kossuth Katonai Akadémia működött.
|
|
|
|
|
|
111. Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom, 1956. november 13-án a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága tagjainak kezdeményezésére megalakult a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom nevű illegális szervezet. Vezetői Ádám György és Gimes Miklós voltak. November 15-én kiadták a "Magyar újjászületés tízparancsolatát", és megindították az Október Huszonharmadika című lapot, amely december közepéig konspiratív körülmények között, sokszorosítva jelent meg. |
|
|
|
|
|
112. Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (Madisz), A Madisz, a párton kívüli 15-24 éves ifjúságot tömörítő tömegszervezet az MKP kezdeményezésére és javaslatára Szegeden 1944. december 31-én alakult meg. Az MKP célja az volt, hogy egységes (kommunista befolyás alatt álló) szervezetbe tömörítse a politizáló ifjúságot, a belpolitikai feszültségek növekedésével azonban a többi párt a Madiszhoz csatlakozás helyett saját önálló ifjúsági szervezet felállításáról döntött, ezért a Madisz létszáma az 1945-ös 240 ezer főről az év végére a felére esett vissza. Tagjai zömmel parasztfiatalok voltak. 1948 márciusában a különböző ifjúsági rétegszervezetek felszámolásakor egyesült a SZIT tagságával, majd 1950-ben beolvadt a DISZ-be. Hetilapja a Magyar Ifjúság és az Ifjúság volt.
|
|
|
|
|
|
113. Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége (MDP KV), A szovjet mintára felépített kommunista pártok egyik felső vezető szerve a Központi Vezetőség, amely Magyarországon kb. 100-110 emberből állt. A Magyar Dolgozók Pártjában ezt Központi Vezetőségnek hívták, más pártoknál - a Magyar Szocialista Munkáspárt esetében is - Központi Bizottságnak; két pártkongresszus között a párt legfelső döntéshozó szerve. Ha a KV/KB funkcióját összevetjük egy polgári demokratikus rendszer intézményeivel, akkor ez ott a parlamentnek felel meg. A KV tagjait a párt kongresszusa választotta meg. A KV által hozott határozatok kötelező erejűek voltak az alsóbb pártszervek és a párttagság számára. A KV saját tagjai közül választotta meg a létszámát tekintve jóval kisebb, ám a KV-nál nagyobb hatáskörrel rendelkező Politikai Bizottságot. |
|
|
|
|
|
114. Magyar Dolgozók Pártja (MDP), Az MDP 1948 júniusában jött létre, miután a Magyar Kommunista Párt "egyesült" a szociáldemokrata párttal. Ezt hivatalosan fúziónak, vagyis a két munkáspárt egyesülésének nevezték, valójában azonban a meggyengített és megtizedelt szociáldemokrata párt maradványát olvasztotta magába az MKP. Az MDP elnöke ugyan Szakasits Árpád, ám tényleges vezetője Rákosi Mátyás lett. A párt létszáma meghaladta az egymillió főt. 1956 júliusában Rákosit leváltották az MDP éléről, utódjává a tőle politikájában nem sokban különböző Gerő Ernőt választották, akit október 25-én Kádár János váltott fel. Az MDP az 1956-os forradalom győzelmével szétesett. |
|
|
|
|
|
115. Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága (MDP PB), Politikai Bizottság. A szovjet mintára felépített kommunista pártok legfelső vezető szerve, amely Magyarországon 8-12 emberből állt. Ha a PB funkcióját összevetjük egy polgári demokratikus rendszer intézményeivel, akkor ez a szerv a kormánynak felel meg. A PB tagjait a Központi Bizottság - az MDP-ben Központi Vezetőségnek hívták - választotta meg, mindig tagja volt a párt első titkára (vagy főtitkára). A Politikai Bizottság határozatai kötelező erejűek voltak az alsóbb pártszervek és a párttagság számára. |
|
|
|
|
|
116. Magyar Dolgozók Pártja Terv- és Pénzügyi Osztálya, Az MDP és 1956 után az MSZMP Központi Vezetőségének/Központi Bizottságának számos osztálya működött - ezek elnevezései gyakran változtak -, amelyek tevékenysége egy-egy minisztérium tényleges feladatainak átvétele és az adott minisztérium irányítása volt. A párt Külügyi Osztályának irányítása alá tartozott például a Külügyminisztérium, a Terv- és Pénzügyi Osztály alá a Pénzügyminisztérium. A KV/KB-osztályok emellett még a párt vezetése számára dolgoztak ki háttéranyagokat. |
|
|
|
|
|
117. Magyar Dolgozók Pártja Titkársága, Általában a kommunista párt Központi Bizottságának Titkársága: a KB Titkársága szervezi, összehangolja és ellenőrzi a kongresszus, a KB és a Politikai Bizottság határozatainak végrehajtását. Dönt a hatáskörébe tartozó szervezeti, személyi kérdésekben. Gondoskodik a KB apparátusa (bürokráciája) munkájának irányításáról, összehangolja a területi pártszervek tevékenységét, leginkább a párt szervezeti-szervezési kérdéseivel foglalkozik. A Titkárság minden tagja egyúttal tagja a PB-nek is. |
|
|
|
|
|
118. Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége (MEFESZ), Madisz diákparlamentje javaslatára 1945 nyarán a balatonlellei diákparlamenten az egyetemista és főiskolai hallgatók érdekképviseletére megalakított tömegszervezet volt a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége (MEFESZ). A MEFESZ-ben 1948-ig politikai küzdelem zajlott a kommunista vezetésű irányvonal és a polgári fiatalok között. 1948-ban egy időre Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egységes Szervezete néven a felsőoktatásban tanulók egységes és kizárólagos szervezete lett, majd még ugyanabban az évben beolvadt a Magyar Ifjúsági Népi Szövetségbe, 1950-ben a DISZ-be.
|
|
|
|
|
|
119. Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ), 1956. október 16-án a szegedi egyetemisták alakították meg a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét (MEFESZ). A kommunista hatalomátvétel óta ez volt az első társadalmi szervezet, amelyet nem a kommunista párt hozott létre, amelynek nem a párt jelölte ki a vezetőit, amely önállóan fogadott el programot. Példájukat az elkövetkező napokban követték az ország szinte valamennyi felsőoktatási intézményének hallgatói. A MEFESZ szegedi megalakítása, illetve az ezt követően kibontakozó országos diákmozgalom tekinthető a forradalom közvetlen előzményének. A MEFESZ a forradalom napjaiban átmenetileg átadta a helyét a diákok más, forradalmibb szervezeteinek (például az Egyetemi Forradalmi Diákbizottságnak), de a november 4-i agressziót követően az ellenállás egyik fontos intézményévé lett. Csak 1957 tavaszára tudta a hatalom a MEFESZ tevékenységét ellehetetleníteni, és a szervezetet betagolni a KISZ-be.
|
|
|
|
|
|
120. Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága, 1956. október 28-án Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán alakult meg a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága, amely a budapesti egyetemi ifjúság forradalmi szerveit, a volt népi kollégistákat, az Írószövetséget, az Újságírószövetséget és a Petőfi Kört egyesítette a volt reformista pártellenzék irányítása alatt. Vezetői Ádám György és Markos György voltak. November 11-én a bizottság az Írószövetséggel együtt kiáltványt intézett az ország népéhez a magyar értelmiség nevében. Ebben hitet tettek a forradalom mellett, egyben tiltakoztak a kádárista terror ellen. 1956. november 21-én átalakult Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsává, amely már félig-meddig illegálisan működött. Elnöke Kodály Zoltán, főtitkára Markos György volt. |
|
|
|
|
|
|