 |
|
|
|
|
141. MUK, A MUK (Márciusban Újra Kezdjük!) jelszava 1957. január-februárban tűnt fel, elsősorban Budapesten, de az ország más településein, sőt a Nyugatra menekültek körében is. A fegyveres harcban részt vett fiatalok néhány kisebb csoportja nem tudott beletörődni a forradalom leverésébe, ezért azt tervezték, hogy 1957. március 15-én fegyveres felkelést robbantanak ki a rezsim ellen. Néhol az egykori fegyveres csoportok tagjai felvették egymással a kapcsolatot, elővették elrejtett fegyvereiket, harcba hívó röpcédulákat írtak és terjesztettek. A hatalom, elsősorban a belügyi erők eltúlozták a MUK jelentőségét, és erre hivatkozva márciusban nagyarányú "begyűjtési kampányt" szerveztek, melynek során közel hatezer embert vettek őrizetbe. A kádárista rendvédelmi szervek (karhatalom, munkásőrség, rendőrség) erődemonstráló mozgósítása ellenére számos helyen került sor tiltakozó akciókra (röpcédulázás, falfeliratok készítése, sztrájk) március 15-én. A MUK-ban való részvétel vádjával több halálos ítéletet hoztak, és hajtottak végre. A MUK elsősorban a belügynek hozott hasznot, amelynek önbizalmát nagyban erősítette ennek a "veszedelmes államellenes akciónak" a sikeres likvidálása. Néhány helyen feltűnt a JUK (Júniusban Újra Kezdjük!) jelszava is, de ennek már annyi hatása sem volt, mint márciusban a MUK-nak.
|
|
|
|
|
|
142. munkásőrség, A munkásőrség felállítását 1957 januárjában határozták el Kádárék annak érdekében, hogy legyen egy szigorúan a párt alá rendelt fegyveres szervezetük, amellyel szükség esetén fel tudnak lépni a lakosság megmozdulásaival szemben. Felállításáról az 1957. évi 13. sz. törvényerejű rendelet intézkedett. Az első alakulatok állománya elsősorban volt ávósokból, pártfunkcionáriusokból tevődött össze. Mindvégig kettős irányítás alatt állt: a katonai parancsnok mellett a területileg illetékes pártbizottság rendelkezhetett alkalmazásáról, bevetéséről. 1957. március 14-i budapesti felvonulásukkal a MUK-ra készülő fővárost kívánták elrettenteni minden rendszerellenes fellépéstől. A munkásőrség fegyveres bevetésére soha nem került sor, a szervezet egyre inkább veszített jelentőségéből, de a Kádár-rendszer bukásáig a hatalom egyik legbiztosabb támaszának számított, tagjai különleges előjogokat élveztek. 1989. október 20-án az Országgyűlés jogutód nélkül feloszlatta a munkásőrséget. Utolsó országos parancsnoka altábornagyi rangban Borbély Sándor volt.
|
|
|
|
|
|
143. munkás-paraszt szövetség, A kommunista párt tézise szerint a munkásosztály és a parasztság együttműködésének sajátos formája a proletárforradalmak idején és a szocializmus építésének szakaszában. Ennek az ideológiai alapja, hogy a munkásosztály ugyan egyedül is győzhet a proletárforradalomban, de a parasztság nélkül a hatalmat nem tudja megtartani. A parasztság viszont a munkásosztály vezetése nélkül nem képes győztes forradalmat vívni. Vagyis a két osztály egymásra van utalva, és ezért jön létre egy különleges osztályszövetség, amelyen belül a munkásosztályé a vezető szerep, és az utóbbi legfontosabb szövetségese a szocialista öntudattal rendelkező parasztság. |
|
|
|
|
|
144. munkástanács, Október 24-étől kezdődően szerte az országban megalakuló szervezet a munkásság politikai törekvéseinek képviseletére. A munkástanácsok alakulása nagy lendületet vett október 26-án, miután a párt és a szakszervezet is kiállt létrehozásuk mellett. Megalakulásuk után kezükbe vették az üzemek irányítását, párhuzamosan gyakoroltak munkáltatói és érdekvédelmi feladatot, miközben képviseltették magukat az új helyi politikai vezetésben. Számos esetben fegyveres munkás- vagy üzemőrséget szerveztek a gyár védelmére. Az országossá váló sztrájk irányításával, valamint megfogalmazott és a pártvezetéshez eljuttatott követeléseik révén jelentős szerepet játszottak az október 28-i fordulat előkészítésében. November 1-je és 3-a között valamennyi munkástanács határozott a sztrájk felfüggesztéséről, és a munka november 5-én történő felvételéről; erre azonban a szovjet agresszió következtében nem került sor. November 4-e után a munkástanácsok álltak a forradalmi harc élére. Ragaszkodtak az országos követelések teljesítéséhez, Nagy Imre kormányának visszaállításához, ezek megvalósítása érdekében országos sztrájkot hirdettek. Számos helyen az üzemeken túllépve területi munkástanácsokat alakítottak, ezek közül a legjelentősebb a november 14-én létrehozott Nagy-budapesti Központi Munkástanács, amely országos hatáskörrel működött. A munkástanácsok a kádári restauráció erősödésével, a szisztematikus és tömeges megtorlás beindításával veszítették el politikai befolyásukat 1957 tavaszán, majd november 17-én törvényerejű rendelet intézkedett megszüntetésükről. |
|
|
|
|
|
145. munkástanácsi törvényerejű rendelet, 1956. november 22-én jelent meg az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a munkástanácsok megválasztásának módjáról, szervezetéről és hatásköréről. A rendelet arra törekedett, hogy üzemi szintre szorítsa vissza a munkástanácsokat, hogy népszerűtlen feladatokkal hiteltelenné tegye és lefoglalja őket.
|
|
|
|
|
|
146. munkaszolgálatos katona, Lásd Katonai Műszaki Kisegítő Alakulatok.
|
|
|
|
|
|
147. NAFTA, Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Társulás (North American Free Trade Agreement, NAFTA) az Amerikai Egyesült Államok, Kanada és Mexikó között. 1994-ben lépett életbe, az USA és Kanada 1988-ban aláírt hasonló megállapodása volt az előzménye. Célja a tagországok közötti kereskedelem és a beruházások növelésének elősegítése a vámok fokozatos lebontásával.
|
|
|
|
|
|
148. Nagy Imre és mártírtársai újratemetése, 1989. június 16., 1989. június 16-án került sor Nagy Imre és mártírtársainak, valamint a forradalmat követő megtorlás során kivégzett többi áldozatnak az ünnepélyes újratemetésére. Hat koporsót ravataloztak fel: Nagy Imréét, Gimes Miklósét, Losonczy Gézáét, Maléter Pálét, Szilágyi Józsefét és hatodikként a valamennyi kivégzett tiszteletére az ismeretlen forradalmár üres koporsóját. A temetést a TIB követelte ki az állampárttól, és a TIB szervezte meg, a TIB hirdetett pályázatot a 301-es parcellában felállítandó emlékmű megtervezésére. A TIB nem járult hozzá, hogy a ceremónián az MSZMP testületileg képviseltesse magát, mindössze néhány, a reformok melletti elkötelezettségéről tanúságot tett kommunista politikus (Németh Miklós, Szűrös Mátyás stb.) részvételébe egyeztek bele. A Hősök terén tartott gyászszertartáson Sinkovits Imre olvasta fel a hozzátartozók, a TIB, valamint más ellenzéki és alternatív szervezetek nyilatkozatát, majd Mensáros László vezetésével színészek recitálták a forradalmat követő megtorlás során kivégzettek névsorát. Ezt követte Göncz Árpád, Vásárhelyi Miklós, Rácz Sándor, Mécs Imre, Zimányi Tibor, Király Béla, valamint Orbán Viktor beszéde. A Rákoskeresztúri köztemetőben a családtagok, harcostársak és barátok kísérték végső útjukra a kivégzetteket.
|
|
|
|
|
|
149. Nagy Imre kivégzése, Nagy Imrét és pertársait 1958. június 15-én ítélte el a Legfelsőbb Bíróság Vida Ferenc vezette népbírósági tanácsa (Losonczy Géza és Szilágyi József kivételével) egyfokú eljárásban, a fellebbezés lehetősége nélkül. A halálos ítéleteket (Gimes Miklóson, Maléter Pálon és Nagy Imrén) másnap hajnalban a Gyűjtőfogház udvarán hajtották végre. Az újságokban 1958. június 17-én jelent meg az Igazságügyi Minisztérium közleménye a Nagy Imre-perben hozott ítéletekről és a halálos ítéletek végrehajtásáról. (Ekkor jelentették be Szilágyi József kivégzését és Losonczy Géza halálát is.)
|
|
|
|
|
|
150. Nagy Imre rádiószózata, 1956. november 4., 1956. november 4-én hajnali 5 óra 20 perckor sugározta először a Kossuth rádió Nagy Imre szózatát, melyben a miniszterelnök bejelentette, hogy a szovjet csapatok támadást intéztek Budapest ellen a törvényes, demokratikus magyar kormány megdöntése céljával. A beszéddel Nagy egyértelművé kívánta tenni, hogy nem ő hívta be a szovjeteket. Ez volt Nagy Imre utolsó rádióbeszéde. A beszédet a stúdió elfoglalásáig többször megismételték.
|
|
|
|
|
|
151. Nagy Imre 1956. október 23-i beszéde, Nagy Imre "elvtársak" megszólítással kezdte (volna) beszédét, mire az addig őt fegyelmezetten váró tömeg hangos tiltakozásba kezdett. Visszautasították Nagy "kedves fiatal barátaim" megszólítását is, azt skandálva válaszul, hogy "itt van egész Budapest, itt van a nép". Csalódást keltett az is, amit Nagy Imre mondott, hiszen nem ismerte fel a helyzetet, nem vállalkozott arra, hogy határozott ígéretet tegyen a tüntetők közvetítette társadalmi igények kielégítésére. Végül csalódást, zavart keltett a beszéd azért is, mert hangosítás híján a tömeg nagy része abból csak alig valamit értett meg.
|
|
|
|
|
|
152. Nagy Imre-csoport, Az úgynevezett Nagy Imre-csoport reformista pártellenzékiek és kommunista elkötelezettségű értelmiségiek laza köre volt, amelyet a Nagy Imrével 1955-ös félreállítása után is fenntartott személyes kapcsolat és a rendszer megjavításának szándéka kapcsolt össze. Legismertebb tagjai: Déry Tibor, Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Haraszti Sándor, Jánosi Ferenc, Losonczy Géza, Szilágyi József és Vásárhelyi Miklós voltak. Nagy Imre célja félreállítása után a vita párton belüli tisztázása volt, és az, hogy ezt követően a párt támogatásával folytathassa 1953-ban megkezdett politikáját, ezért kényesen ügyelt arra, hogy ne szerveződjön köré csoport, ne érhesse a kommunista mozgalomban rendkívül súlyos bűnnek számító frakciózás vádja. Az elnevezés - és így lényegében maga a csoport is - a megtorlás korának szülötte, amikor Kádárék az úgynevezett Nagy Imre-csoport árulónak minősített tevékenységével magyarázták a forradalom kitörését és átmeneti győzelmét, ezért is nagy az átfedés a Nagy Imre-csoport és a Nagy Imre-perben elítéltek között. A kifejezést használták a jugoszláv nagykövetségre menekültekre, illetve a Snagovba internáltakra is.
|
|
|
|
|
|
153. Nagy-Budapest, Budapest és a környező városok és községek (például Békásmegyer, Budafok, Mátyásföld, Csepel, Kispest, Rákoshegy, Újpest) korábbi gyűjtőneve. Ez az elnevezés akkor keletkezett, amikor 1950-ben ezeket a peremvárosokat közigazgatásilag egyesítették a fővárossal, és létrehozták a 22 budapesti kerületet. |
|
|
|
|
|
154. Nagy-budapesti Központi Munkástanács (KMT), 1956. november 12-én, majd 13-án a testület létrehozására tervezett alakuló értekezletet még szovjet katonai segítséggel megakadályozta a kádári hatalom, november 14-én azonban Újpesten, az Egyesült Izzóban területi és üzemi munkástanácsok küldöttei megalakították a Nagy-budapesti Központi Munkástanácsot. A testület december 9-i feloszlatásáig küzdött a forradalomban kivívott eredmények védelmében. A KMT állt a november 4-e után újra kibontakozó spontán országos sztrájkmozgalom élére, felhívást fogadott el budapesti kerületi munkástanácsok megválasztására, kísérletet tett Országos Munkástanács megalakítására, felvette a kapcsolatot a még létező forradalmi vagy a forradalmat támogató szervezetekkel (Írószövetség, Magyar Értelmiség Forradalmi Tanácsa stb.). Egyre bővülő kapcsolatokat épített ki a vidéki üzemi és területi munkástanácsokkal. A forradalmi követelések érdekében több alkalommal tárgyalt a Kádár-kormánnyal, programját Bibó István november 6-i tervezete alapján állította össze. Vezetője Rácz Sándor és Bali Sándor volt. Létezése és tevékenysége a kettős hatalom kialakulásának veszélyével fenyegette a kormányt. A tárgyalások eredménytelensége és a fokozódó terror ellen tiltakozva a KMT 1956. december 8-án december 11-12-ére 48 órás általános figyelmeztető sztrájkot hirdetett. Válaszul Kádárék másnap törvényen kívül helyezték a területi munkástanácsokat, már ekkor őrizetbe vették a KMT több vezetőjét, majd 11-én letartóztatták a kormánnyal való tárgyalásra érkező Rácz Sándort és Bali Sándort.
|
|
|
|
|
|
155. Nagyvilág, 1956 októberében, majd 1957 áprilisában az Írószövetség kiadásában indult a Nagyvilág című havonta megjelenő világirodalmi folyóirat, amely színvonalas fordításokban ismertette meg a kortárs világirodalmat a magyar olvasókkal. A korábbi évek kultúrára is érvényes hermetikus zártsága után rendkívüli színfolt volt a magyar irodalmi életben. Első szerkesztője Kolozsvári Grandpierre Emil volt. 1993 októbere óta a Nagyvilág Alapítvány adja ki a lapot változatlan címen.
|
|
|
|
|
|
156. néma tüntetés, 1956. november 23-án délután kettő és három óra között a KMT, valamint az Élünk című illegális lapot készítő értelmiségiek, köztük Obersovszky Gyula felhívására elnéptelenedtek Budapest utcái. Ennek mintájára az elkövetkező napokban számos vidéki városban került sor hasonló tüntetésre.
|
|
|
|
|
|
157. Nemzetközi Atomenergia Ügynökség, 1956-ban alapították, székhelye Bécs. Célja az atomenergia békés célú hasznosítása, a nem katonai rendeltetésű kísérletek, fejlesztések támogatása. Közvetlenül az ENSZ Közgyűlésének van alárendelve. Magyarország 1957-től tagja, jelenleg összesen 130 tagja van.
|
|
|
|
|
|
158. nemzetőrség, A forradalom napjaiban - a szovjet csapatokkal a harcot felvevő szabadságharcos csoportokon kívül is - alakultak fegyveres csoportok, szervezetek, amelyek nemzetőrségnek, népőrségnek, munkás őrségnek stb. nevezték magukat. Ezek feladatuknak a közrend, a közbiztonság fenntartását tekintették, a rendőrség ugyanis feladatát általában nem tudta ellátni - számos településen szét is esett. Ennek érdekében járőröztek, begyűjtötték a fegyvereket az ÁVH tisztjeitől és általában a Rákosi-rendszer funkcionáriusaitól, kedvezményezettjeitől, felügyelték az élelmiszer- és a segélyszállítmányok kiosztását, őrszolgálatot szerveztek különböző objektumok (gyárak, magtárak, kórházak stb.) védelmére, részt vettek a közlekedés irányításában. Az október 28-i fegyverszünet után a korábban fegyveres harcot vívó csoportok is bekapcsolódtak a közrend, közbiztonság fenntartásába, ezzel egyidejűleg megkezdődött a fegyveres csoportok egységes rendbe szervezése. Irányításukra jött létre október 31-én a Kilián laktanyában a Forradalmi Karhatalmi Bizottság, amely a tervek szerint az új kormány felállásáig működött volna. Parancsnokául Király Béla honvéd tábornokot, helyetteséül Kopácsi Sándort választották, de helyet kaptak vezetésében a fegyveres felkelők képviselői is. A karhatalmi bizottság igyekezett a nemzetőr egységeket egységes rendbe szervezni, a nemzetőrök Kopácsi Sándor aláírásával ellátott igazolványokat kaptak. A nemzetőrök önállóan vagy katonák, rendőrök, néhol önálló egyetemi alakulatok kíséretében teljesítettek járőrszolgálatot a második szovjet intervencióig. November 4-én a szovjet csapatok mindenhol lefegyverezték, felszámolták a nemzetőr egységeket, de néhány nap után - a rendőrség újjászervezésének, csatasorba állításának eredménytelensége, illetve a kádári restauráció kezdeti sikertelensége miatt - számos helyen újjászerveződtek az egységek, és noha egyre szűkülő jogkörrel és önállósággal, de sok helyen - elsősorban a kisebb településeken - az év végéig részt vettek a közrendvédelmi feladatok ellátásában.
|
|
|
|
|
|
159. Népakarat, Ezen a címen jelent meg a Népszava (amely 1948-ig a szociáldemokrata párt, majd ezután a Szakszervezetek Országos Tanácsának központi napilapja volt) 1956. november 4-től egészen 1958-ig. |
|
|
|
|
|
160. népbíróság, A statárium, illetve a gyorsított eljárás nem vált a forradalomban és a szabadságharcban részt vettek elleni büntetőeljárások alkalmas intézményévé, ezért került sor 1957 tavaszán a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsának, majd 1957 nyarán öt megyei bíróságon (Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Győr-Sopron és Pest megyében), valamint a Fővárosi Bíróságon népbírósági tanács felállítására. A két népbírósági rendelet a statáriális eljárás számos jellemzőjét megőrizte: mellőzhető volt a vádirat, emelte a kiszabható büntetési tételeket. A népbíróság ugyanakkor - a súlyosabb büntetés érdekében -sokkal rugalmasabb volt a megtorlás érdekében korábban megalkotott büntetési formáknál. A törvényerejű rendelet lehetővé tett egyfokú ítélkezést a fellebbezés lehetősége nélkül; ha pedig arra volt szükség, rendkívül kiterjedt jogkört biztosított a másodfokon eljáró tanácsnak, például negligált nemzetközileg elfogadott jogi normákat, és akkor is lehetővé tette másodfokon súlyosabb ítélet kiszabását, ha az ügyész nem fellebbezte meg az első fokon hozott ítéletet. Annak érdekében, hogy a rendelet eredményesebben szolgálja az ötvenhatosok felelősségre vonását, számottevően csökkent azon cselekmények köre, amelyek elkövetőit népbíróság elé lehetett állítani. Korlátozta a védőválasztás szabadságát, az enyhítő körülmények alkalmazhatásának körét, és lehetővé tette a tanácsvezető bírónak, hogy belátása szerint befejezettnek tekintse a bizonyítási eljárást, akár a védelem tanúinak meghallgatása előtt. A népbíróságok felállításáról rendelkező törvényerejű rendelet beváltotta Kádárék szándékait: a forradalomban és szabadságharcban részt vettek tömeges felelősségre vonásának alkalmas eszköze lett. Az utolsó népbíróság 1961-ig működött.
|
|
|
|
|
|
|