 |
|
|
|
|
681. Pungor Ernő (1923), Vegyész. 1962– |
|
|
[nyilvános] »453« 1991-1992. 7 ív és melléklet, Garai Gábor. |
|
|
|
|
682. Puskás Attila (1931), Tanár Erdélyben. 1959-ben Kolozsvárott húsz év börtönbüntetésre ítélték. 1964-es szabadulása után tisztviselő, 1989 decemberétől az Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége egyik vezetője. |
|
|
[nyilvános] »503« 1993. 3 ív és melléklet, Gagyi-Balla István. |
|
|
|
|
683. Rabi Béla (1929), Közgazdász. 1949-1953 között a Szovjetunióban tanult. 1954-1957 között a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem tanára. 1957-től a Csepel Vas- és Fémművekben osztályvezető, főosztályvezető. 1968-tól az Országos Tervhivatalban felsőszintű vezető. 1975-től a Kohó- és Gépipari, illetve az Ipari Minisztériumban miniszterhelyettes, államtitkár, majd Bulgáriában kereskedelmi tanácsos. |
|
|
[kutatható] »2142« 1984. 5 ív, Csizmadia Gábor. |
|
|
|
|
684. Rácz Erzsébet Molnár Pálné (1914), Orosztanár. 1956 novemberétől 1957 márciusáig a XV. kerületi szovjet katonai parancsnokságon tolmács. Segített a XV. kerület tanácselnökének, Kopácsi Józsefnek abban, hogy fiát, Kopácsi Sándort megmentsék a halálbüntetéstől. |
|
|
[nyilvános] »614« 1994. 9 ív, Gyenes Pál. |
|
|
|
|
685. Rácz György (1907-1989), Építész. A harmincas években a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa (CIAM), magyar csoportjának tagja. Ipari épületek, tanintézetek tervezésével és műemlékek helyreállításával foglalkozott. |
|
|
[nyilvános] »135« 1988. 9 ív és melléklet, Szabóné Dér Ilona. |
|
|
|
|
686. Rácz József Sándor (1934), 1956-ban egyetemi hallgató, az orvostudományi egyetem forradalmi diákbizottságának vezetője. Fegyveresen harcolt a Corvin közben és a Tűzoltó utcában. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után lakatos, diszpécser. |
|
|
[nyilvános] »405« 1992. 18 ív, Ferenczy Erika. |
|
|
|
|
687. Rácz László (1922), Jogász. 1949-től a Könnyűipari Minisztériumban, 1953-tól az Országos Tervhivatalban középszintű vezető. 1957-1982 között az Országos Anyag- és Árhivatalban közép-, majd felsőszintű vezető. |
|
|
[kutatható] »2135« 1984. 4 ív, Lamberger Galina. |
|
|
|
|
688. Radó György (1918-1998), Orvos, illegális kommunista. A Nagy Imre körüli pártellenzék tagja. 1953-tól a Központi Honvéd Kórház parancsnoka, 1956-ban a kórház forradalmi bizottságának elnöke. Tizenkét év börtönbüntetésre ítélték. |
|
|
[kutatható] »76« 1987. 9 ív és melléklet, Varga László. |
|
|
|
|
689. Rados Jenő (1895-1992), Építész, építészettörténész. 1919-től egyetemi oktató, 1945-1967 között a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető tanára, majd 1986-ig a Városépítési Tervezőiroda osztályvezetője. |
|
|
[nyilvános] »58« 1987. 4 ív, Szabóné Dér Ilona. |
|
|
|
|
690. Rahman M.A. (1922), Indiai diplomata. 1956-1959 között India magyarországi ügyvivője. A Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságával és a KMT-vel való kapcsolata révén aktív részese volt a forradalmi eseményeknek.* |
|
|
[nyilvános] »409« 1992. 2 ív, Boreczky Ágnes. |
|
|
|
|
691. Rajk Júlia (1914-1981), 1949-ben férjével együtt letartóztatták, és öt év börtönbüntetésre ítélték. 1954-es rehabilitása után a Nagy Imre körüli pártellenzék aktív tagja. A Nagy Imre-csoporttal Romániába deportálták. Hazatérése után levéltáros. |
|
|
[nyilvános] »142« 1980. 7 ív és melléklet, Rajk László,
Bokor László. |
|
|
|
|
692. Rajna Tibor (1940), Fodrász. 1956-ban a Tűzoltó utcai felkelőcsoport tagja. A forradalom bukása után elhagyta az országot, majd hazatért. Tizenkét év börtönbüntetésre ítélték. A székesfehérvári POFOSZ vezetője. |
|
|
[nyilvános] »324« 1990. 10 ív, Eörsi László. |
|
|
|
|
693. Rakowski Mieczyslaw Franciszek (1926), Lengyel újságíró. 1957 áprilisában a Magyar Tájékoztatási Hivatal meghívására Budapestre utazott, beszélgetéseket folytatott Kádár Jánossal és a magyar pártvezetés más tagjaival. Magyarországi tapasztalatairól objektív hangvételű újságcikksorozatot írt, amely nem felelt meg a magyar elvárásoknak. * |
|
|
[nyilvános] »573« 1991. 2 ív, Tischler János. |
|
|
|
|
694. Rátai Gábor (1941), Tolmács. 1956-ban a VII. kerületi pártházban működő fegyveres csoport tagja. 1967-1990 között Svédországban élt. |
|
|
[nyilvános] »360« 1991. 4 ív, Eörsi László. |
|
|
|
|
695. Ravasz Győző (1925), Gazdálkodó, könyvelő Erdélyben. 1956-ban szimpatizált a magyar forradalom eszméivel, 1957-ben a marosvásárhelyi katonai törvényszék tizenöt év kényszermunkára ítélte. 1989 óta a helyi RMDSZ alapító tagja, majd a földosztó bizottság elnöke. |
|
|
[nyilvános] »533« 1993. 2 ív, Gagyi-Balla István. |
|
|
|
|
696. Rédey Pál (1923), Evangélikus lelkész, újságíró. 1950-1956 között Dezséri László evangélikus püspök közvetlen munkatársa, hivatalvezetője. Az evangélikus zsinat tagja. |
|
|
[kutatható] »28« 1986. 22 ív, M. Kiss Sándor. |
|
|
|
|
697. Redő Éva Gáspár Sándorné (1907-2000), Üzemmérnök, illegális kommunista. Emigráns Bécsben és a Szovjetunióban, 1946-os hazatérése után Budapesten textilgyári igazgató, a Könnyűipari Minisztérium főosztályvezetője, majd kutató közgazdász. |
|
|
[nyilvános] »8« 1985-1986. 21 ív és melléklet, Bakonyi Éva. |
|
|
|
|
698. Regéczy-Nagy László (1925), katonatiszt, gépkocsivezető. 1948-tól az angol követségen gépkocsivezető, 1949-től az angol követ sofőrje. 1956. november-decemberben összekötő szerepet játszott Bibó István, Göncz Árpád és az angol követség között, jelentős szerepe volt Nagy Imre 1955-56-os írásainak Nyugatra juttatásában. 1957 nyarán letartóztatták, 1958-ban a Bibó István és társai ellen indított perben 15 év szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult. Segédmunkásként, majd fordítóként dolgozott. A TIB alapító tagja, részt vett a Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének szervezésében. 1990 szeptemberétől a köztársasági elnök parlamenti irodájának főosztályvezetője, majd a köztársasági elnök szárnysegédje volt. 1996-ban dandártábornokként ment nyugállományba. 1996-tól a TIB elnöke. |
|
|
[nyilvános] »187« 1988. 7, Körösényi András. |
|
|
|
|
699. Regéczy-Nagy Márta (1957), Gyógypedagógus. Regéczy-Nagy László (lásd ott), leánya.[GY] |
|
|
[nyilvános] »610« 1995. 4 ív, Hoffmann Gertrud. |
|
|
|
|
700. Rehák István - (OHA 970. sz. interjú) (1938), |
|
|
[-] »-« 2005. -, Lénárt András.
|
|
|
|
|