 |
|
|
|
|
1. Actio Catholica (AC), Az Actio Catholica a katolikus világiak egyházért végzett munkáját fogja egybe. Alapelveit XI. Pius pápa fektette le 1922-ben az Ubi arcani Deo... kezdetű enciklikában. Magyarországon 1925-ben szerveződött meg, országos elnöksége 1932. november 12-én állt fel, első országos elnöke Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás lett. A szervezet országos igazgatója, Mihalovics Zsigmond 1943. augusztus 26-án részt vett a győri püspöki palotában a katolikus társadalmi szervezetek küldötteinek titkos tanácskozásán, amelyen megállapították, hogy Németország rövid időn belül elveszíti a háborút. (A megbeszélésen mások mellett részt vett P. Kiss Szaléz ferences szerzetes, Mindszenty József prelátus, valamint Varga Béla.) A szervezet országos elnöksége 1945. augusztus 9-én Új Ember címmel katolikus hetilapot indított. A kezdetben huszonötezer példányban megjelenő lap felelős szerkesztője Pénzes Balduin bencés tanár volt. A vallásszabadság első nyílt megsértése volt, amikor a rendőrség Budapesten betiltotta az AC elnöksége meghirdette hagyományos úrnapi körmenet megtartását. 1948 nyarán a Budapesti Népbíróság távollétében tízévi fegyházbüntetésre ítélte a letartóztatás elől külföldre menekült Mihalovics Zsigmondot. A szervezet kulturális titkárát, Lénárd Ödön piarista szerzetest hatévi fegyházbüntetéssel sújtották. Az AC titkárát, Nagy Miklóst a Mindszenty-perben ítélték háromévi börtönbüntetésre. A szocializmus idején eredeti feladatát nem tudta ellátni, az egyház feletti állami ellenőrzés fedőszerveként működött. 1967-től Teológia címmel negyedévente megjelenő folyóiratot adtak ki négyezer példányban. |
|
|
|
|
|
2. adminisztratív módszerek, A hatósági kényszereszközök eufém megnevezése. Adminisztatív intézkedésről beszéltek, amikor büntetőjogilag jártak el a munkából későkkel vagy a selejtet termelőkkel, vidéken a beadási- és egyéb kötelezettségeket nem vagy nem időre teljesítőkkel stb. |
|
|
|
|
|
3. Akadémia utcai pártközpont, Az Akadémia utca 17-es számú házban működtek a Magyar Dolgozók Pártja központi vezető szervei, lényegében innen irányították az országot. Az 1956-os forradalom alatt kezdetben Nagy Imre miniszterelnök is az Akadémia utcából látta el feladatait, de október 29-én áttette székhelyét a Parlamentbe, így a pártközpont helyett a Parlament lett az ország politikai központja. |
|
|
|
|
|
4. Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH), Az Állami Egyházügyi Hivatal felállításáról az 1951. évi I. törvénycikk határozott, jogelődje a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium volt. Feladata a magyarországi egyházak önállóságának minél teljesebb korlátozása, a katolikus egyház és a szocialista állam között 1950. augusztus 30-án kötött (kényszer)megállapodás betartásának ellenőrzése volt. Hivatalosan a Minisztertanács közvetlen felügyelete alatt állt, de kapcsolatban volt az MKP KB Agitációs és Propaganda Osztályával, illetve a BM Titkosszolgálatának III/III-1. sz. Vallási Osztályával. Elnökét a Minisztertanács előterjesztésére az Elnöki Tanács nevezte ki. Az ÁEH a békepapi mozgalom fő szervezőjeként az egyházi hivatalokba békepapokat ültetett, az egyházmegyei hivatalokhoz megbízottakat (úgynevezett bajszos püspököket) küldött. Az ÁEH döntött minden, az egyházakat és az államot egyaránt érintő ügyben: pénzügyi támogatásról, kinevezésekről, áthelyezésekről, előkészítette az egyházi vonatkozású jogalkotást, felügyelte az egyházi intézményeket, köztük az egyházak által fenntartott iskolákat, tárgyalt a Vatikánnal stb. 1956. november 3-án Mindszenty bíboros utasítására felkelők lefoglalták az ÁEH iratait. 1956. december 31-én az ET 1956/33. számú törvényerejű rendelete megszüntette az ÁEH-t, feladatait a Művelődésügyi Minisztérium Egyházügyi Hivatalára ruházta. A szervezet vezetője továbbra is Horváth János maradt. 1959. június 2-án az ET 1959/25. számú törvényerejű rendelete helyreállította az ÁEH önállóságát az 1956. december 31-ét megelőző jogkörrel. Az ÁEH 1989-ig működött, a rendszerváltás alatt fokozatosan átalakult és visszaszorult. Véglegesen 1990-ben szűnt meg, amikor utolsó utódszervét, a Minisztertanács Egyházpolitikai Titkárságát is felszámolták.
|
|
|
|
|
|
5. Államvédelmi Hatóság (ÁVH), Az Államvédelmi Hatóság 1948 szeptemberében alakult meg (jogelődjei a PRO és az ÁVO voltak). A szervezet székháza kezdetben az Andrássy (később Sztálin) út 60. sz. alatti épület volt, amely korábban a Szálasi-féle nyilaskeresztes párt székháza volt (az úgynevezett "Hűség Háza"), később a Jászai Mari téri Fehér Ház (ma képviselői irodaház). Felső vezetésében a szovjet állambiztonsági szolgálat, az NKVD (KGB) emberei tanácsadókként ellenőrizték és irányították tevékenységét. 1948-tól a párt hadseregének, illetve a "párt öklének" számított. Hatalma csúcsán, 1949 és 1953 között, formailag közvetlenül a Minisztertanács alá rendelt főhatóságként működött, de tényleges, egyszemélyi vezetője Rákosi Mátyás volt. Szervezeti keretébe került a kb. 18 ezer fős Honvéd Határőrség (úgynevezett zöld ávó) és a katonai elhárítás is. Szovjet mintára felállították belső rendfenntartó testületét, a belső karhatalmat. Leghírhedtebb vezetője, Péter Gábor 1945-től 1953. januári letartóztatásáig állt a szervezet élén, és híven végrehajtotta Rákosi Mátyás minden utasítását. Nagy Imre 1953-as első kormánya az ÁVH-t visszahelyezte a BM felügyelete alá, ezzel önállósága (formálisan) megszűnt. Az ÁVH azonban lényegében megtartotta szervezeti különállását, a testületi szellem és a tisztek államvédelmi rendfokozata egyaránt tovább élt. Nagy Imre 1956. október 28-án, teljesítetve a forradalom egyik fő követelését, bejelentette az ÁVH feloszlatását. A következő napokban az államvédelmi egységek feloszlottak, de november 4-én az ávósok a szovjetek oldalán hozzákezdtek a szervezet (egyben a rákosista rendszer) restaurációjához. November 7-én a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány is megerősítette egy belügyminiszteri rendelettel az ÁVH feloszlatását, megtiltotta újjászervezését, ám a megszüntetett szervezet tagjainak többsége a forradalom vérbe fojtása után a karhatalomnál, majd a rendőrség állambiztonsági osztályainál tovább dolgozott 1961-1962-ig. Ezek tagjait a népnyelv sokáig ávósnak nevezte, mivel feladatuk sok szempontból azonos volt az ÁVO-ÁVH-éval.
|
|
|
|
|
|
6. Amerika Hangja (Voice of America), Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának irányítása alatt álló rádióadó. Működését 1942 februárjában kezdte meg német nyelven. 1945 után magyar nyelvű adásában híreket, tudósításokat, hírmagyarázatokat és szórakoztató műsorokat sugárzott. Tárgyilagos hangvételével elsősorban a kommunista uralom alatt álló országokban élők tájékoztatásában játszott szerepet. 1990-ben megnyílt budapesti irodája.
|
|
|
|
|
|
7. Amnesty International, Az Amnesty International a nemzetközileg elismert emberi jogok védelmére 1961-ben Londonban alakult szervezet. Kormányoktól, politikai pártoktól, ideológiáktól és gazdasági érdekeltségektől függetlenül lép fel a politikai, vallási, ideológiai vagy etnikai okokból bebörtönzöttek szabadon bocsátásáért, a halálbüntetések végrehajtása ellen vagy legalább felfüggesztéséért, mindenfajta kínzás és kínvallatás beszüntetéséért. Jelenleg 45 nemzeti szekciója működik (Magyarországon 1989-től), másfél millió tagja, illetve elkötelezett támogatója van 150 országból. A nemzeti szekciók úgynevezett adoptációs csoportokból állnak, amelyek két foglyot, illetve azok családját támogatják a világ bármely részén. A szervezet 1977-ben Nobel-békedíjat kapott. Főtitkára Irene Khan.
|
|
|
|
|
|
8. amnesztia, 1959, Az 1959. április 3-án (az ország felszabadulásának tizennegyedik évfordulójára hivatkozva) kihirdetett részleges közkegyelem (1959. évi 12. tvr.) alapján kiszabadultak az 1957. május 1-je előtt elkövetett cselekményért két évet meg nem haladó időre elítéltek, a négy évnél nem hosszabb időre ítéltek büntetését pedig felével csökkentette a rendelet. A közkegyelem 1610 politikai elítéltet érintett. A részleges közkegyelem (amely más megszorító passzusokat is tartalmazott) nem vonatkozott azokra, akiket a bíróság államrend elleni szervezkedés (BHÖ 1/1.), hűtlenség (BHÖ 35-44.), gyilkosság (BHÖ 349. és 351.) vagy társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó bűncselekmény (BHÖ 232.) vádjával ítélt el. Így a részleges közkegyelemből eleve kizárták az ötvenhatosok azon két nagy csoportját, akiket vagy szervezkedés vezetése vagy hűtlenség vádjával, vagy pedig - a fegyveres harcok résztvevőit - a másik két hivatkozott törvényhely alapján ítéltek el. Ekkor szabadult egyéni kegyelemmel Tildy Zoltán (valamint, még 1959 januárjában Péter Gábor).
|
|
|
|
|
|
9. amnesztia, 1960, Az 1960. április 1-jén (az ország felszabadulásának tizenötödik évfordulójára hivatkozva) kihirdetett részleges közkegyelem (1960. évi 10. tvr.) alapján kiszabadultak az 1957. május 1-je előtt elkövetett államellenes cselekményért hat évet meg nem haladó időre elítéltek. Az amnesztia (amely más kizáró passzusokat is tartalmazott) nem terjedt ki azokra, akiket államellenes vádpontokon kívül gyilkosság, rablás vagy társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett cselekményekben is bűnösnek talált a bíróság (vagyis a fegyveres harcosokra). Kiszabadultak azok az 1953 előtt elítélt háborús bűnösök, akik büntetésükből már legalább tíz évet kitöltöttek. A rendelet megszüntette a közbiztonsági őrizetet. Ugyanekkor egyéni kegyelemmel szabadult Déry Tibor, Donáth Ferenc és Jánosi Ferenc, valamint Farkas Mihály és Farkas Vladimir.
|
|
|
|
|
|
10. amnesztia, 1963, Az 1956-os elítéltek "nagy amnesztiája" (1963. évi 4. tvr.), amely azonban nem vonatkozott minden ötvenhatosra, jóllehet a legtöbb még ekkor is büntetését töltő elítélt kiszabadult. Az 1963. március 22-én (a szocialista társadalom felépítésében elért eredményekre hivatkozó) közkegyelmi rendelet nem vonatkozott a visszaesőnek minősítettekre (vagyis akiket 1951 óta már egy alkalommal letöltendő szabadságvesztésre ítéltek); azokra, akiket súlyos minősítésű köztörvényes vádak alapján ítéltek el (például a gyilkosság, rablás vagy társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűntett címén elítélt szabadságharcosokra); és azokra, akiket 1957. május 1-je után elkövetett hűtlenség bűnében találtak vétkesnek (vagyis akik a perekről tájékoztatták a világ közvéleményét). Kegyelemben részesültek viszont a háborús bűnösök (amennyiben büntetésük kétharmadát már letöltötték), valamint az ötvenes években elkövetett törvénysértésekért felelősségre vontak, "akik hatalmukkal visszaélve a szocialista törvényességet megsértették".
|
|
|
|
|
|
11. ÁVO, Lásd Államvédelmi Hatóság. |
|
|
|
|
|
12. bécsi Magyar Forradalmi Tanács, Főleg volt pesterzsébeti és csepeli forradalmárok által 1956 decemberében alapított kislétszámú szervezet, amely nyugati támogatással, konspirációs eszközökkel, majd fegyverekkel kívánta a forradalom céljaiért folytatni a harcot. Tagjainak többsége egy idő után (tekintettel Ausztria semlegességére) Genovába települt át. A tanács Magyarországra küldött három futárát letartóztatták (közülük kettőt kivégeztek), ezt követően a szervezet gyakorlatilag beszüntette tevékenységét. |
|
|
|
|
|
13. békepapi mozgalom, A békepapi mozgalmat 1950 tavaszán indította el a kommunista párt Magyarországon az egyház egységének megbontására, a kormányzat egyházpolitikájának támogatására. A mozgalom összefogta az állammal kollaboráló egyházi személyeket, mivel az ő segítségükkel akarták a papságot a szovjet típusú államrend szolgálatára kényszeríteni, és rajtuk keresztül a híveket is befolyásolni. A püspöki kar a kiközösítés terhe mellett megtiltotta a kommunistákkal való együttműködést (1949), ennek ellenére 1950. augusztus 1-jére összehívták az első papi békegyűlést, ezzel próbálva meg szembefordítani egymással az alsó- és a felsőpapságot. A gyűlésen 273-an vettek részt, és a végén elfogadott felhívás szerint "a résztvevők sürgették az állam és az egyház közötti megállapodást". A mozgalom 1950. november 1-jétől önálló lapot jelentetett meg Kereszt címen. Az 1970-es évekig sűrűn rendeztek az 1950-eshez hasonló gyűléseket, és az ezeken való részvétel volt a papság megbízhatóságának és "haladó szelleműségének" mutatója. Akik nem voltak hajlandók együttműködni, sorozatos zaklatásra számíthattak.
|
|
|
|
|
|
14. Békevilágtanács, 1950-ben, a Varsóban tartott második békevédelmi világkongresszuson alakult nemzetközi szervezet. Célja a béke-világmozgalom koordinálása, a tömegpusztító fegyverek betiltása, a fegyverkezési verseny megszüntetése, a leszerelés előmozdítása. 141 országban 2500 politikai pártja és nemzeti szervezete, valamint 30 nemzetközi szervezete van. Központja Helsinkiben van.
|
|
|
|
|
|
15. Bethlen-Peyer paktum, A konszolidáció egyik fontos állomása volt Bethlen Istvánnak a Magyar Szociáldemokrata Párttal kötött megállapodása 1921. december 21-én, amelyben a kormány elismerte a pártot, és szavatolta működési feltételeit. Ellentételezésként az MSZDP lemondott a rendszer radikális ellenzékének szerepéről. A szociáldemokraták vállalták, hogy nem kezdeményeznek politikai sztrájkot, lemondanak a közalkalmazottak, vasutasok és postások szervezéséről, megszakítják a kapcsolatot a polgári ellenzéki pártokkal és a politikai emigrációval, tartózkodnak a köztársasági propagandától. Kötelezték magukat, hogy tartózkodnak a Magyarország érdekeit sértő propagandától, sőt nemzetközi kapcsolataikat a Magyarországról kialakult kép javítása érdekében használják fel. Ezzel az MSZDP parlamenti képviselettel rendelkező ellenzéki párt lett a Horthy-korban.
|
|
|
|
|
|
16. BHÖ 1/1. és BHÖ 1/2., A hatályos anyagi büntetőjogi szabályok hivatalos összeállítása szerint "Bűntett miatt büntetendő, aki a Magyar Népköztársaság Alkotmányában meghatározott, népi demokratikus államrend vagy népköztársaság megdöntésére irányuló cselekményt követ el, mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez, vezet vagy azt lényeges anyagi támogatásban részesíti." (BHÖ 1/1.) "Bűntettet követ el az is, aki az (1) bekezdésben meghatározott mozgalomban vagy szervezkedésben tevékeny részt vesz vagy azt előmozdítja." (BHÖ 1/2.) A BHÖ 1/1.-ben meghatározott cselekményért nem népbírósági eljárásban is lehetett halálbüntetést kiszabni (a BHÖ 1/2 legmagasabb büntetési tétele tízévi börtön volt), a népbírósági törvényerejű rendelet értelmében pedig a 2. pontért is kiszabható volt a legsúlyosabb ítélet. A BHÖ 1/1. vádjával bíróság elé állítottak minimális büntetési tétele tízévi börtönbüntetés volt.
|
|
|
|
|
|
17. bírói függetlenség, Az alkotmány 41. §-ának (2) pontja kimondta, hogy a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alávetve. A kommunista diktatúrában természetesen nem érvényesült a bírói függetlenség elve, a bírák politikai ügyekben, így az 1956-os forradalmat követő megtorlás pereiben is a pártvezetés elvárásai, sok esetben direkt utasításai szerint jártak el. A pártnak intézményes beleszólási joga volt, hogy kiket állítsanak bíróság elé, a meghozott ítéletek pártfórumok általi értékelése direkt utasítás volt a bíróság számára, több esetben konkrétan meghatározták, hogy milyen ítéletet kell hoznia a bíróságnak. Természetesen Nagy Imréék ítéletét sem a tanácsvezető, Vida Ferenc döntötte el.
|
|
|
|
|
|
18. bolsevik, Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt forradalmi (kommunista) szárnyának, illetve tagjainak elnevezése (az orosz bolsinsztvo [többség] szóból). A párt II. kongresszusán (1903) Londonban a párt szervezeti szabályzatának kérdésében tartott vita során a forradalmi irányvonal képviselői, a bolsevikok Lenin vezetésével többségi támogatást kaptak a kisebbségben maradt mensevikek ("kisebbség") platformjával szemben. A bolsevik szó 1918 és 1952 között az orosz-szovjet kommunista párt hivatalos nevének része, a bolsevizmus pedig a marxizmus-leninizmus elmélete és a forradalmi munkáspártok (kommunista pártok) által alkalmazott gyakorlata egészen a második világháborúig. |
|
|
|
|
|
19. Borsod Megyei Munkástanács, 1956. október 25-én, miközben a DIMÁVAG küldöttsége és Földvári Rudolf Budapesten Nagy Imrével tárgyalt, Miskolcon az Egyetemvárosban megalakult egész Borsod irányítására a megyei munkástanács, amely azonnal állást foglalt a sztrájk mellett, az üzemeket pedig munkástanácsok alakítására szólította fel. A felhívás nyomán az elkövetkező napokban szerte Borsodban munkástanácsok vették át nemcsak az üzemek, hanem a települések irányítását is. A megyei munkástanács október 26-án a rendőrkapitányság elfoglalása után a megyei tanács épületébe költözött át, ezzel is szimbolizálva a forradalom helyi erőinek hatalomátvételét. Hiába látott hozzá a munkástanács azonnal karhatalom szervezéséhez, nem tudta megakadályozni a második, október 27-i népítéletet, amelynek következtében a megyei munkástanács vezetősége szétesett. Ugyanezen a napon érkezett vissza a fővárosból a DIMÁVAG küldöttsége. Értesülve a városban történtekről, másnap újraválasztották a gyár kultúrtermében a megyei munkástanácsot, amit október 29-én kibővítettek. A megyei tanács apparátusát alárendelték a munkástanácsnak, programjuknak a 21 pontot tekintették. November 5-én a munkástanács eredménytelenül tárgyalt a várost megszálló szovjet csapatok parancsnokságával, így valamennyiüket letartóztatták és Kárpátaljára szállították. A helyi pártvezetést azonban meghátrálásra kényszerítette az általános sztrájk, így november közepétől szabadon engedték a munkástanács letartóztatott vezetőit, sőt bevonták őket a város és a megye irányításába. A december 9-én megtartott aktívaülésen indította meg a helyi MSZMP a végső leszámolást a munkástanáccsal. |
|
|
|
|
|
20. börtönök kategorizálása, Egy 1958 tavaszán született döntés alapján a súlyosnak minősített (ötvenhatos) politikai bűncselekmény vádjával elítélt férfiakat a budapesti, a márianosztrai és a váci börtönben kellett elhelyezni.
|
|
|
|
|
|
|