 |
|
|
|
|
21. Caritas Internationalis, Az első Caritas-szervezet Németországban, Freiburgban alakult 1897-ben, amit hamarosan követett a svájci és az amerikai szervezetek megalakulása. 1924-ben az amszterdami II. Eukarisztikus Világkongresszuson huszonkét ország hatvan delegátusa létrehozta a nemzetközi Caritas-központot Svájcban, ami 1928-ban felvette a Katolikus Caritas nevet. A szervezet a háború után 1947-ben kezdett el ismét dolgozni. Két konferenciát tartottak Luzernben, hogy segítsék az együttműködést, az erőfeszítések koordinálását. A Szentszék a Caritasra bízta hivatalos képviseletét a nemzetközi jóléti intézményeknél, különösen az ENSZ-nél. 1950-ben VI. Pál pápa jóváhagyásával elhatározták egy nemzetközi Caritas-szervezet felállítását. 1951 decemberében tartották a Caritas Internationalis első általános gyűlését. Az alapító tagok tizenhárom ország katolikus szervezeteitől érkeztek. A szövetség 1957-ben vette fel a Caritas Internationalis nevet, hogy jelezze a Caritas-tagok növekvő jelenlétét valamennyi kontinensen. Napjainkban a szövetség egyike a világ legnagyobb humanitárius hálózatának, 198 országban és tartományban 154 szervezete működik.
|
|
|
|
|
|
22. Corvin közi csoport , A Corvin moziban és a körülötte lévő épületekben civil fegyveresek már 1956. október 23-24-e éjszakáján felvették a harcot a szovjet páncélosokkal. Kihasználva a körzet kitűnő stratégiai adottságát, az itteni felkelők hamarosan a legnagyobb és legjelentősebb fegyveres felkelő csoporttá alakultak, és hősiességük döntő szerepet játszott az október 28-ai fordulat kivívásában. Főparancsnokuk Iván Kovács László, majd Pongrátz Gergely volt. A fegyverszünet idején a Corvin közi felkelők képviselői többször tárgyaltak az ország politikai és katonai vezetőivel, befolyásuk a környező fegyveres csoportokra erősödött. November 4-én este a szovjet túlerő nyomására elhagyták bázisukat, de a felkelők egy része még több napig folytatta a harcot a város különböző részein. |
|
|
|
|
|
23. Csepel, az utolsó megmozdulás, 1957. január 11-én a Csepel Vas- és Fémművek dolgozói központi munkástanácsuk megszűnése, a régi igazgatók visszaállítása és a kormánybiztos kinevezése ellen tiltakozva sztrájkba léptek, betörtek a központi irodákba, ellenálltak a kivezényelt karhatalomnak is. Egy munkást halálos lövés ért. Preszmayer Ágoston a forradalom folytatására szólította fel a munkásokat, követelve a Nagy Imre-kormány visszaállítását. A karhatalom végül csak szovjet katonai segítséggel tudta letörni a megmozdulást. Ekkor tartóztatták le Nagy Eleket, a csepeli központi munkástanács elnökét.
|
|
|
|
|
|
24. cserkészet, A cserkészet a 20. század egyik legkiterjedtebb ifjúsági mozgalma, amelyet Robert Baden-Powell angol katonatiszt és katonapedagógus alapított. A mozgalom célja egy új, gyakorlatias, fegyelmezett, tevékeny fiútípus kialakítása. Sikeresen ötvözi azokat az elemeket, amelyek a serdülőkorú fiúkat érdeklik: az indián-, a katonai és detektívromantikát, a barkácsolást, a szabadban való mozgást, a sportot stb. Szervezeti kereteit (őrs, raj, csapat) és egyenruháját a hadsereg ihlette. A cserkész egységek élén felnőtt vezetők állnak, ugyanakkor a csoportok nagy önállóságot kapnak. Sokféle tevékenységre ösztönöz: önművelésre, olvasásra, ügyességi próbákra, játékra, sportra stb. A cserkészpróbák teljesítése igénybe veszi a fiatalok állóképességét, szervezőképességét, ötletességét és hatással van jellemfejlődésükre. 1910-től lányok is lehetnek cserkészek. A világméretűvé vált mozgalom székhelye 1920-tól Genf. Négyévenként tartanak nemzetközi táborozással összekapcsolt kongresszust (jamboree). A cserkészet Magyarországon is gyorsan népszerűvé vált, 1911-ben alakult meg a Magyar Cserkészszövetség. A magyarországi cserkészet erősebb humanista és keresztény valláserkölcsi tartalommal telítődött, mint a nyugati változat. 1946. július 4-én feloszlatták, csak 1988-ban szerveződhetett újjá.
|
|
|
|
|
|
25. Debrecen elleni szovjet támadás, 1956. november 4., Noha Debrecenben nem került sor fegyveres ellenállásra, a Pavilon laktanyánál a szovjetek lelőtték az őrszolgálatot teljesítő Solymosi Imre őrvezetőt, és két oldalról nyitottak tankágyúkból és gépfegyverekből tüzet a Kossuth laktanyára. Annak ellenére, hogy a magyar katonák nem is védekeztek, mintegy fél órán keresztül lőtték a kaszárnyát. A támadásnak három halálos és több sebesült áldozata lett. A katonai objektumokon kívül lőtték a főpostát, a városházát, a MÁV Igazgatóság és az Állami Áruház épületét.
|
|
|
|
|
|
26. debreceni sortűz, 1956. október 23., 1956. október 23-án a kora esti órákban Debrecen belvárosában a megyei rendőr-főkapitányság Kossuth Lajos utcai épületénél a belső karhatalom (államvédelem) egységei tüzet nyitottak a tüntetőkre. A sortűznek három halálos és számos sebesült áldozata volt. Az 1956-os forradalom idején Debrecenben használtak először fegyvert a tüntetőkkel szemben.
|
|
|
|
|
|
27. Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány (DSZFB), 1956. október 25-éről 26-ára virradó éjszaka a helyi párt- és tanácsi vezetők megállapodtak a forradalmi szervezetek, a diákok, a munkások és a katonák küldötteivel. Az eseményeket szocialista forradalomnak nevezték, és ekkor határoztak az új helyi hatalmi szerv, a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány megalakításáról. Ez 26 pontban foglalta össze követeléseit, melyeket a helyi Néplap október 27-i számában jelentettek meg. Elnöke Csorba László alezredes, helyőrségparancsnok volt. A bizottmány október 27-én vette át ténylegesen a hatalmat: a tanácsi hivatalok és osztályok ugyan megmaradtak, de az irányítás az itt is megválasztott forradalmi testületek, legfelső szinten pedig a DSZFB kezében volt. A többpártrendszer visszaállítása után a bizottmány nevéből elmaradt a szocialista jelző. A DSZFB november 4-én, a szovjet agressziót követően szüntette be tevékenységét. |
|
|
|
|
|
28. debreceni tüntetés, 1956. október 23., 1956. október 23-án az egyetemisták vezetésével tartottak tüntetést Debrecenben, amelyhez a városból sokan csatlakoztak. A pártszékház előtt a tüntetők létszáma már elérte a három-négyezer főt. A pártvezetők fogadták a diákok küldöttségét, és lényegében elfogadták követeléseiket - a szovjet csapatok kivonására vonatkozó pont kivételével.
|
|
|
|
|
|
29. decemberi párthatározat, Az MSZMP IKB 1956. december 5-én hozott határozata négy fő okkal magyarázta a forradalom (a szövegben "ellenforradalom") kitörését és átmeneti győzelmét: 1. a Rákosi-Gerő-klikk súlyos hibái és bűnei; 2. a Nagy Imre-Losonczy-féle pártellenzéki csoport tevékenysége; 3. a Horthy-fasiszta és a magyar kapitalista-földesúri ellenforradalom; 4. a nemzetközi imperializmus. A párthatározat a Kádár-rendszer egyik legfőbb dogmája volt 1989-ig.
|
|
|
|
|
|
30. deportálás Kárpátaljára, Mivel a szovjetek (okkal) nem bíztak a magyar fegyveres testületekben, rögtön a november 4-i agressziót követően kárpátaljai börtönökbe szállították a forradalom - általuk őrizetbe vett - vezetőit, illetve akiket fegyveres cselekmények elkövetésével vádoltak (így a Debreceni Forradalmi Bizottmány, a Borsod Megyei Munkástanács vezetőit, a Szombathelyen őrizetbe vett Széna téri fegyveres csoport, a bányászbrigád tagjait, veszprémi egyetemistákat stb.). Egy szovjet belügyi jelentés szerint 1956. november 15-ig 846 főt szállítottak a munkácsi, ungvári, sztriji börtönökbe. A börtönökben szovjet állambiztonsági tisztek hallgatták ki a foglyokat, de a szovjetek Magyarországon is folytattak kihallgatásokat, sőt már november 4-én hozzákezdtek a forradalom idején szétesett hálózatuk újjászervezéséhez. A Kádár-kormány tagadta, hogy magyar foglyokat a Szovjetunióba hurcoltak volna. A foglyok Szovjetunióba szállítása, különösen az 1944-1945-ös emlékekre tekintettel, rendkívüli riadalmat keltett Magyarországon. Az elhurcoltak december végéig hazatérhettek Magyarországra.
|
|
|
|
|
|
31. desztalinizáció, Sztálin 1953 márciusában bekövetkezett halála után indult folyamat, amelynek lényege, hogy a kommunista rendszer alapjait nem érintve felszámolják, illetve megszüntetik a rendszer azon kirívó és durva törvénytelenségeit - koncepciós perek, kényszermunkatáborok, a vezér személyi kultusza stb. -, amelyek Sztálin nevéhez fűződtek. A desztalinizáció érdekessége, hogy több kelet-európai kommunista országban - de a Szovjetunióban is - leginkább azok kívánták vezetni ezt a folyamatot, akik maguk is súlyosan felelősek voltak a sztálini időszak törvénysértéseiért. Az a felismerés motiválta őket, hogy finomítani kell az eszközökön, mert ha ezt nem teszik meg, akkor társadalmi robbanásra lehet számítani. Volt, aki a saját hatalmát kívánta ezzel stabilizálni, vagy politikai létét biztosítani. A desztalinizáció következetes véghezvitele egyik kelet-európai kommunista országban és a Szovjetunióban sem történt meg, elakadt harmad- vagy félúton. (Volt, ahol meg sem kezdődött, például Albániában.) |
|
|
|
|
|
32. DISZ, Lásd Dolgozó Ifjúság Szövetsége. |
|
|
|
|
|
33. doktrinér, Általában valamely politikai elmélet híve, aki a realitásokkal kevéssé számolva a valós helyzettől elvont, elméleti szabályokhoz mereven ragaszkodik. |
|
|
|
|
|
34. Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ), Az MDP vezetése alatt álló országos és egységes ifjúsági szervezet az MDP KV 1950. májusi határozata alapján 1950 júniusában alakult az addig a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége által összefogott ifjúsági rétegszervezetek egybeolvasztásával. Soraiban a 14-25 év közötti fiatalokat tömörítette. Az egységes ifjúsági tömegszervezet létrehozásával a kommunista párt célja az volt, hogy teljes ellenőrzése alá vonja az addig különböző szervezetekre tagolódott ifjúsági mozgalmat, valamint hogy a fiatalokat az úgynevezett népi demokratikus rendszer híveivé nevelje, és végrehajtassa a pártnak az ifjúságra vonatkozó határozatait. Emellett a DISZ biztosította az MDP személyi állományának utánpótlását is. A DISZ felépítése teljes egészében megegyezett az MDP felépítésével, ugyanolyan hierarchizált és centralizált szervezet volt. A DISZ központi napilapja a Szabad Ifjúság volt, ezen kívül hetilapot is adott ki. Taglétszáma 1952-ben 660 ezer, 1955-ben 702 ezer fő volt. 1956 őszén a DISZ a kommunista intézmények közül elsőként omlott össze. 1957. március 21-én Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) néven alakult meg a párt vezetése alatt az új kommunista, ifjúsági tömegszervezet.
|
|
|
|
|
|
35. Don-kanyar, 1943. január 12-én az urivi hídfőből indított szovjet ellentámadás átvágta a hosszú és gyengén felszerelt magyar védelmi vonalat. A német hadvezetés nem engedélyezte időben a visszavonulást, így a 2. magyar hadsereg részekre szakadt. A kétszázezres hadseregből százezren jutottak haza március elején. Mintegy harmincezren megsebesültek, ugyanennyien fogságba estek (közülük többen életüket vesztették a hadifogolytáborokban), és közel negyvenezerre tehető a halottak száma.
|
|
|
|
|
|
36. Duna Kör, A Duna Kör 1984-ben alakult független, környezetvédő társadalmi egyesületként. Alapvető célja a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer megépítésének megakadályozása volt. Igyekezett a társadalommal megismertetni a vízlépcső megépítésének és működésének káros ökológiai, gazdasági és politikai következményeit, ennek érdekében három éven keresztül szamizdat tájékoztatót adott ki. A kör 1985-ben egyik alapítójával, Vargha Jánossal együtt alternatív Nobel-díjat kapott, ebből hozták létre a Duna Alapítványt. Miután 1988. augusztus 11-én Visegrádnál ideiglenes mederbe terelték a Dunát, számos tiltakozó tüntetést szerveztek. 1988. október 3-án tüntetéssel tiltakoztak az építkezés folytatása ellen, ám négy nappal később a magyar parlament megszavazta a munka folytatását. A Duna Kör akcióinak jelentős része volt a Kádár-rendszer erodálásában.
|
|
|
|
|
|
37. Dunántúli Nemzeti Tanács (DNT), 1956. október 30-án került sor Győrött a dunántúli forradalmi szervezetek küldötteinek értekezletére, amelyen képviseltette magát Borsod és Bács-Kiskun megye, valamint Csepel is. Az értekezleten a küldöttek beszámoltak a helyi eseményekről, előadták terveiket, javaslataikat. Ezek alapján alakítottak ki egységes álláspontot a kormánnyal, illetve annak intézkedéseivel kapcsolatban. Tizennégy pontos határozatot fogadtak el, amelyben feltételesen elismerték a kormányt. Október 31-én a DNT Szigethy Attila vezette küldöttsége Nagy Imrével és Tildy Zoltánnal tárgyalt, ennek során sikerült tisztázni a vitás kérdéseket. Másnap a DNT megválasztotta vezetőségét; tagjai: Szigethy Attila, Horváth Endre (Tatabánya), Kemendy Béla ezredes (Székesfehérvár). A DNT november 4-én, a szovjet agressziót követően szüntette be tevékenységét. |
|
|
|
|
|
38. duplanullás ügyek, Az ötvenes években a titkos ügykezelés alá tartozó, fontos politikai büntetőügyek lajstromszáma az ügyészségeken és a bíróságokon két nullával kezdődött. A duplanullás jelölést 1957-ben szüntették meg, ekkortól egy lajstromkönyvben vezették a politikai és a köztörvényes ügyeket.
|
|
|
|
|
|
39. Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa (ENSZ BT), Az Egyesült Nemzetek Szervezetének talán legfőbb vezető szerve, amelynek elsőrendű feladata a nemzetközi béke és biztonság megőrzése. Fegyveres konfliktusokban a BT felhívást tehet tűzszünetre vagy a csapatok visszavonására, a szemben álló felek egyetértésével megfigyelőket, békefenntartó erőket vezényelhet ki, végső esetben gazdasági, katonai kényszerintézkedéseket foganatosíthat. Határozatai kötelező erejűek, ülését a soros elnök bármikor összehívhatja, ha a nemzetközi béke vagy biztonság veszélybe kerül. A BT-nek tizenöt tagja van (1963-ig 11), amelyből az öt nagyhatalom - Szovjetunió (1991-től Oroszország), Franciaország, Kína, Nagy-Britannia, USA - állandó tag, tíz nem állandó tagját pedig - évente ötöt - a méltányos földrajzi megosztás elve alapján az ENSZ Közgyűlése két évre választja. Érdemi kérdésekben kilenc támogató szavazattal hozhat határozatot, feltéve, hogy egyik állandó tag sem szavaz ellene. Az állandó tagok - a nagyhatalmak - ugyanis vétójoggal rendelkeznek. A kommunista rendszerek 1990-es fennállásáig a Szovjetunió és az USA gyakran alkalmazta a vétójogot a másik fél által szorgalmazott határozatok meghiúsítására. |
|
|
|
|
|
40. Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), Kormányközi világszervezet, székhelye New York. Az ENSZ-t ötven ország hívta életre 1945 júniusában. Ez volt az úgynevezett San Franciscó-i Charta, vagy más néven az ENSZ Alapokmánya. Az ENSZ fő célkitűzései: a nemzetközi béke és biztonság fenntartása; a nemzetek közötti, népeket megillető egyenjogúság és önrendelkezési jog tiszteletben tartásán alapuló baráti kapcsolatok fejlesztése; a gazdasági, szociális, kulturális és emberbaráti együttműködés; az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok megerősítése és tiszteletben tartása. Az ENSZ-nek jelenleg több, mint 180 tagállama van. Emellett az ENSZ számos, a világ országait globálisan érintő, speciális feladatokra szakosodott intézménnyel is rendelkezik. |
|
|
|
|
|
|