 |
|
|
|
|
81. jugoszláv konfliktus, A hidegháború kibontakozásával egyre feszültebbé vált a szovjet-jugoszláv viszony, mivel a többé-kevésbé független kommunista politikát folytató Jugoszlávia egyre nyilvánvalóbban kilógott a szocialista tábor mind szorosabbra zárt rendjéből. Mivel Tito nem volt hajlandó engedni a szovjet nyomásnak, Zsdanov már 1948. június 21-én imperialista kémnek nevezte a kommunista pártok bukaresti konferenciáján, majd hat nap múlva a Kominform (szovjet kezdeményezésre) elítélte a Jugoszláv Kommunista Párt politikáját, és a pártot kizárták a szervezetből. A Szovjetunió és tábora egyre súlyosabb vádakkal illette Titót, akinek megbélyegzésében fontos szerepet játszott a Rajk-per. Hosszú évekre (1955-ig) megromlott a viszony Jugoszlávia és a szovjet blokk országai között, és a blokk országaiban élő délszláv lakosokat számos jogsérelem, üldöztetés érte.
|
|
|
|
|
|
82. Kádár-kormány (Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány), 1956. november 2-án Moszkvában az SZKP KB Elnöksége Magyarországon felállítandó ellenkormány megalakításáról döntött. November 3-án összeállították névsorát és programját, a "Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány" élére Kádár Jánost nevezték ki. November 4-én közvetített rádióbeszédében kívánta Kádár legitimálni a szovjet csapatok újbóli segítségül hívását. November 7-én szovjet katonai fedezet alatt vitték az ellenkormány tagjait Szolnokról Budapestre, ahol - alkotmányellenesen - Dobi István, az Elnöki Tanács nevében, feleskette őket, egyben leváltotta a Nagy Imre-kormányt. A kormány névsora: Kádár János a minisztertanács elnöke, Münnich Ferenc elnökhelyettes, a fegyveres erők minisztere, Marosán György államminiszter, Dögei Imre földművelésügy, Apró Antal iparügy, Rónai Sándor kereskedelem, Horváth Imre külügy, Kossa István pénzügy, Csanádi György a közlekedés- és postaügy kormánybiztosa, Nyers Rezső közellátási kormánybiztos. A Minisztertanács megnevezésére az 1970-es évek elejéig ezt az elnevezést használták. |
|
|
|
|
|
83. káder, Általában a kommunista párt által kiemelt fiatal (szak)munkások vagy paraszti származású fiatalok, akik nem a tanult hivatásukat gyakorolják, hanem politikai meggyőződésüknél fogva a kommunista párt bürokráciájában, a pártapparátusban dolgoznak oly módon, hogy létük és megélhetésük is a párttól függ. Emiatt a káderek nem hívei a reformoknak, és rendszerint a mindenkori pártvezetőhöz ragaszkodnak. A káderek a párt számára univerzális személyek, akik bármilyen vezetői poszt vagy posztok betöltésére alkalmasak, amelyekre a párt jelöli őket. Gyakran előfordult, hogy ugyanaz a káder négy-hat különböző fontos munkakört töltött be az államigazgatásban, a kormányszerveknél, a termelésben vagy a pártapparátusban. A káderek a kommunista párt egyik legszélesebb és legjelentősebb bázisát jelentik. |
|
|
|
|
|
84. Katonai Bizottság, Az MDP KV 1956. október 23-24-i ülésén létrehozott szervezet. Legfőbb célja az volt, hogy kapcsolatot teremtsen és tartson a pártvezetés, valamint a magyar és szovjet katonai parancsnokságok között. Feladatának tekintette a munkásság felfegyverzését, ezt többször szorgalmazta is, erre azonban nem került sor. A Katonai Bizottság összetétele: vezetője Kovács István, tagok: Mező Imre, Földes László, Fehér Lajos, valamint hivatalánál fogva Bata István és Piros László. Október 25-én a fegyveres harc elhúzódása miatt a KV megerősítette, kibővítette a Katonai Bizottságot. A PB-ből kimaradt Kovács István helyett Apró Antalt nevezték ki vezetőjének, de Kovács is a tagja maradt. Új tagok: Münnich Ferenc és Nógrádi Sándor. A Katonai Bizottság kiemelt politikai szerepet játszott október 26-án, amikor e testület fellépése akadályozta meg a Donáth Ferenc javaslatai alapján elfogadott, fordulatot jelentő program határozattá emelését. |
|
|
|
|
|
85. Katonai Műszaki Kisegítő Alakulatok, Az 1956 tavaszán létrehozott Katonai Műszaki Kisegítő Alakulatok feladata volt, hogy "a népgazdaság egyes területein mutatkozó ideiglenes hiányt szervezett katonai erővel" pótolja. Az alakulat megszervezésével Maléter Pál ezredest bízták meg, augusztusban ő lett a tizenöt bányamunkás és tíz építőzászlóalj parancsnoka. Azok töltötték sorkatonai szolgálatukat a Katonai Műszaki Kisegítő Alakulatoknál, akiket politikai vagy más okból nem tartottak méltónak a fegyveres katonai szolgálatra. Kisebb számban kerültek ide olyan rossz szociális körülmények között élő fiatalok, akiknek így tették lehetővé, hogy katonai szolgálatuk alatt anyagilag jobban tudják támogatni a családjukat.
|
|
|
|
|
|
86. katonák az október 23-i tüntetésen, Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a betiltással nem lehet megakadályozni a tüntetést, Bata István vezérezredes, honvédelmi miniszter engedélyezte a katonák részvételét, de nem alakzatban, és természetesen fegyver nélkül.
|
|
|
|
|
|
87. Kelet- és Nyugat-Németország (NDK-NSZK), A második világháborút követően a szövetségesek által megszállt Németországot négy megszállási övezetre osztották fel. 1947-ben kezdetét vette a hidegháború, mély szakadék keletkezett a Szovjetunió és nyugati szövetségesei között. A korszak egyik fontos eseménye volt, amikor 1949-ben a nyugati hatalmak saját megszállási övezeteiket egyesítették, és létrehozták a demokratikus Német Szövetségi Köztársaságot. Válaszul a Szovjetunió még ugyanabban az évben saját megszállási övezetében megalakította a kommunista Német Demokratikus Köztársaságot. Berlin, a korábbi német főváros továbbra is négyhatalmi megszállás alatt maradt, keleti - szovjet - fele lett az NDK fővárosa (az NSZK-é Bonn). 1961-ben az NDK kommunista vezetése felhúzta a Kelet-Berlint Nyugat-Berlintől elválasztó falat, amely a megosztott Európa szimbóluma maradt 1989-ig. |
|
|
|
|
|
88. keményvonalas, A Magyar Dolgozók Pártja azon vezetőségi tagjai számítottak keményvonalasoknak, akik egyrészt semmilyen hajlandóságot nem mutattak a legkisebb politikai változtatásokra vagy engedményekre sem, másrészt akik akár fegyveres erőszak bevetésével is mindenáron védelmezni óhajtották a magyarországi sztálini-rákosista rendszert. Legfőbb képviselőik: Gerő Ernő, Hegedüs András miniszterelnök, Kovács István, az MDP budapesti pártbizottságának első titkára stb. |
|
|
|
|
|
89. KGB, A Komityet Goszudarsztvennoj Bezoposztnoszty a szovjet államvédelmi bizottság, amely titkosszolgálati és állambiztonsági feladatokat látott el bel- és külföldön. Fő célja volt a Szovjetunió, a szovjet típusú államforma fenntartása és védelme a belső és külső ellenséggel, ellenségnek tartottakkal szemben, valamint az úgynevezett imperialista tábor gyengítése. Első elnöke Ivan Szerov tábornok volt.
|
|
|
|
|
|
90. KGST, Lásd Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa.
|
|
|
|
|
|
91. Khomeini temetése, Khomeini ajatollah egy évtizedig irányította Iránt. 1989. június 2-án halt meg. Temetésén közel hatmillióan vettek részt Teheránban és a várostól nem messze lévő temetőben. A temetési menetet fanatikus gyászolók feltartóztatták, letépték a halotti leplet, és kiborították a koporsóból a holttestet. Többen életüket vesztették a tolongásban.
|
|
|
|
|
|
92. kiegészítő parancsnokság, Katonai közigazgatási szerv. Rendszerint a polgári közigazgatási egységeknek megfelelő területi beosztásban működik. Nyilvántartja a hadköteleseket, és intézi a fegyveres erők személyi állományanak feltöltését. |
|
|
|
|
|
93. Kilián laktanya, A Kilián laktanya az Üllői út-Nagykörút kereszteződésénél, a Corvin közzel szemközt álló épület, ahol az ötvenhatos forradalom idején a legsúlyosabb harcok folytak. Többségében "építő" katonák (a Maléter Pál ezredes parancsnoksága alatt álló Katonai Műszaki Kisegítő Alakulatok katonái) tartózkodtak itt. A felkelők október 23-án behatoltak az épületbe, hogy fegyvert szerezzenek, de csak egy pár puskát kaptak. Az alakulat maga a forradalom első napjaiban szemben állt a felkelőkkel, de a katonák közül többen együtt harcoltak velük a szovjetek ellen, és az épülettömbben lévő munkásszállás a fegyveres felkelők egyik bázishelye lett. Maléter Pál október 25-én vette át a laktanya parancsnokságát. Fő célkitűzése az objektum védelme volt bármilyen támadással szemben. A fegyveresek győzelmét a közvélemény jelentős része a Kilián laktanya katonáinak tulajdonította, így az a forradalom egyik központjává, szimbólumává vált, parancsnoka pedig a forradalom honvédelmi minisztere lett. November 4-én este súlyos harcokat követően a védők beszüntették az ellenállást, de a szovjetek csak napokkal később szállták meg a laktanyát.
|
|
|
|
|
|
94. Kis Újság, Politikai napilap, 1945-től a Független Kisgazdapárt központi lapja. A kisgazdapárt 1948-49-es felszámolása után a Kis Újságot is megszüntették (1952-ben). Az 1956-os forradalom idején az újság ismét a kisgazdák hivatalos lapjaként jelent meg, november 4-e után azonban a Kádár-kormány a Kis Újságot újólag megszüntette. |
|
|
|
|
|
95. KISZ, Lásd Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség.
|
|
|
|
|
|
96. kivégzés anyakönyvezése, Egy 1954-ben kelt utasítás szerint a kivégzésekről a halálbüntetés végrehajtásának helye szerint illetékes anyakönyvvezetőt kellett értesíteni, de az anyakönyvbe nem volt szabad bekerülnie annak, hogy a halál oka kivégzés volt. Az ítélet végrehajtásáról sok esetben nem, vagy csak sokkal később értesítették az illető családját, hozzátartozóit.
|
|
|
|
|
|
97. kollektivizálás, Eredeti értelmében a közösségi tulajdonba vételre vonatkozik, azonban Magyarországon a mezőgazdaság szocialista átszervezését, a paraszti magángazdaságok erőszakos felszámolását és területükből mezőgazdasági nagyüzemek (termelőszövetkezet) kialakítását jelenti. A kollektivizálás 1948 után indult meg az egész országra kiterjedően. Adminisztratív, kényszerítő eszközökkel (adminisztratív módszerek) "vették rá" a parasztokat arra, hogy adják be a földjüket a szövetkezetbe. A kollektivizálás 1948-1961 között a két nagyobb szakaszban zajlott le, melynek során az ország területének 93%-a vált állami vagy szövetkezeti tulajdonúvá. Jogilag a föld korábbi tulajdonosáé maradt 1967-ig, amikor az 1967: IV. tc. értelmében szövetkezeti tulajdonba került. A kollektivizálás és az irreálisan magas közterhek nyomása alatt a parasztság tömegesen menekült el a mezőgazdaságból: kb. 300 ezren hagyták el hagyományos életkereteiket, és máshol kerestek megélhetést. Emiatt csak 1953-ban kb. 1 millió hold termőföld maradt parlagon. |
|
|
|
|
|
98. Konkordátum, 1950. augusztus 30-án megállapodás jött létre a Magyar Népköztársaság és a magyar katolikus püspöki kar között, amelyet Darvas József vallás- és közoktatásügyi miniszter, valamint Grősz József kalocsai érsek írtak alá. Az egyezmény értelmében az egyház négy hittudományi főiskolát és nyolc középiskolát tarthatott meg, és a bencés, a piarista, a ferences, illetve egy női rend működését engedélyezték. A megegyezés soha nem jelent meg a Magyar Közlönyben.
|
|
|
|
|
|
99. konszolidáció, Az 1956-os forradalom idején konszolidációnak nevezték azt az állapotot, amikor a fegyveres harcok megszűntek, az élet visszatért a normális kerékvágásba, és megteremtődtek a felkelők, vagyis a magyar nemzet által megfogalmazott követelések politikai megvalósításának feltételei - ez nagyjából az október 28-tól november 4-e hajnaláig terjedő időszak. 1956. november 4-e után a Kádár-kormány a forradalomban részt vettek elleni terror és kegyetlen megtorlás időszakát nevezte konszolidációnak (ez körülbelül 1963-ig tartott), amikor is rendkívül ingatag alapokon álló hatalmát - elsősorban szovjet katonai segítséggel - sikerült megszilárdítania. |
|
|
|
|
|
100. Korea, Az országot a második világháború idején a japán megszállás alól a két nagyhatalom, az USA és a Szovjetunió szabadította fel. A Koreai-félsziget fekvésénél fogva mindkét nagyhatalom számára kiemelt jelentőséggel bírt, így 1945-ben Koreát két - szovjet és amerikai - megszállási övezetre osztották fel. Mind a két zónában megalakult az adott nagyhatalom szájízének megfelelő politikai berendezkedés: Dél-Koreában a demokratikus, míg Észak-Koreában a szovjet típusú kommunista. 1950-ben Észak-Korea - szovjet támogatással - megtámadta Dél-Koreát, azzal a céllal, hogy a félsziget másik részén is meghonosítsa a kommunista rendszert. Dél-Korea amerikai segítséggel eredményesen verte vissza a támadást, ami három évig tartó kíméletlen és véres háborúvá változott. Sztálin halála után, 1953 nyarán a felek megegyeztek a létrejött állapot - status quo - fenntartásában, és fegyverszünetet írtak alá. A harmadik világháború kitörésének reális esélyét magában hordozó koreai háború a fegyverszünettel úgy ért véget, hogy a meghúzott demarkációs vonal pontosan egybeesett azzal a határral, amely mentén az USA és a Szovjetunió 1945-ben a Koreai-félszigetet kettéosztotta. Ez a kettéosztottság a mai napig is tart. |
|
|
|
|
|
|