 |
|
|
|
|
381. Kató Alfréd (1913), Tisztviselő. 1939-től a Honvédelmi Minisztérium kémelhárító osztályának munkatársa. 1947-ben a szovjet katonai bíróság először halálra, majd tíz év vorkutai kényszermunkára ítélte. 1955-ös hazatérése után segédmunkás. |
|
|
[nyilvános] »335« 1991. 4 ív, Lugossy István. |
|
|
|
|
382. Katona Emil (1929), Biokémikus. 1952 végén szervezkedés és kémkedés vádjával tíz év börtönbüntetésre ítélték. 1956. október 27-én szabadult a váci börtönből. Szabadulása után a POFOSZ és a nemzetőrség tagja, részt vett a fegyveres ellenállásban. Decemberben elhagyta az országot. A Zürichi Egyetem Sugárzásélettani Intézetében, majd Kanadában dolgozott. |
|
|
[kutatható] »594« 1994. 5 ív és melléklet, Szakolczai Attila. |
|
|
|
|
383. Katona Pál (1911-1992), Újságíró. 1934-1938 között az Athenaeum és az Est munkatársa. 1939-ben emigrált, az USA hadseregének katonájaként részt vett a távol-keleti harcokban. 1947 után a BBC magyar osztályának munkatársa. |
|
|
[kutatható] »140« 1988. 10 ív, Kozák Gyula. |
|
|
|
|
384. Kaunitz Béla (1906), Építőmunkás, illegális kommunista. Rákosi Mátyás börtöntársa a szegedi Csillagbörtönben. Miskolcon a kommunista párt egyik alapítója. 1949-től építőipari tröszt-, illetve iparigazgatósági vezető. 1955-1957 között az Építésügyi Minisztérium osztályvezetője, ezt követően az MSZMP KB-ban az építésügyek vezetője. |
|
|
[zárt] »123« 1988. 10 ív, Hegymegi Pál. |
|
|
|
|
385. Kazareczki Kálmán (1932-1994), Agrárközgazdász. 1954-től az Országos Tervhivatalban előadó, osztályvezető-helyettes. 1964-től a Földművelésügyi Minisztériumban a Beruházási Igazgatóság vezetője, 1967-1975 között mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes. 1976-tól az Agrober Vállalat, 1984-től a Vízépítő Tröszt vezérigazgatója. |
|
|
[kutatható] »V.145« 1984. 6 ív, Czakó Ágnes. |
|
|
|
|
386. Kazi Gyula (1929), Karosszérialakatos. A családot sváb származása miatt 1946-ban Békásmegyerről Nyugat-Németországba, Billigheimbe telepítették. Kazi Gyula segédmunkásként a helyi téglagyárban, majd 1960-tól karosszérialakatosként az NSU Motorkerékpárgyárban, később az Audi Autógyárban dolgozott, 1964-től csoportvezető volt. A magyar állampolgárságot 2000-ben kapta vissza, az év nagy részét Magyarországon tölti. |
|
|
[nyilvános] »740« 2001. 5 ív, Kőrösi Zsuzsanna. |
|
|
|
|
387. Kázsmér János (1933), Gépészmérnök. 1971-1990 között a székesfehérvári Videoton gyár vezető munkatársa, 1986-tól vezérigazgatója. |
|
|
[nyilvános] »242« 1990. 14 ív, Kőhegyi Kálmán. |
|
|
|
|
388. Kecskeméthy Géza (1931), Gépészmérnök, feltaláló. 1956-ban részt vett az egyetemi mozgalmakban. A Műanyagipari Kutatóintézet munkatársa. |
|
|
[nyilvános] »287« 1991. 4 ív, Garai Gábor. |
|
|
|
|
389. Kelemen Csongor (1940), 1957-től teológushallgató Kolozsváron. 1959-ben feljelentési kötelezettség elmulasztásának vádjával tizenöt év kényszermunkára ítélték. 1964-es szabadulása után elektrotechnikus. |
|
|
[kutatható] »616« 1995. 5 ív, Gagyi-Balla István. |
|
|
|
|
390. Kelemen Sándor (1917), Újságíró, politikus. A harmincas években a népi mozgalom lapjainak munkatársa, 1945-46-ban a parasztpárt tagja, a Parasztszövetség egyik vezetője volt. 1947-ben a Magyar Közösség elleni perben 3 év 6 hónap kényszermunkára ítélték. 1956-ban a Petőfi Párt és a Parasztszövetség vezetőségi tagja. A forradalom leverése után vízvezeték-szerelő, majd 1968-tól műszaki fordító volt. |
|
|
[nyilvános] »172« 1988. 25 ív és melléklet, Körösényi András. |
|
|
|
|
391. Kelen Béla (1920-1994), Politikus, illegális kommunista, a MADISZ budapesti titkára, sportfunkcionárius. 1956-1962 között az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára. 1962-1983 között az Esti Hírlap főszerkesztője. |
|
|
[kutatható] »101« 1987. 47 ív és melléklet, Murányi Gábor. |
|
|
|
|
392. Kemény István (1925), Tanár, szociológus. 1956-ban a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságában tevékenykedett. 1958-ban négy év börtönbüntetésre ítélték. 1959-es szabadulása után iskolateremtő szociológiai kutatásokat végzett a szegények és a cigányság körében. 1977-1990 között Párizsban élt. |
|
|
[zárt] »160« 1988. 22 ív, Havas Gábor. |
|
|
|
|
393. Kende Péter (1927), Újságíró, politológus. 1947-től a Szabad Nép újságírója, 1949-től külpolitikai szerkesztője volt. 1953-tól támogatta Nagy Imre politikáját. 1954 októberében egy MDP-taggyűlésen bírálta a lap szerkesztőit és a párt vezetését, ezért 1954 decemberében eltávolították az újságtól, és Szegedre helyezték, a Délmagyarország című laphoz. A forradalom alatt a Magyar Szabadság szerkesztője, a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom tagja, az Október Huszonharmadika című illegális újság munkatársa volt. 1957-ben elhagyta az országot. Párizsban telepedett le, a Sorbonne-on folytatta tanulmányait. 1958-ban részt vett Az igazság a Nagy Imre-ügyben című dokumentumgyűjtemény összeállításában. 1959-64-ban a brüsszeli Nagy Imre Politikai és Társadalomtudományi Intézet munkatársa volt. 1961-93 között a Centre National de la Recherche Scientifique munkatársa, 1974-től kutatási igazgatója volt. 1978-89 között a párizsi Magyar Füzetek szerkesztője volt. 1989-ben részt vett az 1956-os Intézet alapításában, 1994-től a kuratórium elnöke. 1993-ban a MTA külső tagjává választották. |
|
|
[nyilvános] »84« 1987. 24 ív, Kozák Gyula.   |
|
|
|
|
|
394. Kenessey Csaba (1935), Gépkocsivezető. 1956-ban csatlakozott a Szabad Nép székházában tevékenykedő felkelőcsoporthoz. A forradalom leverése után Svájcba emigrált, ahol egy irodatechnikai vállalat igazgatója lett. |
|
|
[kutatható] »698« 1998. 2 ív, Eörsi László. |
|
|
|
|
395. Kerekes Antal (1934), Agrármérnök. 1959-1978 között a Kiskunhalasi, illetve a Helvéciai Állami Gazdaságban felsőszintű vezető. 1978-tól Kecskeméten tsz-elnök. 1981-től a Városföldi Állami Gazdaságban szaktanácsadó, osztályvezető, erdész. |
|
|
[kutatható] »2117« 1983. 5 ív, Szigeti Katalin. |
|
|
|
|
396. Kerekes József (1923), Jogász. 1942-től gumiipari vállalatoknál középszintű vezető, 1963-tól az Országos, majd Taurus Gumiipari Vállalatnál főosztályvezető, a kereskedelmi központ vezetője, 1978-tól vezérigazgató-helyettes. |
|
|
[kutatható] »2078« 1983. 15 ív, Polgár Miklós. |
|
|
|
|
397. Kerényi László (1923), Elektrotechnikus. 1946-ban egyetemi hallgatóként államellenes összeesküvés vádjával letartóztatták. 1947-ben szabadult. Ezt követően a szovjet katonai hatóságok tartóztatták le, és a Gulágon különböző munkatáborokban tartották fogva. 1953-ban tért haza. |
|
|
[nyilvános] »247« 1990. 13 ív, Lugossy István. |
|
|
|
|
398. Keresztes K. Sándor (1944), Építész, politikus. 1969-től Győrött városfejlesztő szakember. 1986-1990 között az Észak-dunántúli Tervező Vállalat városrendezési szakosztályának vezetője. 1990-1994 között országgyűlési képviselő, 1990-1993 között környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter. Keresztes Sándor (lásd ott), fia.[GY] |
|
|
[nyilvános] »576« 1994. 9 ív, Javorniczky István. |
|
|
|
|
399. Keresztes Sándor (1919), Jogász, politikus. 1944-ben részt vett a Demokrata Néppárt megalapításában. 1946-49 között tagja volt a párt végrehajtó bizottságának. 1947-48-ban országgyűlési képviselő, a frakció titkára. 1948 nyarán megfosztották mandátumától. Nem térhetett vissza munkahelyére, ezért 1949-től előbb harisnyakötésből tartotta el családját, majd az Új Ember katolikus hetilapnál pénzbeszedő és fűtő volt. 1953-ban megszervezte a feloszlatott szerzetesrendek tagjainak megélhetést biztosító Solidaritas Háziipari Szövetkezetet. 1956-ban tagja volt a budafoki forradalmi bizottságnak, és részt vett a DNP újjászervezésében. 1957-ben 4 hónapra Kistarcsára internálták. 1962-től 1980-ig az Új Ember kiadóhivatala vezetője, illetve 1989-ig a Szent István Társulat jogtanácsosa volt. 1989-ben részt vett a Kereszténydemokrata Néppárt újjászervezésében, 1990 májusától 1997-es lemondásáig a párt tiszteletbeli elnöke volt. 1994-98 között országgyűlési képviselő, 1990-94-ben Magyarország vatikáni és a Máltai Lovagrendnél akkreditált nagykövete volt. |
|
|
[kutatható] »104« 1988. 40 ív és melléklet, Javorniczky István.  |
|
|
|
|
|
400. Kereszthidi Kézer Ottó (1923), Villanyszerelő. 1945-ben szovjet fogságba esett, először halálra, majd tizenöt év kényszermunkára ítélték, 1953-ban tért haza. 1955-ben a katonai szolgálat megtagadásáért öt év börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban amnesztiával szabadult. |
|
|
[nyilvános] »336« 1991. 7 ív, Lugossy István.
|
|
|
|
|